Múlt, jelen és jövő

„A múlt az történelem, a jelen küzdelem, a jövő Istentől való ajándék” – mondta Keszegh András erdélyi protestáns lelkész. Az ember egyik alapvető jellemvonása, hogy megörökíti, felidézi a múltat, em­lékezik rá, elmélkedik rajta, folyton összehasonlítja a jelennel, és felhasználja a jövő megtervezésekor. Az ellenőrzés és a könyvvizsgálat gyökerei évezredekkel ez­előttre nyúlnak vissza, amikor a hatalom főbb szereplői bizonyos személyeket bíz­tak meg az érdekeltségi körükbe tartozó területekről beérkező információk helyes­ségének ellenőrzésére annak érdekében, hogy ne hamis képet, esetleg manipulált adatokat, megtévesztő tájékoztatást kap­janak. (Gondoljunk csak az emberi ci­vilizáció egyik bölcsőjére, az ókori Me­zopotámiára, az első sumer hivatalnok városállamok nyilvántartásainak ellenőr­zésére, a babiloni király Hammurápi tör­vényobeliszkjére, a görög és a római bi­rodalom elszámolásaira, adórendszerére.)

A magyar könyvvizsgálat dicsőséges múltját jelzik az 1840. évi XVIII., valamint az 1875. évi XXXVII. törvény ellenőrzés­sel foglalkozó fejezetei, illetve az 1991. évi számviteli törvény, amely eredetileg minden kettős könyvvezetés esetén elő­írta a könyvvizsgálatot. Ennek köszönhe­tően a kétezres évek elejére hatezer tagja lett a Magyar Könyvvizsgálói Kamarának, és a kiadott jelentések száma elérte a hat­vanötezret.

Azóta azonban sok változás történt. Egyre vékonyodik a palló a könyvvizsgálat hídján. Az értékhatár-emelések és egyéb jogszabályi változások miatt egy évtized alatt húsz százalékkal csökkent a könyv­vizsgálók és hatvan százalékkal a meg­bízások száma. Állandóan igazolnunk és bizonyítanunk kell a könyvvizsgálat érték­teremtő képességét, szükségességét, nél­külözhetetlenségét, és tisztáznunk kell a könyvvizsgálókkal szembeni sokszor túl­zott elvárásokból fakadó ellentmondáso­kat. A könyvvizsgáló egyfajta híd szere­pét tölti be a tulajdonosok, a befektetők, a menedzsment, a hitelezők és a hatósá­gok között. Híd, de nem villámhárító! Biz­tosítja az átláthatóságot, erősíti a bizalmat, segíti az átjárhatóságot a magán- és a köz­érdek között, de nem egy nyomozó ható­ság, és nem képes minden csalás leleple­zésére. A standardok maximális betartása mellett végrehajtott ellenőrzés ellenére maradhatnak a beszámolóban lényeges hibás állítások. Folyamatos küzdelmünk részévé vált a meggyőzés, az elfogadta­tás, a bizalom meg- és visszaszerzése, az anyagi és erkölcsi megbecsültség növelé­se, amit csak minőségi munkavégzéssel tudunk elérni.

A könyvvizsgálat jövőjét illetően egy­előre sok a bizonytalanság. Nagyfokú a félelem, a kiszolgáltatottság érzése, sok a kétkedő, keserű gondolat. Jöhetnek persze reménykeltő, pozitív változások, de akár a piacot tovább szűkítő, a könyvvizsgá­lók működési feltételeit és minőségi kö­vetelményeit tovább szigorító, a kamarai funkciókat, feladatokat tovább csökkentő intézkedések is.

Hisszük, hogy a könyvvizsgálat jövőjét illetően mindenkit a jó szándék, a szak­ma iránti elkötelezettség és a féltés vezé­rel. Készüljünk mindig a legrosszabbra, és reméljük a legjobbakat! „Fordítsuk az ar­cunkat a Nap felé, és minden árnyék mö­génk kerül!”