Ideiglenes megállapodás az európai klímarendeletről
Az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament tárgyalóküldöttségei 2021. május 5-én ideiglenes politikai megállapodást értek el az európai klímarendelettel kapcsolatban. Ennek következtében az EU jogszabályban rögzítheti a 2050-re elérendő uniós klímasemlegesség célkitűzését, valamint azt a kollektív célt, hogy a nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátás (tehát az elnyelések levonása utáni kibocsátás) 2030-ra az 1990-es értékhez képest legalább 55 százalékkal csökkenjen.
A 2030-ra elérendő célkitűzéssel kapcsolatban a tárgyaló felek abban állapodtak meg, hogy az elnyelés helyett a kibocsátáscsökkentést kell előnyben részesíteni. Annak biztosítása érdekében, hogy 2030-ig elegendő erőfeszítés történjen a kibocsátások csökkentése és elkerülése érdekében, a két intézmény bevezette azt a korlátozást, hogy az elnyelések legfeljebb 225 millió tonna szén-dioxid-egyenértékkel járulhatnak hozzá a nettó cél eléréséhez. Abban is megállapodtak, hogy az uniónak törekednie kell arra, hogy 2030-ra nagyobb volumenű nettó szénelnyelést valósítson meg.
Az ideiglenes megállapodás további eleme az éghajlatváltozással foglalkozó európai tudományos tanácsadó testület létrehozása. A független szervezet feladata lesz, hogy tudományos tanácsot adjon az uniós intézkedésekkel, az éghajlat-politikai célokkal és az üvegházhatású gázokkal kapcsolatos indikatív költségvetésekkel kapcsolatban, valamint arra vonatkozóan, hogy ezek összhangban állnak-e az európai klímarendelettel és az uniónak a párizsi megállapodás szerinti nemzetközi kötelezettségeivel, továbbá, hogy mindezekről jelentést készítsen.
A megállapodás szerint az Európai Bizottságnak adott esetben egy 2040-re elérendő köztes éghajlat-politikai célt is javasolnia kell, amellyel egyidejűleg közzéteszi az unió üvegházhatású gázokkal kapcsolatos, a 2030 és 2050 közötti időszakra szóló tervezett indikatív költségvetését. E költségvetés azon nettó üvegházhatásúgáz-kibocsátások indikatív teljes (szén-dioxid-egyenértékben kifejezett) mennyiségét jelenti, amelyek kibocsátására várhatóan sor kerül az említett időszakban, anélkül, hogy ez veszélyeztetné az uniónak a párizsi megállapodás szerinti kötelezettségeit.
Az ideiglenes megállapodásban szerepel az a törekvésként megfogalmazott cél is, hogy az unió 2050 után negatív kibocsátást valósítson meg.
Az ideiglenes politikai megállapodás tanácsi és parlamenti jóváhagyását követően végre lehet hajtani az elfogadási eljárás hivatalos lépéseit.