„Számomra az oktatás mellett a digitalizáció az egyik legfontosabb kihívás, ahol a kormánynak és a vállalati szférának nagyjából párhuzamosan kell lépnie” – mondja a Siemens Zrt. elnökvezérigazgatója, a Nemzeti Versenyképességi Tanács tagja.
– A SZAKma fő témája novemberben a nemzeti versenyképességi program. A Nemzeti Versenyképességi Tanácsban folytatott munkáját mennyire alapozza a korábbi kamarai munkájára? Mit tart a legfontosabbnak ebben?
– A Német–Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökeként lettem a Nemzeti Versenyképességi Tanács (NVT) tagja és bár a maximális három ciklus kitöltése, azaz hat év után idén tavasszal az elnöki pozícióból leköszöntem, és Sávos Andrást választották a kamara új elnökévé, öröm számomra, hogy továbbra is az NVT munkájának része lehetek. Németország ma is Magyarország legjelentősebb külföldi tőkebefektetője, így a hazai német cégek véleménye – reményeim és tapasztalataim szerint egyaránt – komoly súllyal esik latba a kormányzatnál. Úgy vélem, hogy a német háttér az NVT-ben is érdekes és értékes. Ehhez a kamara által biztosított információk jó és tényszerű alapot adnak – mint például az évente megjelenő, a magyarországi befektetői hangulatot felmérő konjuktúrajelentés. Számomra érték, hogy a gazdasági kormányzat és a gazdaság szereplői egymással párbeszédet folytathatnak, és olyan javaslatok, megoldások születhetnek, amelyek mindkét fél és végül az ország számára is előnyökkel járnak. Az NVT munkája során is bebizonyosodott, hogy ha egy párbeszéd konstruktív, akkor előremutató eredményeket lehet elérni.
– Ma Magyarországon egyre kiszámíthatóbb a vállalkozási környezet, a GDP több mint négy százalékkal nőtt az elmúlt évben, évek óta tart a stabilizáció, látható a fejlődés. Miért van szükség a versenyképességi programra és milyen változásokra számít?
– A versenyképesség nem egy pillanatnyi, statikus állapot, hanem egy dinamikus, a külső és belső tényezők hatására folyamatosan, rugalmasan változó, összetett helyzet. Ma Magyarországon valóban kedvezők, sőt, biztatók a gazdasági mutatók, de mindig előre kell gondolkodnunk, hogy ez így is maradhasson. Figyelembe véve a világgazdaságban jelenleg is látható kihívásokat és a magyar gazdaság nemzetközi tendenciáknak való (pozitív és negatív) kitettségét, fel kell készülnünk arra, hogy a versenyképességünk akkor is erőteljes legyen, ha a külső környezet nem a számunkra kedvező irányba mozdul el.
Tehát a versenyképesség biztosítására, fenntartására folyamatosan törekedni kell – olyankor a leginkább, amikor jók a mutatók, hiszen ekkor időben tudjuk megalkotni a jövőre vonatkozó stratégiákat. És ne felejtsük el, hogy más országok is ugyanúgy a folyamatos fejlesztésért tesznek lépéseket: versenyben vagyunk!
Ez a vállalati világban sem ismeretlen: a vállalatok is folyamatosan megméretik magukat a környezettel és a versenytársakkal, és előretekintve fogalmaznak meg „jobbító” intézkedéseket. A megcélzott eredmény az, hogy jobb legyen Magyarország relatív pozíciója.
– Hatékonynak, hatásosnak tartja a programot és a benne foglaltakat? Mit emelne ki belőle mint legjobb intézkedést vagy tervezett akciót?
– Fontos témákkal foglalkozunk, amelyek hosszú távon is befolyásolják az ország versenyképességét. Ezek közül a hozzám közelállókat említeném, mint a digitalizáció, az oktatás vagy éppen a nyelvoktatás. Rövid távon pedig bizonyos iparágak ösztönzésére az adópolitika adhat – és kell is adnia – értékes impulzusokat.
Számomra az oktatás mellett a digitalizáció az egyik legfontosabb kihívás, ahol a kormánynak és a vállalati szférának nagyjából párhuzamosan kell lépnie. Egyszer a vállalati szféra lép előre, egyszer a kormányoldal. Ha túl nagy a különbség a kettő között, akkor nem ösztönzés, hanem feszültség lesz az eredmény. Természetesen az ösztönzés a cél. Mondanék két példát: az autópályamatrica-leolvasó rendszernél Magyarország az élenjárt és lehetővé tette az EKÁER bevezetését, ahol pontosan ez a szinkronizáció volt fontos a vállalati és az állami szféra között. Ebben a kormányzat előrelépést tett, és ma egy jól működő rendszer létezik, ami hozzájárul a gazdaság kifehérítéséhez.
A másik példa a készpénzhasználat: több mint húsz éve a magyarországi Siemensnél gyakorlatilag minden átutalással vagy hitelkártyával működik. A digitális korszakban például ebbe az irányba is kellene haladni.
– A munka terheinek csökkentése évek óta tart, a hatéves bérmegállapodásnak köszönhetően a régiós átlag szintjére csökkentek a járulékok-adók. Mit lenne érdemes tenni még ezen a területen?
– Az elmúlt évek során a bevételi arányok a jövedelem típusú adókról egyre inkább a jobban ellenőrizhető, jobban beszedhető forgalmi, fogyasztási adók irányába tolódtak. Évről évre csökken a munkát terhelő közterhek mértéke, a kedvezményrendszer szűkítésével elvileg mérséklődik az adóadminisztráció.
De még mindig magas az állami újraelosztás mértéke. További csökkentésre van szükség a munkabérek közterheit, valamint az adófajták számát és ezeknek az adminisztrációját illetően.
Mint utógondolat: a (régiós) átlag nem lehet cél. Ahogy az olimpiák jelszava is: „Citius, altius, fortius”, úgy nekünk is gyorsabbnak, magasabbnak, erősebbnek kell lennünk, de ez jelenthet egyszerűbbet, gazdaságosabbat és hatékonyabbat is.
– Az adórendszer egyszerűsítése és az adóadminisztráció csökkentése is célként megjelölt témák. Mit gondol a magyar adózási rendszerről? Kijelenthetjük, hogy az irány jó?
– A versenyképesség szempontjából elengedhetetlen az adóadminisztráció további egyszerűsítése. Az online pénztárgépek és az online számlázórendszer bevezetése után a következő lépcső a bérszámfejtési rendszerek közvetlen adóhatósághoz történő kapcsolása lehet, melynek következtében megszüntethető lenne a vonatkozó céges adóbevallási kötelezettség. Ezzel párhuzamosan vizsgálni lehetne az egyik legnagyobb céges adminisztrációval járó, az általános forgalmi adó bevallása egyszerűsítésének a lehetőségét.
A pénzügyi kormányzat évek óta konzekvensen ez irányba halad, a célnak megfelelően történnek az adózási jogszabály-korrekciók, így az adózási környezet egyre kiszámíthatóbbá válik.
Értékes szemléletváltás például az is, hogy a hatóság előre elkészíti az éves személyes jövedelmi adóbevallásokat, büntetés helyett.
– A digitális gazdaság, papírmentesség – ön szerint reális elképzelések? Hol tart Magyarország, és mivel, miben, hogyan érdemes felzárkóznia?
– A digitális gazdaság kialakítása a versenyképesség egyik fő tényezője lesz a jövőben. A papírmentesség már sok területen elindult, de természetesen még van hova fejlődni – már csak azért is, mert a világ egyre gyorsuló ütemben halad előre. Fontos a konzekvens, folyamatos fejlődés. Új intézkedéseket nem szabad elsietve bevezetni, de a lemaradás veszélyezteti a versenyképességet, sőt árt neki.
– Ön szerint mi a versenyképesség kulcsa?
– A versenyképesség biztosításában – akármilyen időszakról, akármilyen szervezetről vagy országról beszélünk – kiemelt szerepe van a megfelelő helyzetfelismerésnek, az innovációnak, valamint a rugalmasságnak és az alkalmazkodásnak. A mai világot egyértelműen a digitalizáció befolyásolja mint meghatározó tényező. A Siemensnél is ebbe az irányba haladunk, mert a digitalizáció révén biztosítható, hogy a vállalat hosszú távon is versenyképes maradjon.
Mint példa, bízom benne, hogy a Siemens az ipar élén jár a digitalizációban: az ipar 4.0 térhódítása révén már most meggyőző eredmények láthatók, ahol bizonyíthatóan javul a hatékonyság, azaz gyorsabban lehet jó vagy jobb teljesítményt elérni. A digitalizáció pedig más területekre kiterjesztve is előnyöket hozhat.
– Egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy se nem magyar, se nem külföldi. Talán van rálátása: mi az, amit mi magyarok leginkább eltanulhatnánk a németektől?
– Inkább általánosságban fogalmaznék meg néhány, számomra fontos elvet. Ezek közül az egyik a hosszú távú, korrekt együttműködés. Közös célokat kell meghatározni és ezeket együtt megvalósítani. Ha a célok jók, akkor a megvalósításnak is jól kell működnie. Az esetek többségében nem elég egy jó ötlet, a jó és kitartó megvalósítás a siker kulcsa. Ha pedig már van egy jó megoldás, akkor azt kellene tudatosítani és alkalmazni is. Egy konkrét példa erre, hogy még mindig számtalan helyzetben állítanak ki áfás számlát, pedig ha az ember kártyával fizet, nem lenne szükséges. Így a „digitális fizetésnek” van egy nagy előnye, ami vásárlási és cégszinten is felgyorsítja a könyvelési folyamatot. Több ilyen digitális előnyt kell „teremteni” és a köztudatba jobban bevinni, hogy az élet minél több területén lehessen élni a digitalizáció nyújtotta előnyökkel.
Azt is hasznosnak vélem, ha van bátorságunk arra, hogy egy még nem teljes mértékben kiterjeszthető koncepciót megvalósítunk, mondjuk 80 százalékosan, mert azzal sok értékes időt nyerhetünk. Ne várjunk arra, amíg 100 százalékosan be lehet vezetni. A versenyképesség fontos eleme, hogy milyen gyorsan tudunk jó ötleteket megvalósítani. Ez nem minden területen kivitelezhető, de a mai, digitális világban a sebességnek még fontosabb szerepe lett.
– A Siemens mintegy 3800 munkavállalót foglalkoztat Magyarországon, beszállítóik 82 százaléka magyar vállalkozás, két éve csatlakoztak a beszállítói programhoz. Leírná röviden, ez mit jelentett, milyen eredményekre számítottak, és mi változott azóta?
– A Siemens Zrt. mint integrátor csatlakozott a programhoz, elsősorban a kutatás-fejlesztési részlegünk számára kerestünk beszállítókat. Fejlesztéseink rövid távon lehetővé tették a kísérleti fejlesztési szakaszok és a nagyüzemi gyártás megteremtésének lerövidítését, valamint a beszállítók által gyártott termékek/végzett szolgáltatások minőségi fejlesztését, kapacitásuk hatékonyabb kihasználását.
A beszerzések hatására a k+f tevékenységünk infrastrukturális háttere fejlődött, ennek köszönhetően gyorsabban, nagyobb hatékonysággal és pontossággal tudunk ellátni bizonyos feladatokat, így az új technikai megoldásoknál meg is tudtuk növelni a magyar beszállítói hányadot. Fontos, ahogyan Németországban is a kkv-k szerepe. Ők biztosítják a legnagyobb foglalkoztatást és itt is rejlik a legnagyobb potenciál a gazdaság növekedésére. Ez végül az integrátorprogram fő célja.
– Ön hat éven keresztül, három cikluson át volt a Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara elnöke. Mit hiányol az ott végzett munkájából?
– Nagy megtiszteltetésnek és személyesen nagy kihívásnak tartottam, hogy hat éven keresztül képviselhettem a Magyarországon jelen lévő német cégeket és, hogy még most is a kamara vezetőségének tagja lehetek.
Számos új kezdeményezést indítottunk, párbeszédet folytattunk (és folytatunk) a kormányzattal, és olyan, a gazdaság és a vállalatok számára egyaránt fontos témákat tűztünk a zászlónkra, mint a duális képzés, a digitalizáció és innováció, a munkaerőpiaci helyzet vagy a munka és a család összeegyeztethetősége. Természetesen voltak és vannak további tervek is, amelyek megvalósítása már az utódom kihívása – az ország és a gazdasági szereplők érdekeinek kölcsönös figyelembevételével.