„A világ változik, és mostanában egyre gyorsabbak a változások. Felgyorsult a tempó, és ezt ki kell használni. Új horizontok nyílnak.” – Agatha Christie –
Az év vége mindig a változások szelét hozza. Karácsonykor – ha túl vagyunk az ajándékvásárlás embert próbáló pillanatain és a fa is feldíszítve áll – napokra megpihenünk, s még a leghajszoltabb ember is érzi ilyenkor a változást. Azután szilveszterkor fogadkozunk a pezsgőspoharak mellett, hogy a jövő évben jobban figyelünk az egészségünkre, a párunkra, a pénztárcánkra. Mert változik a világ, és nekünk is változnunk kell.
De persze, maga a december egyébként is a számvetés ideje, nemcsak az egyének, a cégek is mérleget vonnak és meghatározzák a jövő irányait. Azt, hogy mit és hogyan kell változtatni.
Ebben persze „segítséget” kapnak a döntéshozóktól, akik évről évre új szabályozókkal „látják el” a társadalom és a gazdaság szereplőit. Miután a költségvetési év kezdete egybeesik a naptári évfordulóval, ezért a december általában az új szabályozókra, a változó előírásokra való felkészülés ideje.
Az idén más szempontból is a változások idejét éljük. Bár idén az adórendszer változásainak zöme már jó előre ismert volt, az elmúlt néhány hét talán a legnagyobb változást hozta az adóigazgatás terén. Ugyan Pankucsi Zoltán, a Nemzetgazdasági Minisztérium adózásért és számvitelért felelős helyettes államtitkára szerint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal átalakulásából, a háromszintű rendszer kétszintűvé alakításából akkor jó, ha az adózók semmit vagy csak kedvező dolgokat vesznek majd észre, az ember óhatatlanul is óvatos. Ugyanakkor a gyors átalakítás mögött rengeteg munka, egyeztetés, nagyon sok ledolgozott óra van, így hihetünk abban, hogy a lépéssorozat, ami deklaráltan az ügyfelek érdekében történt, a kezdetektől inkább elismerést, semmint bosszúságot fog okozni.
Ízlelgetjük a jó adózó, rossz adózó kifejezést, és mérlegeljük azokat a paramétereket, amelyeket teljesíteni kell egy-egy cégnek a láthatóan kedvezőbb bánásmódért. De az ismerkedés mellett ott kell lennie annak felismerésének is, hogy ez a besorolás egy nagyon komoly lépés a szolgáltató adóhatóság felé, ami minden adózó első számú kívánsága.
Szélesebbre tárva a kört, a könyvvizsgálók és a számviteli szakemberek épp annak a változásnak a küszöbén állnak, amire oly régóta készülnek, ám ami komplexitása miatt új és új kérdéseket vet fel, új válaszok keresésére ösztönöz minket. Itt, a SZAKma hasábjain is hónapok óta fő téma az IFRS-ek bevezetése, s a jövő évi tervek készítésekor is biztosak lehetünk – még hónapokig ad majd elég témát az átalakulás, hiszen immár gyakorlati tapasztalatokkal is bővülnek majd az eddigi gondolatok.
Persze, a változásoknak vannak személyes oldalai is. Lapunk megjelenésekor már tudható, ki lesz a Magyar Könyvvizsgálói Kamara következő elnöke, lapzártakor azonban még előtte vagyunk a tisztújító közgyűlésnek. A SZAKma decemberi számában természetes, hogy az eddigi elnöktől, dr. Lukács Jánostól – áldozatos munkájának elismerése mellett – egyfajta számvetést kértünk, egyúttal sok sikert kívánunk az új elnöknek és kamarai vezetőknek.
Végezetül változik a SZAKma is. A lapot éveken át felelős szerkesztőként jegyző Nagy Ildikó nyugdíjba vonulása után engem ért a megtiszteltetés, hogy a jövőben a hazai adózási, számviteli és könyvvizsgáló szakemberek kiemelkedő anyagait szerkeszthetem e lap hasábjain. A lap minden munkatársa nevében megköszönöm Ildikó elkötelezett és példaértékű munkáját, amelynek eredményeként e lap képes volt folyamatosan megfelelni az új és új kihívásoknak. Nagy változásokat nem kell ígérnem – akik eddig olvasták lapunkat, tudják, miért hirdetjük magunkat úgy, hogy „Első kézből – ötven éve”. A feladatom leginkább az lehet, hogy még tovább növeljük olvasótáborunkat, akik valóban a döntés-előkészítőktől, illetve az alkalmazó szakemberek krémjétől várják a magyarázatokat, iránymutatásokat a SZAKma kérdéseiben.
Örömteli kihívás ebben a változásban részt venni.