Változó világ

Az év vége mindig a változások szelét hozza. Karácsonykor – ha túl vagyunk az ajándékvásárlás embert próbáló pilla­natain és a fa is feldíszítve áll – napok­ra megpihenünk, s még a leghajszoltabb ember is érzi ilyenkor a változást. Azután szilveszterkor fogadkozunk a pezsgőspo­harak mellett, hogy a jövő évben jobban figyelünk az egészségünkre, a párunkra, a pénztárcánkra. Mert változik a világ, és nekünk is változnunk kell.

De persze, maga a december egyéb­ként is a számvetés ideje, nemcsak az egyének, a cégek is mérleget vonnak és meghatározzák a jövő irányait. Azt, hogy mit és hogyan kell változtatni.

Ebben persze „segítséget” kapnak a döntéshozóktól, akik évről évre új sza­bályozókkal „látják el” a társadalom és a gazdaság szereplőit. Miután a költség­vetési év kezdete egybeesik a naptári év­fordulóval, ezért a december általában az új szabályozókra, a változó előírásokra való felkészülés ideje.

Az idén más szempontból is a változá­sok idejét éljük. Bár idén az adórendszer változásainak zöme már jó előre ismert volt, az elmúlt néhány hét talán a legna­gyobb változást hozta az adóigazgatás terén. Ugyan Pankucsi Zoltán, a Nem­zetgazdasági Minisztérium adózásért és számvitelért felelős helyettes államtitkára szerint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal át­alakulásából, a háromszintű rendszer két­szintűvé alakításából akkor jó, ha az adó­zók semmit vagy csak kedvező dolgokat vesznek majd észre, az ember óhatatla­nul is óvatos. Ugyanakkor a gyors átala­kítás mögött rengeteg munka, egyeztetés, nagyon sok ledolgozott óra van, így hi­hetünk abban, hogy a lépéssorozat, ami deklaráltan az ügyfelek érdekében történt, a kezdetektől inkább elismerést, semmint bosszúságot fog okozni.

Ízlelgetjük a jó adózó, rossz adózó ki­fejezést, és mérlegeljük azokat a paramé­tereket, amelyeket teljesíteni kell egy-egy cégnek a láthatóan kedvezőbb bánásmó­dért. De az ismerkedés mellett ott kell lennie annak felismerésének is, hogy ez a besorolás egy nagyon komoly lépés a szolgáltató adóhatóság felé, ami min­den adózó első számú kívánsága.

Szélesebbre tárva a kört, a könyvvizs­gálók és a számviteli szakemberek épp annak a változásnak a küszöbén állnak, amire oly régóta készülnek, ám ami komp­lexitása miatt új és új kérdéseket vet fel, új válaszok keresésére ösztönöz minket. Itt, a SZAKma hasábjain is hónapok óta fő téma az IFRS-ek bevezetése, s a jövő évi tervek készítésekor is biztosak lehe­tünk – még hónapokig ad majd elég té­mát az átalakulás, hiszen immár gyakor­lati tapasztalatokkal is bővülnek majd az eddigi gondolatok.

Persze, a változásoknak vannak sze­mélyes oldalai is. Lapunk megjelenése­kor már tudható, ki lesz a Magyar Könyv­vizsgálói Kamara következő elnöke, lapzártakor azonban még előtte vagyunk a tisztújító közgyűlésnek. A SZAKma decemberi számában természetes, hogy az eddigi elnöktől, dr. Lukács Jánostól – ál­dozatos munkájának elismerése mellett – egyfajta számvetést kértünk, egyúttal sok sikert kívánunk az új elnöknek és kamarai vezetőknek.

Végezetül változik a SZAKma is. A la­pot éveken át felelős szerkesztőként jegy­ző Nagy Ildikó nyugdíjba vonulása után engem ért a megtiszteltetés, hogy a jö­vőben a hazai adózási, számviteli és könyvvizsgáló szakemberek kiemelkedő anyagait szerkeszthetem e lap hasábjain. A lap minden munkatársa nevében meg­köszönöm Ildikó elkötelezett és példaérté­kű munkáját, amelynek eredményeként e lap képes volt folyamatosan megfelelni az új és új kihívásoknak. Nagy változásokat nem kell ígérnem – akik eddig olvasták la­punkat, tudják, miért hirdetjük magunkat úgy, hogy „Első kézből – ötven éve”. A fel­adatom leginkább az lehet, hogy még to­vább növeljük olvasótáborunkat, akik va­lóban a döntés-előkészítőktől, illetve az alkalmazó szakemberek krémjétől vár­ják a magyarázatokat, iránymutatásokat a SZAKma kérdéseiben.

Örömteli kihívás ebben a változásban részt venni.