„A vállalatcsoportokban egyre inkább hangsúlyos, hogy az értékteremtési folyamatokat áttekintsék, a transzferármodelleket újragondolják, és a mai kor gazdasági kihívásaihoz hozzáigazítsák a működést”– mondta a Deloitte adó- és jogi tanácsadási osztályának igazgatója.
– Hogy látja, a magyar vállalkozások mennyire ismerik a kapcsolt vállalkozásokkal kötött ügyletekre vonatkozó szabályokat?
– A transzferárazás az elmúlt 20 évben a társaságiadó-törvényekben valamilyen módon szabályozva volt, de a területre igazán 2005-ben terelődött a figyelem. Magyarországon ekkor vezették be a gyakorlatban is a transzferár-nyilvántartási kötelezettséget, bár a jogszabály már 2003-tól élt, de 2005-től lett általános kötelezettség és azóta figyel erre igazából az adószakma. Ennek megfelelően a vállalkozások már 15 éve rendszeresen találkoznak a témával, egyre jobban ismerik a vonatkozó szabályokat, évről évre foglalkoznak a törvényi megfeleléssel. Viszont továbbra is elmondható, hogy ez egy rendkívül szűk és speciális tudást igénylő terület. Egy olyan vállalkozásnál is, ahol adózásban jártas, felkészült kollégák dolgoznak, napi szinten felmerülnek olyan transzferárazási kérdések, amelyek megoldásához tanácsadó segítségét kérik. Elsősorban a transzferár-nyilvántartási kötelezettséggel kapcsolatos szabályokat ismerik, ezek azok, amiket az évről évre ismétlődő jogszabályi kötelezettség miatt szorosabban nyomon követnek. Egy stabil, változásoktól, átszervezésektől mentes működés esetén ezeket a feladatokat napjainkban már a legtöbb cég rutinszerűen, önállóan vagy akár tanácsadó bevonásával megoldja. Ami viszont nagyobb kihívást jelent, ha valamilyen újabb tranzakció merül fel a vállalat működésében, vagy átszervezésre kerül sor a vállalatcsoportban. Ezeknek a speciális vagy egyedi eseteknek a transzferárkezelése már sokkal inkább kihívások elé állíthatja a cégeket. Az utóbbi években az OECD BEPS (Base Erosion and Profit Shifting) törekvései további változásokat hoztak a transzferárazásban, ami megerősíti, hogy a transzferárazás egy eléggé komplex terület, ami folyamatos fejlődést és nyomon követést igényel.
– Milyen tapasztalatai vannak a jelenlegi transzferár-ellenőrzésekkel, szokásospiaciár-megállapító eljárásokkal?
– Ahogy a szabályozás fejlődött, úgy látható az evolúciója az ellenőrzési gyakorlatnak is. Míg a kezdetekben a transzferár-ellenőrzések főleg a formai megfelelőséget vizsgálták; a legkorábbi ellenőrzéseknél sokszor csak azt vizsgálta a hatóság, hogy van-e transzferár-nyilvántartás vagy nincs, a későbbiekben már szigorúbban nézték azt is, hogy az formailag megfelel-e a jogszabályi előírásoknak. Napjainkban pedig már az a tapasztalat, hogy elsősorban tartalmi transzferárvizsgálatok vannak. Az adóellenőrök egyre inkább felkészültek, az adóhatóságon belül speciális transzferárazási csapatok is működnek ellenőrzési, illetve módszertani területen is. Ez is mutatja, hogy az adóhatóság is kiemelt területként foglalkozik a témával, illetve, hogy egyre inkább tartalmi és részletekbe menő ellenőrzésekkel találkoznak a társaságok is. Itt kell megemlítenem a tartalmi szemlélettel kapcsolatban a szokásos piaci ár megállapítására irányuló eljárásoknak a kérdéskörét. A tartalmi szemlélet előtérbe helyeződését mutatja az is, hogy 2007-től elérhető Magyarországon a szokásos piaci ár megállapítására irányuló eljárás, ami azóta évről évre egyre népszerűbb a vállalkozások körében. Ez az eljárás, amit a magyar szaknyelv is APA-eljárásnak (Advance Pricing Arrangement – szokásos piaci ár megállapítására irányuló eljárás) nevezett el, idén októbertől a Pénzügyminisztérium feladatai közé került át. Az APA-eljárások segítségével a vállalkozások megnyugtatóan tudják rendezni a komplex vagy nagy értékű tranzakcióik transzferárkérdéseit, és akár 8 évre transzferár-nyilvántartási kötelezettségeiket is kiválthatják az adóhatósági transzferár-ellenőrzések kockázatának a minimalizálásán felül. Érdemes megemlíteni, hogy nemzetközi összehasonlításban is jól szerepel a magyar APA-eljárási gyakorlat. A régióban úgy látjuk, hogy nálunk az APA-eljárások – komplexitástól függően – 6–12 hónapon belül lezárulnak, míg külföldön akár évekig is elhúzódnak a hasonló ügyek. A magyar rendszer ebből a szempontból vállalkozásbarátabb. Másrészről az APA-csapattal való együttműködés is gördülékeny, jól felkészültek a kollégák, és a szolgáltatói megközelítés is nagyon jól működik az eljárások során.
– Hogyan csökkenthető a hatóságokkal szemben kialakuló viták esélye?
– Egyrészt, mivel az adóhatóság az ellenőrzés során abból dolgozik, amit a vállalkozások a rendelkezésére bocsátanak, a kialakuló jogviták megelőzésének az elsődleges eszköze az, hogy rendelkezzen a társaság egy jól kidolgozott, szakmailag korrekt transzferár-nyilvántartással. Ebből dolgozik az adóhatóság az ellenőrzések során. Az Art. legutóbbi változása óta még inkább fontos, hogy még az ellenőrzés során be legyenek nyújtva a bizonyítékok és a transzferár kérdésében az a legfontosabb, hogy legyen egy jó nyilvántartása a cégnek. A másik lehetőség, ami a leghatékonyabb módja egy adott tranzakció vonatkozásában a jogviták elkerülésének, az maga az APA-eljárás. Ha sikeresen lezárul egy adott tranzakcióra az APA-eljárás és születik egy APA-határozat, ami kezeli egy adott tranzakció transzferárazását, akkor az 3-5 évre, de ha meghosszabbítják, akkor akár 8 évre is elejét veheti az adóhatósági ellenőrzéseknek. Mivel az APA-határozat úgy működik, hogy a határozattal lefedett ügylet tekintetében az adóhatóság csak azt vizsgálhatja, hogy a tranzakció az APA-határozatban leírtak mentén került-e megvalósításra. Hogy ha ez igazolt, akkor a határozat köti az adóhatóságot, és a tranzakció transzferárazása az APA-határozat hatálya alatt nem vizsgálható. Egy APA-eljárás gyakorlatilag nullázza a jogviták kockázatát. APA-eljárást két- vagy többoldalúan is lehet kezdeményezni, ez azt jelenti, hogy nemcsak a magyar hatóság ad megerősítést a transzferárkérdésben, hanem ha egy másik ország is érintett a tranzakcióban, akkor a másik ország hatósága és a magyar hatóság között történik egy megállapodás az ügyletnek a transzferárazásával kapcsolatosan, ami egy nemzetközi megerősítést is ad, mindkét ország számára kockázatkezelési eszköz. Így a másik országban sem lehet transzferár szempontjából kifogásolni az adott tranzakciót.
– Hogyan látja a transzferárazási szakma jövőjét?
– Magyarországon a transzferárazás egy viszonylag fiatal terület, ahhoz képest, hogy nemzetközi viszonylatban évtizedek óta fontos területe a nemzetközi adózásnak. A magyar szabályozás is az OECD-irányelvekre épül, amelyet az OECD folyamatosan fejleszt. 2017- ben adtak ki egy komolyabban átdolgozott verziót, de azóta is több témában születtek kiegészítések, például a pénzügyi tranzakciókkal kapcsolatban új fejezet került be az irányelvekbe, de a Covid kapcsán is fogalmazott meg az OECD transzferárajánlásokat. Napjaink adózásának egyik legizgalmasabb területe a transzferárazás, nemcsak a BEPS-akciótervek és a Covid-helyzet kezelése miatt, de a digitális gazdaság és a globális minimumadó kérdéseinek előtérbe kerülése is biztosan új kihívások elé fogja állítani a transzferárszakembereket. A vállalatcsoportokban egyre inkább hangsúlyos, hogy az értékteremtési folyamatokat áttekintsék, a transzferármodelleket újragondolják és a mai kor gazdasági kihívásaihoz napi szinten hozzáigazítsák a működést. Ez is mutatja, hogy a transzferárazás egy folyamatosan fejlődő terület, amit nemcsak a transzferárszakembereknek, de az adóhatóságoknak és a vállalkozásoknak is nyomon kell követni. A transzferárszakma fejlődését tovább árnyalja a külföldi irodáinknál már pár éve látható tendencia, hogy a transzferár-nyilvántartással kapcsolatos feladatokat technológiai megoldások segítségével oldják meg. Ez egyelőre főleg a nagyobb vállalatcsoportok számára jelent gazdaságilag is racionális megoldást, de várható, hogy a megoldások fejlődésével a technológiai eszközök szélesebb körben elterjednek a transzferár-nyilvántartási feladatok kezelésében is. Ez óhatatlanul a szakma átalakulását hozza magával, várhatóan még inkább eltolva a fókuszt a transzferár-tanácsadás felé.
– Véleménye szerint a globális minimumadó milyen hatással lesz a magyar vállalkozásokra?
– Ilyen jellegű átfogó reformra még nem volt példa, így nehéz megjósolni, hogy milyen hatással lesz az egyes országokra, az ott működő vállalkozásokra. Az lesz a kritikus, hogy az új megközelítés mennyiben fogja befolyásolni a hazai vállalkozások versenyképességét, illetve, hogy mennyi új feladatot jelent majd az új szabályoknak való megfelelés. Azt gondolom, hogy ezek a szabályok a transzferárazás területét sem fogják elkerülni. A vállalatcsoportokon belüli funkciók és kockázatok megosztása a globális minimumadóval kapcsolatos új szabályoknak való megfelelés fényében még inkább hangsúlyossá válhat.
– Véleménye szerint melyek azok az irányok, amelyek felé a vonatkozó magyar jogi szabályozást érdemes lenne fejleszteni?
– A magyar szabályozás az elmúlt évek fejleményeit, például amit a BEPS hozott, szorosan lekövette. Ugyanakkor a nemzetközi tapasztalatok alapján azt láthatjuk, hogy jelentős eltérést mutathat, hogy egy-egy szabályt melyik ország hogyan implementálja. Például a transzferár-nyilvántartási kötelezettség vagy az országonkénti jelentéstételi kötelezettség teljesítésének részletszabályaiban is egész széles skálán mozognak az eltérések országonként. A nemzetközi adózás fejleményeinek lekövetése továbbra sem elkerülhető, arra számítok, hogy ebben továbbra is hasonló hozzáállás lesz a jogalkotásban, ugyanakkor fontos megtalálni azt az implementációs megoldást, amivel a legkevésbé veszítünk abból a versenyelőnyből, ami például az alacsony társaságiadó-kulcsból származik Magyarországon – ez a globális minimumadó bevezetése kapcsán lesz kifejezetten érdekes kérdés. Vagy ha csak a transzferárazás adminisztrációját nézzük régión belüli összehasonlításban, nálunk sokkal inkább vállalkozásbarátnak mondható a régió néhány országához képest. Fontosnak tartom azoknak a jogintézményeknek a megerősítését is, amelyek a vállalkozásoknak nyújtanak segítséget például az adókockázatok mérséklésében.
NÉVJEGY
47 éves, családos.
1992-ben érettségizett Kazincbarcikán, a Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Karán diplomázott 1997-ben, majd 1999-ben szerzett adótanácsadói végzettséget.
1997 óta a BIG4 környezetben dolgozik, adózási területen.
2013-ban csatlakozott a Deloitte-hoz, 2017 óta igazgató, 2019-től a transzferárcsapatot vezeti.