Számviteli visszaélések, könyvvizsgálati válaszok

A megtévesztés felderítésére 1988-ban létrejött nemzetközi szervezet, az Association of Certified Fraud Examiners 2012- ben közzétett nemzetközi publikációját használja fel tanulmányában a szerző. A szervezet elsődleges feladatának tekinti a csalás azonosítását, az érintettek meghatározását és a folyamat során alkalmazandó technikai eszközöket. Évente megjelenő kézikönyvében összefoglaló és áttekinthető képet ad a pénzügyi tranzakciók során feltárt visszaélésekről.

A tanulmány szerzője sorra veszi a csalás változatait, valamint a gazdasági műveletekkel és a vállalkozás beszámolójával kapcsolatos visszaéléseket. Vizsgálja a fiskális ügyletekben rejlő kockázatot, taglalja a jogi vonatkozásokat, feltérképezi a vizsgálódás folyamatát és lépéseit. S végül a csalás megelőzésének és attól történő elrettentésének témakörei kapcsán meghatározza az auditorok felelősségi körét, az etikai vonatkozásokat, továbbá a kapcsolódó kockázati területeket.

A csalás sokszínű volta, komplexitása, diverzifikáltsága és rejtettsége nem teszi lehetővé az egzakt fogalommeghatározást, bár számos elvi megközelítés látott napvilágot. Az USA-ban leginkább használt Black’s Law Dictionary jogi szótár értelmezése támpontot nyújthat. E szerint a csalás olyan tisztességtelen eszköztár, amely az emberi találékonyság szüleménye, melynek révén előnyre tesz szert egy személy az igazság szándékos elferdítésével, hamis ajánlattétellel, s ami megtestesülhet a lényeges tények eltitkolásában, vesztegetésben, zsarolásban, érdekellentét-ütközésben, hamisításban, lopásban, továbbá a magatartási normák/kötelezettségek megsértésében.

A csalás fogalmát számviteli szempontból lényegre törően a Magyar Nemzeti Könyvvizsgálati Standard determinálja, melynek kiindulópontját a lényeges hibás állítások kockázata jelenti.

Bár nem kezdeményezhető jogi eljárás, amíg a megtévesztett fél nem képes bizonyítani a megtévesztő félrevezetési szándékát, ám a független könyvvizsgálóknak körültekintően kell eljárniuk, hiszen bizonyos esetekben felelősséggel tartoznak. Érdemes kiemelni a szándékosságot. A tévesen helytelenül bemutatott számok például a beszámolóban nem minősülnek megtévesztési kísérletnek, míg a tudatosan manipulált adatok döntéshozókra mért ferdítő hatása már igen.

A szerző a csalási modelleket példákkal alátámasztva mutatja be. Általános technika: az eszközök, a bevételek és a profit túlbecsülése, valamint a források, a kiadások és a veszteségek elbagatellizálása. A tanulmányban említett számos példa közül nézzünk most egy tipikusat.

2008 februárjában az USA Értékpapír- és Tőzsdefelügyeleti Bizottsága (SEC) csalási eljárást indított egy népszerű fitnesztermeket üzemeltető vállalat ellen. A felperes szerint a gazdálkodó az 1997?2003 között készült pénzügyi beszámolóiban több mint két tucat számviteli szabálytalanságot követett el, s ezzel 2001-ben a saját tőkét 1800 millió dollárral felül-, a 2002-es nettó veszteségét 92.4 millió dollárral, a 2003-as évre vonatkozót pedig 90.8 millióval alulértékelték. A vállalat még abban az évben csődeljárás alá került, s később másik vállalati jogi formában működött tovább. 2009 decemberében azonban a cég pénzügyi vezetőjét és a vállalat független könyvvizsgálóját a SEC felelősségre vonta, arra hivatkozva, hogy felelős egyrészt a pénzügyi beszámoló összeállításáért, másrészt annak megbízhatóságát, valószerűségét is aláírásával garantálja, holott a könyvvizsgálónak ismernie kellett a vállalatnál folyó manipuláló tevékenységet, ennek ellenére mégis tiszta könyvvizsgálati véleményt adott ki az egyes üzleti évekre.

Milyen általánosan elfogadott számviteli alapelveket sértett meg a vállalat? Erre is választ ad a tanulmány.

A tanulmány teljes terjedelmében elérhető - a szerző által leadott formában - az alábbi linken:

Hegedus_Judit_Katalin_Szamviteli_visszaelesek_konyvvizsgalati_valaszok.pdf