Szakmai szkepticizmus a könyvvizsgálatban

Komplex természete miatt a professzionális szkepticizmusnak a mai napig nincs globálisan elfogadott meghatározása. Nem egyszerű ugyanis konszenzusra jutni abban a kérdésben, hogy milyen alapvető tulajdonságokkal rendelkezzen egy könyvvizsgáló, mennyire legyen kétkedő.

A 200-as témaszámú nemzetközi könyvvizsgálati standard szerint az auditorral szemben támasztott egyik legfontosabb követelmény a szakmai szkepticizmus, ami a beszámolóban foglalt állításokkal, esetleges hibákkal és csalásokkal szembeni kétkedést, gyanakvást, éberséget és a könyvvizsgálati bizonyíték kritikus felmérését jelenti. Egy audit során a könyvvizsgáló nem lehet semleges vagy csupán érdeklődő, hanem kellő alapossággal kell megkérdőjeleznie és tesztelnie a beszámolóval kapcsolatos vezetői állításokat.

Hogyan lehet fokozni a szakmai szkepticizmust?

Tréningek, továbbképzések, előadások tartásával a csalásból vagy véletlen hibából eredő lényeges hibás állítás előfordulása miatti kockázatokról. Empirikus kutatások során demonstrálták, hogy milyen szituációs tényezők jelenléte esetén voltak szkeptikusabbak a könyvvizsgálók. Ezek közé tartoztak a kapcsolt tranzakciók, pénzügyi nyomás az ügyfélen, előző évi pontatlan állítások, valamint rossz kommunikáció az ügyfél és az auditor között.

Tárgyalási technikák fejlesztésével, az ügyféllel folytatott kommunikáció során, különösen akkor, ha egy hiba javításáról van szó, vagy egy becsléssel kapcsolatos véleményeltérés kapcsán kell konszenzusra jutni. A tanácskozások alatt a könyvvizsgálónak mindig hitelesnek, objektívnek, moderáltnak, magabiztosnak, határozottnak és meggyőzőnek kell lennie. Természetesen a túlzott szkeptikus hozzáállás is számos hátrányt hordoz magában. Egy empirikus kutatás megállapításai alapján jellemzően azok a legkevésbé tapasztalt könyvvizsgálók, akiknek a legerősebb a szkeptikus gondolkodásra és cselekedetre való hajlama.

Könyvvizsgáló cégeknél a megfelelő színvonalú és mértékű teljesítményértékelés is növelheti a szkepticizmust. Ha az értékelő kellő figyelemmel szemléli asszisztense tevékenységét, akkor részletes visszacsatolást nyújthat az általa érzékelt tudásról, jellemvonásokról, és megjelölheti, hogy milyen irányban lenne szükséges fejlődnie. Ha az asszisztens jól végzi a munkáját, megbízható, és szakmailag is kiemelkedő teljesítményt nyújt, akkor a könyvvizsgáló jobban tud támaszkodni az általa készített anyagokra, a tőle kapott információkra, amivel növelhető a könyvvizsgálat hatékonysága. A döntést támogató eszközök szintén előmozdíthatják a szakmai szkepticizmust, ugyanakkor alááshatnak más egyéb befolyásoló tényezőket. Az ellenőrzőlisták ugyan segíthetik az asszisztensek munkáját, növelhetik tudását, a dokumentációs minták gyorsabbá és automatizáltabbá tehetik a könyvvizsgálatot, mindazonáltal korlátozhatják látókörüket. Mérsékelhetik szkeptikus hozzáállásukat azáltal, hogy elsődlegesen nem feltétlenül a tartalmon és a megértésen van a hangsúly – hanem csupán a segítségül szolgáló eszközök utasításait követik, amelyek elvonhatják figyelmüket más egyéb szignifikáns tényezőkről, bizonyítékok szükségességéről, kockázatokról.

Szignifikánsabb hatása lehet a szakmai szkepticizmus fokozásában azoknak a tényezőknek, amelyek negatív irányban befolyásolják a kellően szkeptikus hozzáállást. Mindennapi problémákról van szó, amelyek a fokozott versenyből, az ügyfél-elégedettség miatti nyomásból, egy-egy nagyobb ügyféltől való jelentősebb anyagi függésből fakadnak. Számos olyan alapvető tényező, probléma, kérdéskör van jelen az audittal kapcsolatban, melyeket szükséges lenne újragondolni. Megemlíthető a kötelező rotáció, a koncentráltság csökkentése, az egy ügyféltől kapott díj mértékének, a könyvvizsgálatot megbízó és „fizető” személyének problémaköre.

A tanulmány teljes terjedelmében elérhető - a szerző által leadott formában - az alábbi linken:

Veit_Krisztina-Szakmai_szkepticizmus_a_konyvvizsgalatban.pdf