Az IFRS bevezetése az egyedi beszámolókban hazánkban

A gazdasági élet szerep­lői megbízható forrásból, megbízható számviteli információkat várnak el a helyes döntések meg­alapozásához, amelyekkel csökkenthe­tik döntéseik kockázatát. Ehhez egyrészt megfelelő szabályozásra, másrészt az elő­írásokat pontosan ismerő és betartó szak­emberekre van szükség.

A globalizáció hatására a számviteli adatok nemzetközi megbízhatósága iránti igénnyel párhuzamosan a számvitel nem­zetközi összehangolására való törekvés is megjelent. Magyarország az Európai Unió tagjaként nemzeti számvitelébe az EU által preferált IFRS-szabályozás elemeit kívánja – egyelőre csak részben és fokozatosan – beépíteni az információk nemzetközi cse­réjének biztosítása céljából. Ez a folyamat egy jelentős állomáshoz érkezett. Rövid időn belül bevezetésre kerülhet az egyedi beszámolók IFRS-szabályok szerinti elké­szítésének lehetősége, illetve kötelezettsé­ge. Ez a döntés komoly feladat elé állítja a számviteli-könyvvizsgálói szakmát és a jogalkotót is egyaránt, mivel sem a szám­viteli eredményből kiinduló adórendsze­rünk, sem pedig maga a számviteli szabá­lyozás nem kellően összehangolt egyelőre ezzel a céllal. Az átállás nehézségei közül tanulmányomban a hazai és a nemzetközi szabályozás közötti, egyik legnagyobb el­térést mutató halasztott adó kezelése és a számviteli szakemberek felkészültségének vizsgálata kap hangsúlyos szerepet.

A magyar számviteli szabályozás ezt a területet külön nem kezeli az egye­di beszámolók szintjén. Pedig van­nak olyan esetek, amikor a számvitel „adószennyezettsége” kapcsán sérülhet a megbízható, valós összkép, s ezáltal az érdekhordozók sem rendelkeznek meg­bízható információkkal döntéseik meg­alapozottságához. A vállalkozások dönté­sei esetenként csupán pillanatnyi célokat szolgálnak: elvárt jövedelem teljesítése, hitelfelvételnek való megfelelés. Ha a ha­lasztott adókat is a folyamat részeként te­kintenék, akkor a nyújtott információk mi­nősége lényegesen javulhatna.

A halasztott adó keletkezésének oka a számvitel és az adórendszer eltéréseiben keresendő. Az állam – aki részesedni kí­ván a vállalkozások jövedelméből – bizo­nyos esetekben máskor és mást ismer el a jövedelem javára vagy terhére, mint ami a számviteli elvekben a megbízható, va­lós kép biztosítását szolgálná. A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény nem fogadja el egy az egyben a számviteli adózás előtti ered­ményt az adóztatás alapjául, hanem kü­lönböző módosító tételekkel korrigálja azt. Ha ez az eltérés átmeneti jellegű, vagyis a jövőben visszafordul, akkor erre a különb­ségre halasztott adókövetelés vagy adókö­telezettség képzendő. Ezen különbségek azonosításához azonban elengedhetet­len más jogszabályoknak és a gazdálko­dó tevékenységének az átfogó ismerete is. Külön problémát jelenthet még az a tény is, hogy a magyar számvitel és az IFRS-ek szerint összeállított beszámoló között jelenleg lényeges különbségek találhatók. A mérleg szerinti kötelezettség módszer segítségével a halasztott adó alapjának megállapítása nem lehetetlen feladat, de alapos munkát igényel.

Szakmai helyzetkép

A beszámoló − mint számviteli informá­cióforrás − megbízhatóságában nemcsak a beszámoló összeállítására vonatkozó szabályozás egységesítése, hanem a be­számolót összeállító szakemberek munká­jának minősége is szerepet játszik. Ezért fontos a magyar számviteli szakemberek felkészültségének vizsgálata. 2014. janu­ár 1-jétől az IFRS-ek szerinti beszámolók összeállítását és auditálását csak IFRS-minősítéssel rendelkező szakember végez­heti. Bár a jövőbeni változások még nem indokolják a minősítés megszerzésének nagyarányú igényét, de az adatok így sem kedvezőek. Kevés az IFRS-minősítéssel rendelkező szakember, és nagy a teljesít­ményrés. Van még különbség abban, amit elvárnak tőlük, és amit ténylegesen telje­sítenek, ésaz elkövetett hibák szankciójá­nak sincs visszatartó ereje. Akár a könyv­vizsgálói közfelügyeleti hatóság 2014-ben folytatott ellenőrzései, akár a közzétett be­számolók alapján a könyvviteli szolgálta­tást végzők körében folytatott vizsgálatok azt mutatják, hogy van még javítanivaló ezen a területen. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek kellő szaktudással, a szakmá­hoz kellő alázattal viszonyuló szakembe­rek, csupán azt, hogy egyelőre kevesen vannak ilyenek. Hozzájuk kell felnőni, tőlük kell tanulni, munkájuk minőségétől függ ugyanis a számviteli szakma megbe­csülése.

A tanulmány teljes terjedelmében elérhető - a szerző által leadott formában - az alábbi linken:

Ven_Krisztina_Az_IFRS_bevezetese_az_egyedi_beszamolokban_Magyarorszagon.pdf