Az IAS 17 és a vezetői számvitel

A hazai pénzügyi intézmények között az elmúlt években jelentős szerepet foglaltak el a lízingszolgáltatást nyújtó vállalkozások, melyek jellemző tulajdonsága, hogy tevékenységüket nem önállóan, hanem valamely hazánkban működő bankcsoport tagjaként végzik, s jellemzően az IFRS szerinti konszolidált beszámoló elkészítéséhez az IAS 17 alapján szolgáltatnak adatokat, információkat.

A lízingtársaságok általában olyan módon vezetik nyilvántartásaikat, hogy abból mind a hazai szabályok, mind pedig a nemzetközi előírások alapján előállítható legyen a jelentésben szerepeltetendő adat. Eltérést jelentenek az ügyindítás kezdeti költségei, melyeket a magyar szabályoknak megfelelően elhatárolnak a társaságok, majd a futamidő alatt, jellemzően a realizált kamatbevétel arányában oldanak fel. Eltérést okoznak a futamidő során felmerült, a lízingtársaság által megfinanszírozott – rendszeres tőkeemelésként kezelt – díjak is, melyek fedezetét szintén a futamidő alatt realizált kamatbevételek képezik.

A hazai elszámolás képes arra, hogy mind a hazai, mind pedig az IFRS-eredményt elemeire bontsa, és az egyes tényezők eredményhez való hozzájárulását számszerűsítse.

Az IAS 17 előírásainak tényleges alkalmazása esetén azonban ez az információ elvész, így külön eszközökkel kell biztosítani ezen információk iránti igény kielégítését.

Lízingügyletek kalkulációi

Egy lízingügyletnek elméletben háromféle kalkulációja létezhetne. Az első egy gazdasági kalkuláció, amely a számviteli szabályoktól függetlenül megbecsüli az adott ügylet valamennyi jövőbeni pénzáramát, s ez alapján határozza meg a belső kamatlábat, amely az ügylet elfogadásának jövedelmezőségi feltételének ellenőrzésére szolgál. Az ügylet számviteli minősítését e kalkulációban nem kell figyelembe venni, ám az ügylet adóvonzatát mégis vizsgálni kell, ez ugyanis befolyásolhatja a jövőbeni pénzáramlásokat. A gazdasági kalkuláció szerepe a menedzsment tisztánlátásának biztosítása.

A másik kalkuláció az ügyfelekkel való kommunikáció, a számukra kiállított bizonylatok generálásának alapját képezi. Ebben a kalkulációban csak azok a pénzáramok szerepelnek, amelyek az ügyfél számára is ismertek. Ezen kalkuláció ügyleti kamatlába magasabb lesz, mint a gazdasági kalkulációnál számított kamatláb. A gyakorlatban ez a kalkuláció képezi a magyar számviteli szabályok szerinti elszámolás alapját.

A harmadik kalkuláció lehetőséget ad a lízingbeadó számára, hogy beszámolóját az IFRS előírásai szerint is elkészítse.

Eredmény

A kapott eredmény mindhárom kalkuláció szerint megegyezik a futamidő során tervezett pénzáramlások egyenlegével, az eredmény időbeli realizálása azonban a futamidő alatt eltér a különböző elszámolások szerint. A vezetők információigényének kulcspontja az elért eredmény tényezőinek számszerűsítése, annak eldöntése, hogy a különböző üzleti konstrukciók, eltérő megoldások hogyan hatnak az eredményre. A vezetői információigényeket tekintve az ügyfélszerződés alapján összeállított beszámoló transzparensebb, elemezhetőbb adatokat nyújt a menedzsment számára. Ennek oka a részletek elkülönítése, a különféle tőkeelemek külön történő kezelése. Míg az IFRS-ben a kamat nettó módon jelenik meg, a tényezők hatásait összevonva kerül megjelenítésre, addig a hazai gyakorlat alapján készült beszámolóból az eredmény összetevői egyszerűen kimutathatók.

A megoldás lényege, hogy annyi kalkulációt kell készíteni, ahány eltérő tőkeelem kerül figyelembevételre. A számítások során az IFRS szerinti effektív kamatláb használatára van szükség. A kalkulációban a tőke megbontására is szükség van a különböző tőkeelemek szerint.

A gyakorlatban a többféle számítás nem kivitelezhető egyszerűen, s feltételezi, hogy rendelkezésre áll az effektív kamatláb alapján készült IFRS-alapú beszámoló, ami nem állja meg a helyét.

A tanulmány teljes terjedelmében elérhető - a szerző által leadott formában - az alábbi linken:

Gulyas_Eva_Az_IAS_17_es_a_vezetoi_szamvitel.pdf