A pénzügyi instrumentumok besorolása és értékelése

A nemzeti határok elmosó­dásával sok gazdálkodó lép nemzetközi színtérre, és bonyolít tranzakciókat külföldi fizetőeszközben, ami számára árfolyamkockázatot jelent. A gyorsan változó gazdasági környezet, az egyre éleződő és kiszámíthatatlanabb versenyhelyzet magával hozta a bizonyta­lanság, illetve a kockázatok növekedését is. Ezek a tényezők – és nem utolsósorban a kialakult pénzügyi gazdasági válság – arra ösztönzik a vállalatokat, hogy próbál­ják egyre fokozódó kockázataikat kezelni, fedezeti ügyleteket kötni. Megnövekedett – az árfolyamkockázatok kontrollálására szolgáló – devizavásárlási, eladási ügyle­tek száma. Gyakori kockázatkezelési esz­közzé váltak a származékos termékek, futures-ek, forwardok, swapok és opciók. Napjainkra a pénzügyi instrumentumok (legfőképp a származékos termékek) je­lentősége rendkívüli módon megnőtt. A pénzügyi műveletek körének folyama­tos bővülése újabb és újabb kihívásokat támaszt a pénzügyi beszámolással szem­ben, és ezen a területen talán még foko­zottabban jelentkezik a probléma, hogy a pénzügyi instrumentumok fejlődésével a számviteli szabályozás nehezen tud lé­pést tartani.

Folyamatosan zajlik az alapstandardok megújítása (IAS 32 Pénzügyi instrumentu­mok: bemutatás, IAS 39 Pénzügyi instru­mentumok: bekerülés és értékelés) és más standardokkal való felváltása, bővítése (IFRS 7 Pénzügyi instrumentumok: Köz­zététel, IFRS 9 Pénzügyi instrumentumok, IFRS 13 Valós értékelés). A terület specia­litása miatt külön standard szabályozza a részvényalapú kifizetések és a biztosítási szerződések témakörét (IFRS 2 és IFRS 4), de számos kapcsolódó vonatkozása van még az IAS 17 Lízing és az IAS 37 Cél­tartalékok, függő kötelezettségek és függő követelések standardoknak is.

A nemzetközi standardok szerinti be­számolási forma számos ponton kedvező hatást jelenthet a vállalkozások számára. Ezek közül talán a legfontosabb, hogy a beszámolók nemzetközi szinten is ös­szehasonlíthatóvá válnak. Azzal, hogy jobban megfelelnek a külföldi befektetői elvárásoknak, könnyebbé válhat a forrás­szerzés, ami hozzájárulhat a versenyké­pesség növekedéséhez. Azoknál a vállal­kozásoknál, ahol – a külföldi anyavállalat miatt – jelenleg két számviteli rendszer szerint kell kimutatásokat készíteni (pl. magyar és IFRS), várhatóan már középtá­von csökkenni fog az adminisztratív teher.

A bevezetés azonban nemcsak előnyö­ket jelent, hanem számos pluszfeladat és -költség elé állítja a gazdálkodóegysége­ket, sok új nehézséggel kell majd szem­benézniük a bevezetés és a működtetés kapcsán: humán erőforrások mennyisé­ge, minősége/képzettsége, új informati­kai rendszerek bevezetése, új folyamatok, kontrollok kialakítása, bevezetése stb.

Az új modell időben előrébb hozza a hitelezési veszteségek kimutatását, elkü­löníti a hitelezési minőségben jelentősen romlott pénzügyi eszközöket, továbbá elő­re láthatóbb, pontosabb információt szol­gáltat. Negatívum azonban a túl elméleti megközelítés és a szubjektív döntési ele­mek megjelenése, amelyek – precedensek hiányában – megnehezítik a gyakorlati le­képezést. Nehezíti a bevezetést és a mű­ködtetést a modell bonyolultsága és nagy információigénye, mely számos pluszfel­adat és -költség elé állítja az alkalmazókat.

Az új IFRS alapú beszámolási rendszer nem tekinthető mindenhatónak, ami min­den számviteli és pénzügyi beszámolással kapcsolatos problémát megold, minden kérdést megválaszol. A gyakorlati alkal­mazás során derül majd ki, hogy mennyi­ben járul hozzá a számviteli és pénzügyi kimutatások minőségének javulásához, milyen mértékű előrelépést jelent a be­számolás területén.

A tanulmány teljes terjedelmében az alábbi linken érhető el:

         Konkoly_Csaba_tanulmanya.docx