A tanulmányom témája a kutatás-fejlesztéshez kapcsolódó vagyon elemeinek meghatározása és értékelési lehetőségei, a magyar és a nemzetközi számviteli szabályozás, a szellemi tőke-menedzsment (IAM) és a kontrolling segítségével. A tanulmány négy tartalmi elemből áll.
A tanulmány első részében a K+F-fel kapcsolatos „látható” vagyon azonosítása és mérése kerül bemutatásra a magyar és a nemzetközi számviteli szabályozás alapján. A második részben a láthatatlan vagyont azonosítom, majd rendszerezem a mérési lehetőségeket az IAM módszertanának segítségével. A harmadik rész a K+F-kontrollingról szól, s végül a bemutatott területek összefüggéseit tárom fel. A kutatásom általam választott módszere a kvalitatív szekunder kutatás, szakirodalom-elemzés. A főbb források a magyar számviteli törvény, az IAS 38 nemzetközi számviteli standard, a magyar és a külföldi elméleti szakirodalmak és empirikus kutatások.
Tanulmányom első eredménye a K+F-fel kapcsolatos magyar és nemzetközi számviteli szabályozás hasonlóságainak és különbségeinek azonosítása a mérlegképesség, az értékelés és a közzététel szempontjából. Csak a fejlesztés a mérlegképes mindkét rendszerben, a kutatást pedig ráfordításként kell az adott évi eredmény terhére elszámolni. A megjelenítéssel kapcsolatban a magyar törvény elvi szabályokat, a nemzetközi standard pedig általános és specifikus kritériumokat határoz meg, melyet kötelező aktiválni. A magyar törvényben az aktiválás választható. A lekötött tartalékképzési kötelezettséget és a maximált hasznos élettartamot két olyan magyar szabálynak tartom, melyek csökkenteni kívánják a K+F-fel kapcsolatos bizonytalanságot és kockázatot. Eddig egyik szabályozásnak sem sikerült ezt a kockázatot minimalizálni. A kötelező fejlesztés-aktiválás a nemzetközi standardban azonban nem zárja ki a manipuláció veszélyét, ugyanis nem tudja kiiktatni az összes szubjektív megítélést igénylő körülményt.
A tanulmány második eredménye a K+F-fel kapcsolatos láthatatlan vagyonelemek azonosítása és mérési lehetőségeinek felsorolása, illetve csoportosítása. Mivel a vállalat a láthatatlan vagyonelemek kölcsönhatásaiból teremt hozzáadott értéket, ezért a Porter értéklánc-elméletére építve az összes láthatatlan vagyonelem kapcsolódik a K+F-hez. Mivel azonban a dolgozat a K+F-kontrollingra is kiterjed, melynek során a K+F sikerességének mérése a cél, érdemes azon láthatatlan vagyonelemek „láthatóvá tételét” megkísérelni, melyek közvetlenül befolyásolják a K+F minőségét. Ilyen a humántőke, a folyamattőke és az innovációs tőke. Ezen elemek mérésére először a releváns módszercsoportok (a DIC és az SC), majd releváns módszerek (Pinto et al (2006) alapján), végül pedig releváns mutatók kerültek azonosításra.
A tanulmány harmadik eredménye a K+F-kontrolling területének és módszertanának feltárása volt. A K+F-kontrollingra bizonyos vállalati méret felett van szükség, amikor világméretű a verseny a vállalat értékesítési piacán és az alaptevékenységi technológia alapvetően meghatározza a vállalat helyét a piacon. A K+F-kontrolling célja a K+F-tevékenység teljesítményének gazdaságossági és egyéb nem pénzügyi szempontok szerinti maximalizálása. A K+F a költségek hatékony felhasználásáért, valamint a K+F célkitűzések eléréséért felelős. A felelősségi számvitel a K+F-részleget tipikusan a diszkrecionális költségközpont kategóriába sorolja, ezért a teljesítménymérés csak a költség oldalról történik. A K+F-kontrollingot stratégiai és operatív területre osztottam, és bemutattam ezek céljait és feladatait. A K+F-kontrolling legfőbb korlátja az emberi tényező, és annak magatartási vonatkozásai: a vezetők elköteleződésének hiánya, a munkavállalók együttműködésének hiánya; a K+F-fel kapcsolatos, nehezen mérhető vagyonelemek teljesítményértékelésbe emelésekor keletkező manipulációs tér kihasználási lehetősége.
A pénzügyi számvitel standardizált K+F-fel foglalkozó eljárásaihoz képest többletinformáció-tartalommal rendelkezik a vállalati sajátosságokhoz igazodó K+F-kontrolling, amely lehetővé teszi, hogy a K+F-hez kapcsolódó szellemi tőkét is menedzselje a vállalat. A szellemi termékek kamatozó értékének számszerűsítésére tudja felhasználni a stratégiai K+F-kontrolling a K+F-projektek hatékonyságának növelése érdekében az IAM-módszereket, az operatív K+F-kontrolling pedig a döntés-előkészítő indikátorok meghatározásához tudja felhasználni azokat.
A tanulmány teljes terjedelmében elérhető - a szerző által leadott formában - az alábbi linken:
Hargitai_Judit_A_K+F-el_kapcsolatos_vagyon_es_annak_merese.pdf