A K+F-fel kapcsolatos vagyon és annak mérése

/ SZAKma 2015. februári lapszám

A tanulmányom témája a kutatás-fejlesztéshez kapcsolódó vagyon elemeinek meghatározása és értékelési lehetőségei, a magyar és a nemzetközi számviteli szabályozás, a szellemi tőke-menedzsment (IAM) és a kontrolling segítségével. A tanulmány négy tartalmi elemből áll.

A tanulmány első részében a K+F-fel kapcsolatos „látha­tó” vagyon azonosítása és mérése kerül bemutatásra a magyar és a nemzetközi számviteli szabályozás alapján. A második részben a láthatatlan vagyont azonosítom, majd rendszerezem a mérési lehetősége­ket az IAM módszertanának segítségével. A harmadik rész a K+F-kontrollingról szól, s végül a bemutatott területek összefüg­géseit tárom fel. A kutatásom általam vá­lasztott módszere a kvalitatív szekunder kutatás, szakirodalom-elemzés. A főbb for­rások a magyar számviteli törvény, az IAS 38 nemzetközi számviteli standard, a ma­gyar és a külföldi elméleti szakirodalmak és empirikus kutatások.

Tanulmányom első eredménye a K+F-fel kapcsolatos magyar és nemzetközi számviteli szabályozás hasonlóságainak és különbségeinek azonosítása a mér­legképesség, az értékelés és a közzététel szempontjából. Csak a fejlesztés a mér­legképes mindkét rendszerben, a kutatást pedig ráfordításként kell az adott évi ered­mény terhére elszámolni. A megjelenítéssel kapcsolatban a magyar törvény elvi szabá­lyokat, a nemzetközi standard pedig álta­lános és specifikus kritériumokat határoz meg, melyet kötelező aktiválni. A magyar törvényben az aktiválás választható. A le­kötött tartalékképzési kötelezettséget és a maximált hasznos élettartamot két olyan magyar szabálynak tartom, melyek csök­kenteni kívánják a K+F-fel kapcsolatos bi­zonytalanságot és kockázatot. Eddig egyik szabályozásnak sem sikerült ezt a kocká­zatot minimalizálni. A kötelező fejlesztés-aktiválás a nemzetközi standardban azon­ban nem zárja ki a manipuláció veszélyét, ugyanis nem tudja kiiktatni az összes szub­jektív megítélést igénylő körülményt.

A tanulmány második eredménye a K+F-fel kapcsolatos láthatatlan vagyonelemek azonosítása és mérési lehetőségeinek fel­sorolása, illetve csoportosítása. Mivel a vállalat a láthatatlan vagyonelemek köl­csönhatásaiból teremt hozzáadott értéket, ezért a Porter értéklánc-elméletére építve az összes láthatatlan vagyonelem kapcso­lódik a K+F-hez. Mivel azonban a dolgo­zat a K+F-kontrollingra is kiterjed, melynek során a K+F sikerességének mérése a cél, érdemes azon láthatatlan vagyonelemek „láthatóvá tételét” megkísérelni, melyek közvetlenül befolyásolják a K+F minősé­gét. Ilyen a humántőke, a folyamattőke és az innovációs tőke. Ezen elemek mérésé­re először a releváns módszercsoportok (a DIC és az SC), majd releváns módszerek (Pinto et al (2006) alapján), végül pedig re­leváns mutatók kerültek azonosításra.

A tanulmány harmadik eredménye a K+F-kontrolling területének és mód­szertanának feltárása volt. A K+F-kontrollingra bizonyos vállalati méret fe­lett van szükség, amikor világméretű a verseny a vállalat értékesítési piacán és az alaptevékenységi technológia alapvetően meghatározza a vállalat helyét a piacon. A K+F-kontrolling célja a K+F-tevékenység teljesítményének gazdaságossági és egyéb nem pénzügyi szempontok szerinti maxi­malizálása. A K+F a költségek hatékony felhasználásáért, valamint a K+F célkitűzé­sek eléréséért felelős. A felelősségi szám­vitel a K+F-részleget tipikusan a diszkreci­onális költségközpont kategóriába sorolja, ezért a teljesítménymérés csak a költ­ség oldalról történik. A K+F-kontrollingot stratégiai és operatív területre osztottam, és bemutattam ezek céljait és feladatait. A K+F-kontrolling legfőbb korlátja az em­beri tényező, és annak magatartási vonat­kozásai: a vezetők elköteleződésének hiá­nya, a munkavállalók együttműködésének hiánya; a K+F-fel kapcsolatos, nehezen mérhető vagyonelemek teljesítményérté­kelésbe emelésekor keletkező manipulá­ciós tér kihasználási lehetősége.

A pénzügyi számvitel standardizált K+F-fel foglalkozó eljárásaihoz képest több­letinformáció-tartalommal rendelkezik a vállalati sajátosságokhoz igazodó K+F-kontrolling, amely lehetővé teszi, hogy a K+F-hez kapcsolódó szellemi tőkét is me­nedzselje a vállalat. A szellemi termékek kamatozó értékének számszerűsítésére tud­ja felhasználni a stratégiai K+F-kontrolling a K+F-projektek hatékonyságának növelése érdekében az IAM-módszereket, az opera­tív K+F-kontrolling pedig a döntés-előké­szítő indikátorok meghatározásához tudja felhasználni azokat.

A tanulmány teljes terjedelmében elérhető - a szerző által leadott formában - az alábbi linken:

Hargitai_Judit_A_K+F-el_kapcsolatos_vagyon_es_annak_merese.pdf