IFRS A MINDENNAPOKBAN

/ Szakma 2017. májusi lapszám

Rovatunkban a PwC Magyarország IFRS-szakértői minden hónapban egy gyakorlati példán keresztül mutatják be a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok („IFRS”) és a magyar számviteli szabályok közötti eltéréseket. E havi számunkban az IFRS 15 – Vevőszerződésekből származó árbevételek standard áttekintését az árbevétel-elszámolási modell második lépése, a teljesítési kötelmek ismertetésével folytatjuk.

A teljesítési kötelmek azonosítása azért kulcsfontosságú kérdés, mert a vevőtől kapott ellenértéket a teljesítési kötelmekhez kell hozzárendelni, és csak ezek teljesítéséhez kapcsolódóan számol­ható el árbevétel. A standard szerinti teljesítési kötelmek nem fel­tétlenül egyeznek meg a szerződésben nevesített „ígéretekkel”, ezért a számlázás és az árbevétel-elszámolás elválhat egymástól.

A) Az X Autógyártó Zrt. 2016. június 30-án megállapodást köt egy viszonteladójával, az Y Kereskedő Kft.-vel, melynek értelmé­ben egyéves, kedvezményes szervizszolgáltatást nyújt Y minden vevőjének, aki X által gyártott autót vesz. Az Y által eladott autók után X jogosult az autó 4500 E Ft-os ellenértékére, plusz a szer­vizszolgáltatásért havonta 12,5 E Ft-ot kér Y-tól. X a szervizszol­gáltatást külön is értékesíti 500 E Ft-os éves díjon.

Az IFRS 15 alapján hány darab teljesítési kötelme van X-nek, ha 2016. 07. 01-jén értékesít egy autót Y-nak?

Az IFRS 15 szerinti elszámolás

A teljesítési kötelmek azonosítása során X-nek értékelnie kell, hogy a szervizszolgáltatás a szerződésben tett ígéretnek minő­sül-e akkor is, ha ezt Y vevője fogja végül felhasználni. Az IFRS 15.26 (g) pontja alapján igen, mivel az ígéret teljesítése az X és Y közötti megállapodás részét képezi.

X azt is értékeli, hogy a szerződésben azonosított két ígéret – az autóértékesítés és a szervizszolgáltatás – különállónak minő­sül-e. A vevőnek ígért áru vagy szolgáltatás különálló, ha teljesül a következő két feltétel:

a) a vevő az árut vagy szolgáltatást vagy önmagában, vagy a vevő számára könnyen elérhető más erőforrásokkal együtt hasz­nosítani tudja (tehát az áru vagy szolgáltatás különállóan is lé­tezhet); és

b) az eladó által tett, az áru vagy szolgáltatás vevőjének történő átadásra vonatkozó ígéret a szerződésben szereplő egyéb ígére­tektől elkülönülten azonosítható (tehát az áru vagy szolgáltatás a szerződéssel összefüggésben különálló) [IFRS 15.27].

X a szervizszolgáltatást külön is értékesíti partnerei számára, így feltételezhető, hogy a vevő ezt önmagában hasznosítani tud­ja. Az ígéret azonosítható a szerződésben, ezért ez is különálló teljesítési kötelemnek minősül a termékértékesítés mellett.

A szervizszolgáltatásért Y-nak felszámolt díj nem tükrözi a szolgáltatás egyedi értékesítési árát. Az autó 4500 E Ft összegű ellenértékének egy része a szervizszolgáltatáshoz kapcsolódik. Ezért a 4500 E Ft árbevételt nem számolja el teljes összegben X az autó értékesítésekor, hanem annak a szervizszolgáltatásra jutó részét később realizálja. Az ellenérték felosztásával részletesen a következő alkalommal foglalkozunk.

B) A fenti esetet a következőképpen módosítsuk:

    • az Y-nal kötött szerződés nem tartalmazza a szervizszolgáltatást,

    • X szokásos üzleti gyakorlata szerint nem nyújt szervizszolgál­tatást és

    • az autó feletti ellenőrzés átadásra kerül az Y-nak történő érté­kesítéskor, de

    • X a végfogyasztónak történő értékesítés előtt tesz egy olyan ajánlatot, miszerint ingyenes szervizt nyújt mindenkinek, aki általa értékesített autót vesz Y-tól.

A szervizszolgáltatásra vonatkozó ígéret nem része az X és Y közötti szerződésnek a szerződés megkötésekor. Ebben az eset­ben a szervizszolgáltatás akkor lehetne különálló ígéret, ha X szo­kásos üzleti gyakorlatának megfelelően nyújtana ilyet a végfo­gyasztók számára [IFRS 15.24]. Mivel ez a feltétel sem teljesül, a szervizszolgáltatásra vonatkozó ígéret nem minősül teljesítési kö­telemnek. Ugyanakkor a szervizszolgáltatásra vonatkozó kötele­zettséget az IAS 37 Céltartalékok, függő kötelezettségek és függő követelések standard előírásaival összhangban meg kell jeleníteni.

Magyar számviteli törvény szerinti elszámolás

A) A számviteli törvény 72. §-a értelmében az értékesítés árbe­vételét abban az időszakban kell elszámolni, amikor a termék értékesítésre került, illetve a szolgáltatást nyújtotta a társaság. Az értékesítés nettó árbevétele magába foglalja a vevőnek a szer­ződésben meghatározott feltételek szerinti teljesítés alapján ki­állított, a vevő által elismert számlában rögzített ellenértékkel egyező árbevételt. Így egy autó értékesítése esetén a 4500 E Ft-os eladási árát és hathavi szervizszolgáltatási bevételt (6x12,5 E Ft/ hó) számol el árbevételként 2016-ban.

B) X elszámolja a termékértékesítéshez kapcsolódó árbevételt, illetve a számviteli törvény 41. §-a alapján céltartalékot képez a karbantartási szolgáltatás várható költsége értékében az egyéb ráfordítással szemben. Az elszámolás ebben a példában egyezik az IFRS 15 előírásaival.