Rovatunkban a PwC Magyarország IFRS-szakértői minden hónapban egy gyakorlati példán keresztül mutatják be a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok („IFRS”) és a magyar számviteli szabályok közötti eltéréseket. E havi számunkban az IFRS 15 – Vevőszerződésekből származó árbevételek standard áttekintését az árbevétel-elszámolási modell második lépése, a teljesítési kötelmek ismertetésével folytatjuk.
A teljesítési kötelmek azonosítása azért kulcsfontosságú kérdés, mert a vevőtől kapott ellenértéket a teljesítési kötelmekhez kell hozzárendelni, és csak ezek teljesítéséhez kapcsolódóan számolható el árbevétel. A standard szerinti teljesítési kötelmek nem feltétlenül egyeznek meg a szerződésben nevesített „ígéretekkel”, ezért a számlázás és az árbevétel-elszámolás elválhat egymástól.
A) Az X Autógyártó Zrt. 2016. június 30-án megállapodást köt egy viszonteladójával, az Y Kereskedő Kft.-vel, melynek értelmében egyéves, kedvezményes szervizszolgáltatást nyújt Y minden vevőjének, aki X által gyártott autót vesz. Az Y által eladott autók után X jogosult az autó 4500 E Ft-os ellenértékére, plusz a szervizszolgáltatásért havonta 12,5 E Ft-ot kér Y-tól. X a szervizszolgáltatást külön is értékesíti 500 E Ft-os éves díjon.
Az IFRS 15 alapján hány darab teljesítési kötelme van X-nek, ha 2016. 07. 01-jén értékesít egy autót Y-nak?
Az IFRS 15 szerinti elszámolás
A teljesítési kötelmek azonosítása során X-nek értékelnie kell, hogy a szervizszolgáltatás a szerződésben tett ígéretnek minősül-e akkor is, ha ezt Y vevője fogja végül felhasználni. Az IFRS 15.26 (g) pontja alapján igen, mivel az ígéret teljesítése az X és Y közötti megállapodás részét képezi.
X azt is értékeli, hogy a szerződésben azonosított két ígéret – az autóértékesítés és a szervizszolgáltatás – különállónak minősül-e. A vevőnek ígért áru vagy szolgáltatás különálló, ha teljesül a következő két feltétel:
a) a vevő az árut vagy szolgáltatást vagy önmagában, vagy a vevő számára könnyen elérhető más erőforrásokkal együtt hasznosítani tudja (tehát az áru vagy szolgáltatás különállóan is létezhet); és
b) az eladó által tett, az áru vagy szolgáltatás vevőjének történő átadásra vonatkozó ígéret a szerződésben szereplő egyéb ígéretektől elkülönülten azonosítható (tehát az áru vagy szolgáltatás a szerződéssel összefüggésben különálló) [IFRS 15.27].
X a szervizszolgáltatást külön is értékesíti partnerei számára, így feltételezhető, hogy a vevő ezt önmagában hasznosítani tudja. Az ígéret azonosítható a szerződésben, ezért ez is különálló teljesítési kötelemnek minősül a termékértékesítés mellett.
A szervizszolgáltatásért Y-nak felszámolt díj nem tükrözi a szolgáltatás egyedi értékesítési árát. Az autó 4500 E Ft összegű ellenértékének egy része a szervizszolgáltatáshoz kapcsolódik. Ezért a 4500 E Ft árbevételt nem számolja el teljes összegben X az autó értékesítésekor, hanem annak a szervizszolgáltatásra jutó részét később realizálja. Az ellenérték felosztásával részletesen a következő alkalommal foglalkozunk.
B) A fenti esetet a következőképpen módosítsuk:
az Y-nal kötött szerződés nem tartalmazza a szervizszolgáltatást,
X szokásos üzleti gyakorlata szerint nem nyújt szervizszolgáltatást és
az autó feletti ellenőrzés átadásra kerül az Y-nak történő értékesítéskor, de
X a végfogyasztónak történő értékesítés előtt tesz egy olyan ajánlatot, miszerint ingyenes szervizt nyújt mindenkinek, aki általa értékesített autót vesz Y-tól.
A szervizszolgáltatásra vonatkozó ígéret nem része az X és Y közötti szerződésnek a szerződés megkötésekor. Ebben az esetben a szervizszolgáltatás akkor lehetne különálló ígéret, ha X szokásos üzleti gyakorlatának megfelelően nyújtana ilyet a végfogyasztók számára [IFRS 15.24]. Mivel ez a feltétel sem teljesül, a szervizszolgáltatásra vonatkozó ígéret nem minősül teljesítési kötelemnek. Ugyanakkor a szervizszolgáltatásra vonatkozó kötelezettséget az IAS 37 Céltartalékok, függő kötelezettségek és függő követelések standard előírásaival összhangban meg kell jeleníteni.
Magyar számviteli törvény szerinti elszámolás
A) A számviteli törvény 72. §-a értelmében az értékesítés árbevételét abban az időszakban kell elszámolni, amikor a termék értékesítésre került, illetve a szolgáltatást nyújtotta a társaság. Az értékesítés nettó árbevétele magába foglalja a vevőnek a szerződésben meghatározott feltételek szerinti teljesítés alapján kiállított, a vevő által elismert számlában rögzített ellenértékkel egyező árbevételt. Így egy autó értékesítése esetén a 4500 E Ft-os eladási árát és hathavi szervizszolgáltatási bevételt (6x12,5 E Ft/ hó) számol el árbevételként 2016-ban.
B) X elszámolja a termékértékesítéshez kapcsolódó árbevételt, illetve a számviteli törvény 41. §-a alapján céltartalékot képez a karbantartási szolgáltatás várható költsége értékében az egyéb ráfordítással szemben. Az elszámolás ebben a példában egyezik az IFRS 15 előírásaival.