Az IFRS-átállást tervező cégek kemény nyárra számíthatnak Interjú Bartha Zsuzsannával, az EY könyvszakértői szolgáltatási terület ügyvezető partnerével

Az idei év az IFRS-ekre való felkészü­lésről szól. Mit látnak, kik azok, akik a lehetőség megnyílása után átállnak az IFRS-ek használatára?

Természetesen elsősorban azok a cé­gek kezdték el a felkészülést, amelyek­nek törvény írja elő a kötelező áttérést. A tőzsdei társaságoknak 2017-től, a pénzintézeti szektornak pedig 2018-tól kell alkalmaznia az IFRS-eket. Nagyon fontos tényezőnek látom ebben a folya­matban, hogy a jogalkotó nyitott volt arra, hogy valóban szektorszinten tör­ténjen meg az átállás, hiszen csak így van mód valamennyi pénzügyi szerep­lő teljesítményét azonos számviteli el­vek alapján értékelni. Rajtuk kívül azok a cégek élnek először a lehetőséggel, amelyek korábban már készítettek IFRS-beszámolókat, például azért, mert az anyacégük konszolidált jelentése miatt erre szükség volt. Tapasztalataink szerint egyelőre az önkéntes átállás még szektorsemlegesnek mondható. Talán a te­lekommunikációs szektor, illetve a jár­műipari vállalatok mutatnak komolyabb érdeklődést, hiszen az ezeken a terüle­teken működő cég legtöbbször valamely külföldi társaság leányvállalata.

Milyennek tartja jelenleg azoknak a fel­készültségét, akik már döntöttek az át­állásról?

Meglehetősen változó a kép, azt gondo­lom, még azoknak a társaságoknak is leg­alább 4–8 hónapot kell szánniuk az átál­lásra, amelyek korábban már készítettek IFRS-beszámolót az anyacégük számára, vagy egyébként IFRS-konszolidált beszá­molót készítettek és publikáltak. Ennek elsősorban az az oka, hogy már az ana­litikus nyilvántartási rendszerek szintjén meg kell változtatni az adatgyűjtés folya­matát. Az elsődleges nyilvántartásaikat eddig ők is a magyar számviteli rendszer szerint építették fel, és jellemzően csak a jelentősnek minősülő tételeket vették fi­gyelembe az IFRS-jelentés elkészítésekor.

Az átállás után viszont valamennyi tétel­re alkalmazniuk kell az IFRS-ek szabá­lyait, tekintve, hogy az egyedi jelentések szolgálnak mind a közzétételre, mind az adózás alapjául.

Mennyire készült fel a hatóság az IFRS-ek bevezetésére?

Az NGM a kezdetektől fogva világossá tette, hogy csak akkor van értelme az IFRS-ek szerinti egyedi beszámolók beve­zetésének, ha azok a jövőben az adózás alapját is képezhetik. A minisztériumban úgy ítélték meg, hogy lépéskényszerben vagyunk, hiszen egy előzetes tanulmány kimutatta, hogy az IFRS-ek alkalmazásá­ban a magyar vállalatok még a környező országokhoz képest is lemaradtak. Ez pe­dig egyre nagyobb versenyhátrányt okoz a magyar cégeknek akkor, ha külpiacon akarnak megjelenni, hitelt vennének fel vagy kötvényt bocsátanának ki a nem­zetközi pénzpiacokon, ahol általános az IFRS-ek használata. A minisztérium szá­mára ugyanakkor további feladat volt, hogy ezt a lehetőséget úgy biztosítsa a társaságok számára, hogy az a költség­vetésnek ne okozzon számottevő kiesést. Ezt célozza az a szabály, amely szerint az IFRS-ek szerinti beszámolókra átálló társaságoknak az áttérés üzleti évében és az azt követő üzleti évben az áttérést megelőző teljes üzleti évnek megfele­lő összegű adót minimumadóként akkor is be kell fizetniük, ha az IFRS-ek alap­ján számított adófizetési kötelezettségük annál jelentősen alacsonyabb lenne, és nem tudják bizonyítani, hogy a fizeten­dő adó, illetve az adóalap csökkenését a tevékenység volumenének csökkenése indokolja.

Mely területeken okozhat nagymértékű kiesést hozó változást az IFRS-ek hasz­nálata?

Ilyen eltérés lehet például a kétféle szám­viteli rendszer között az árbevétel-elszá­molásnál, egyes kereskedőcégek bemuta­tott árbevétele akár 30–50 százalékkal is változhat az alkalmazott számviteli elő­írások következtében. De komoly elté­rés jelentkezhet az IFRS-ek és a számvi­teli törvény előírásait alkalmazva például a tárgyi eszközök bekerülési költsége, a céltartalék, a határidős pénzügyi ügyle­tek és a halasztott adófizetés elszámolá­sa között.

Sokan úgy vélik, hogy a két számviteli szabályrendszer koncepcionális különb­sége megnehezíti majd az átállást. Erről mit gondol?

Való igaz, hogy az IFRS egy keretelvű számviteli szabályozás, míg a számvi­teli törvény az alapelveken túl bizonyos esetekben explicit szabályokat fogalmaz meg. Ilyen egyértelmű szabályozás példá­ul a már korábban említett árbevételként elszámolható tételek meghatározása. Fel kell készülni arra is, hogy más szint­re kerül a számviteli beszámolókészítés szabályainak értelmezése. Mindeddig a törvényalkotás és annak értelmezése a minisztérium hatáskörében volt, így a cé­gek közvetlenül a törvény előkészítőihez fordulhattak. Az IFRS-standard alkotásáért és annak értelmezéséért nem egy magyar intézmény, hanem egy nemzet­közi szervezet, az IASB felel. Az IFRS-ek tekintetében pedig a felmerülő jogértel­mezéseket az IASB időszakosan publi­kált, kérdéseket és feleleteket tartalmazó kiadványa foglalja össze.

Mennyire tudja majd átvenni az újfajta gondolkodást például a NAV?

Sok vállalkozás számára komoly kérdés ez. Több céget feltételezhetően ez a bi­zonytalanság tart vissza az IFRS-ek alkal­mazásától. Az elmúlt időszakban ugyan­akkor komoly szemléletváltásra került sor, amely, azt gondolom, megkönnyítheti a keretjellegű szabályozás alkalmazását.

A kérdés már csak az, hogy lesz-e elég szakember, aki elkészíti az új beszámo­lókat. Hogy állunk az IFRS-ekhez értő szakemberek terén?

Magyarországon egyelőre még kevés a képzett és tapasztalattal is rendelkező IFRS-szakember. Márpedig ez megkerül­hetetlen feltétele annak, hogy egy vállal­kozás a nemzetközi standardek alapján készíthesse el a beszámolóját. Az áttérés előtt 90 nappal ugyanis a NAV és a KSH felé is jeleznie kell a váltást tervező tár­saságnak, hogy szakmailag felkészült az IFRS-ek bevezetésére. Tehát, aki a jövő év elején kíván áttérni, annak idén szeptember végéig be kell szereznie az IFRS-ekre történő áttérésre való felkészültsé­get igazoló könyvvizsgálói igazolást. Ezt az igazolást olyan könyvvizsgáló vagy könyvvizsgáló cég adhatja ki, aki, illet­ve amely IFRS-minősítéssel rendelkezik. Ehhez az igazoláshoz a cégeknek be kell mutatniuk, hogy van IFRS-eknek megfe­lelő számviteli politikájuk, rendelkeznek IFRS-alapú nyitómérleggel, illetve alkal­maznak vagy megbízással foglalkoztat­nak IFRS-szakértőt, szakértőket. Vissza­térve a személyi kérdésekre, első körben szinte bizonyos, hogy a fent említett meg­bízásos jelleg fog dominálni, ám látha­tó, hogy a képzések az egyetemeken és a Magyar Könyvvizsgálói Kamarában is elindultak, így folyamatosan növekedni fog a cégeknek segíteni tudó, jól képzett szakemberek köre.

Bartha Zsuzsanna

A Pénzügyi és Számviteli Főiskolán szerzett diplomát, rendszerszerve­ző szakon

1993-ban csatlakozott az Ernst & Young Könyvvizsgáló Kft.-hez; 2009 óta partner

2015. július 1. óta a Könyvvizsgálati Igazgatóság vezetője

A Magyar Könyvvizsgálói Kamara bejegyzett könyvvizsgálója; az ACCA tagja; okleveles adótanácsadó

Széles körű tapasztalattal rendelke­zik multinacionális és hazai cégek könyvvizsgálatában, mind a ma­gyar, mind az IFRS-standardoknak megfelelő jelentések készítésében