Komplexen, integráltan kell tanítani - Interjú Dr. Lakatos László Péterrel

Hogy alakult a pályája? Mik voltak a legfontosabb állomások?

– A szakközépiskolában külkereskedelmi ügyintézőként végeztem, bár nem én választottam, ennek ellenére elvégeztem. Onnan indult el a pályám, ott találkoztam először a számvitellel. Később, amikor a továbbtanulásról kellett dönteni, a választás még mindig nem az én kezemben volt. Abban az időben még alá kellett írni a szülőknek a felvételi lapot, nem nagyon lehetett ellenvetésem: a szüleim az első helyen a Budapesti Közgazdasági Egyetemet jelölték ki számomra.

Az alapképzés után már magam döntöttem úgy, hogy maradok PhD képzésen, a témám a számvitel szabályozása és a pénzügyi kimutatások hasznosságának megítélése, a témavezetőm pedig Dr. Lukács János volt. A Közgázon szerintem zseniális számvitel oktatás volt. Én még abban az időszakban voltam egyetemista, amikor Dr. Róth József volt a számvitel szakosok „főnöke”. Fantasztikus tanár volt, de rettegtem tőle, és lehetetlen volt elvégezni azokat a feladatokat időre, amiket ő kijelölt, megpróbáltuk, de szerettem, szerettük, sokat köszönhetek neki.

Tanultam számvitelt Amerikában is. Szemléletformáló volt: ott a számvitelt teljesen máshogyan próbálták megtanítani, mint itthon. Egyik sem volt jobb vagy rosszabb, hanem teljesen más megközelítés, és én mindkettőt szerettem, mindkettő hatással volt rám. Nyilvánvalóan ez is indokolja, hogy aztán sokkal kevésbé tudtam betagozódni abba a fajta munkarendszerbe, ami itt Magyarországon egy számvitelestől megszokott volt.

Az is nagyon hamar kiderült, hogy én nem a könyvelésre születtem. Ami nekem a kihívást, vagyis a munka jó részét jelentette, az a számviteli tanácsadás volt, az egyetem alatt erre alapítottam az első cégem három barátommal.

A nemzetközi számvitellel is viszonylag korán találkoztam, ennek következtében az egyetemen is ebbe az irányba mentem. Ehhez hozzájárult, hogy anyanyelvi szinten tudtam angolul.

Nagyon hamar tapasztalatot szereztem abban is, hogy hogyan kell megoldani olyan bonyolult ügyeket, amelyekre nincs kész válasz, amelyekre egyedileg kell megoldást találni. Első körben számvitelszervezéssel foglalkoztam, mert ezt osztották rám a tanszéken. Elérkezett azonban az a pont, amikor elkezdtem érdeklődni az egyik legfontosabb tantárgy, a számvitel alapjai iránt. Megkaptam a lehetőséget kb. 15 éve, hogyan alakítsam át teljesen a tárgyat. Meg is tettük: rendszerfüggetlenül tanítottuk a számvitel alapjait, fogalmak alkotásával, logikai áttekintéssel és nem a szabályok mechanikus alkalmazásával – szerintem Magyarországon először.

Viszonylag töretlenül mentem előre, de nagyon sokára neveztek ki adjunktusnak, mert számvitelesként a tudománynak egy olyan fajtáját képviseljük, ami nem feltétlenül elismert klasszikus akadémiai területként és így az egyetemi előléptetési feltételeket kínkeservesen tudtuk akkor is (és tudjuk most is) teljesíteni.

Holott én biztos vagyok benne, hogy enélkül esélytelen lenne a gazdaságot megszervezni és mi vagyunk azok, akik informálni tudják az embereket a gazdasági történésekről, olyan módon, hogy az használható. Kicsit önző módon úgyis szoktam a hallgatóknak fogalmazni, hogy teljesen egyértelmű, hogy a számvitel az emberiség számára megszerezhető tudás legmagasabb foka.

Közben elvégeztem az okleveles könyvvizsgálói képzést is és hamar könyvvizsgáló lettem. Nagyon sokáig tartottam a rekordot a legfiatalabb könyvvizsgáló címmel, mert az egyetemi kötődésem miatt az órák alól felmentettek, így nyilván sokkal hamarabb tudtam a lépcsőfokokon előre haladni.

Az egyértelmű volt, hogy nem nagy szervezetnél szeretnék dolgozni, nem is fért volna bele az időmbe, és alkalmatlan lettem volna az ott természetes kötöttségeket elviselni.

Viszonylag az elsők között voltam, aki IFRS-ek alapján jelentő tőzsdei cégeket könyvvizsgált. Azóta is szinte kizárólag tőzsdei ügyfelekkel foglalkozom, azt hiszem, ez az én világom. Mindehhez hozzátesz az is, hogy szakvizsgázott jogász vagyok. A természetes összekötése számomra a számvitelnek és a jognak, hogy igazságügyi szakértőként dolgoztam, ami újabb szakmai kihívásokat hozott.

Fotó: Vémi Zoltán

Mit gondol a könyvvizsgálati szakma jövőjéről? A mesterséges intelligencia, illetve a digitalizáció milyen lényeges változásokat hoz a könyvvizsgálat területén és mire számít a jövőben?

– Azt gondolom, hogy valószínűleg a mechanikus dolgokat egy idő múlva át fogja venni az automatizmus. Ahhoz viszont, hogy megalapozott, emberi mérlegelést és véleményt lehessen alkotni, felelősséget vállalni és kimondani valamiről azt, hogy megbízható és valós összképet nyújt, emberre van szükség. Nekem van egy nagyon nagy fájdalmam, hogy a „bookkeeper” és az „accountant” szót ugyanúgy fordítjuk magyarra, holott a kettő egymástól nagyon is eltér. Nem lekicsinyelni szeretném a bookkeepert, hiszen végtelenül hasznos tevékenységet végez, de az accountant jellegű tudás, tehát az, aki szintetizálni képes és intuíciója van, azt nem fogom tudni gépesíteni, legalábbis a mi életünkben szerintem nem.

Én azt látom, hogy a könyvvizsgálói szakma maradni, de bizonyos értelemben szűkülni fog. Ahogy a piac is bizonyos értelemben szűkül, de egyben bővül is. Szűkül abban az értelemben, hogy az értékhatárok jelentősen nőnek. Figyelembe kell venni, hogy vannak olyan repetitív dolgok, amiket tökéletesen el tud végezni egy gépesített közeg, akár sokkal pontosabban, mint egy ember. Az embernek tehát mást kell csinálni. Ehhez kell tudnunk felnőni és szerintem fontos, hogy a számviteli szakemberek meglássák, hogy ehhez nyitottan kell hozzáállni.

Valamint azt is meg kell értenünk, hogy nincs garancia arra, hogy az én tudástáram elegendő lesz 3 év múlva. Célirányosan kell gondolkozni és tovább fejlődni. 

Tud mondani olyan emberi tulajdonságot, ami mindenféleképpen kell ahhoz, hogy valaki sikeres legyen ezen a pályán?

– Az egyik ilyen tulajdonság az a kompromisszumkészség, beleértve azt, hogy tudjam, hogy meddig lehet kompromisszumot kötni. Azt nem lehet algoritmusokból kiszámítani, hogy ha van egy mozgásterem, hol optimális elhelyezkedni minden szempontot figyelembe véve. Amikor az ügyféllel megpróbálok beszélni, akkor meg kell értenem, hogy ő mit szeretne, mérlegelni, hogy az elfogadható-e, és ha nem, akkor azt megfelelően kell kommunikálni. Ezen túl a lényeglátás is rendkívül fontos dolog, hiszen egy vizsgálat során az adatmennyiség már akkora, hogy képtelenek leszünk mindent megnézni. Ki kell tudni választani, hogy mi az érdemi terület és azzal kell dolgoznunk. A többi sokszor egyszerűen zaj.

Milyen szakmai nehézségeket lát a számviteli oktatásban, a könyvvizsgálói képzésben?

– Az első szakmai nehézség, hogy iszonyatosan lecsökkent a hallgatók koncentrációképessége és a türelme is; pontosabban az instant dolgokhoz vannak, vagyunk szokva. A másik dolog, hogy – az egyetemen látom ezt elsősorban – a középiskolából érkezőket kis túlzással néha matematikai alapműveletekkel kell felvértezni.

Ezeken túl nagy nehézség a számvitel oktatásában, hogy van olyan része, amit tollal-papíron kell csinálni. Ez a mostani generációnak nem vonzó, de ezt a részt nem lehet „megspórolni”. Amikor strukturálni kell a fejében az alaptudást, meggyőződésem, hogy azt a tradicionális módszerekkel eredményesebben lehet tanítani. Hatalmas nehézség a számviteli oktatásban, hogy ezt a nagy odafigyelést igénylő tantárgyat kell úgy megtanítani, hogy az általános koncentrációs képesség megváltozott, amihez nekünk is kell alkalmazkodni. Pont ugyanez a szakmai nehézség a könyvvizsgálói képzésben is, kiegészítve azzal, hogy ez a korosztály sokszor nem hajlandó megnyilvánulni verbálisan. Pedig bárhogy is nem tűnik annak, a számvitel „beszélgetős” szakma. Elkészülnek a pénzügyi kimutatások, de utána jön a legnehezebb rész, az, hogy azt érthetővé kell tenni és kell róla konstruktívan vitatkozni.

Komplexen, integráltan kell tanítani. Vegyünk egy példát: megtanítjuk azt, hogy hogyan kell visszavásárolni a saját részvényt, akkor emlékeznünk kell arra is, hogy egy éven belül azt el kell idegeníteni. Ez jól szemlélteti, hogy egyben kell nézni a tantárgyakat, és ez sokkal nehezebb, mert nagyon sok információt kell egyszerre fejben tartani. Már nem az a feladat, hogy emlékezzünk a szabályra, hanem az, hogy átlássuk a rendszert. A digitalizáció, ha egy valamit oldott meg, az az, hogy minden lexikális tudásunk megvan gyakorlatilag a kezünkben a mobilon. De hogy mit kell kikeresni, és milyen összefüggések vannak, az egy másik kérdés.

Az OKKT új elnökeként milyen tervei vannak az okleveles könyvvizsgálói képzés jövőjét illetően?

– Meg kell hallgatni, hogy milyen igények vannak, majd meg kell nézni azt is, hogy meddig lehet kompromisszumot kötni. Az egyik nagy terv az, hogy próbáljuk meg magát a számvitel tárgyat újragondolni. Nagyon sok kritika érte, például, hogy túl bonyolult, túl komplex, vagy hogy nem is mindenkinek lesz rá így szüksége. Ez a kritika elsősorban a nemzetközi számviteli ismereteket és egyes speciális számviteli témákat érintette. Merthogy annak a néhány száz IFRS-eket használó cégnek nem kell annyi könyvvizsgáló, de ehhez hozzá kell tenni, hogy az előbb írt cégek adják a magyar GDP jelentős részét. Az észrevétel jogos, de vigyázni kell, mert nem lehet egyszerűen darabra mérni, ismerni kell a magyar számvitelt és a nemzetközi számvitelt is, a mélység a kérdés. A magyar számvitelt meg kell tanítani szinte teljeskörűen, az IFRS-ekből pedig mindenkinek tudnia kell a lényeget. Fontos, hogy nem szerencsés összehasonlítani a számviteli rendszereket olyan szempontból, hogy melyik a jobb vagy melyik a rosszabb.

Az IFRS-ek előállítására hatalmas erőforrások vannak, rengeteg pénzük és kutatási hátterük van. Ezt nem lehet és értelmetlen is lenne összehasonlítani. Ha nem is érint valakit közvetlenül, fontos, hogy az ott megjelenő tudást közkinccsé kell tenni.  A másik nagy szívfájdalmam, ahol vélhetően vágni kell, az a fenntarthatóság, ami őrült sebességgel csapódott be közénk, aztán megtorpanni látszott, mivel olyan mennyiségű munkát adott a vállalatoknak, hogy maguk a gazdálkodók lázadtak fel.

Meggyőződésem, hogy a könyvvizsgálat oktatását olyan értelemben át kell alakítani, hogy az elméleti tanítás megtartása mellett esettanulmány alapúra kellene alakítani legalább a felét. Azt kell mindenkinek a szeme előtt tartania, hogy mit kell majd használni a könyvvizsgálat során. Ha lehet, úgy kellene oktatni, hogy a hallgatóknak az órai munkáját is figyelembe vesszük az értékeléskor, azt kellene nézni, hogy a hallgató képes-e dolgozni a megszerzett elmélettel. Tudom, hogy ez szinte lehetetlen jogszabály-módosítás nélkül, de ennél a tárgynál ezt az álmot dédelgetem.

Mit gondol milyen a frissen végzett szakemberek felkészültsége és leterheltsége?

– Azt gondolom, hogy vegyes a kép. Vannak zseniálisan felkészültek, akik valós tudással rendelkeznek, de vannak gyengébbek is. Ez mindig így volt és mindig így lesz. Meggyőződésem, hogy érdemes felkészülten befejezni a képzést. Ha valaki cégnél helyezkedik el, ott az elvárások kemények, ha valaki a saját maga lábán akar megállni, akkor azért van szüksége a felkészültségre.

Mindenesetre lesz pár olyan év az elején, ami vér és verejték, ezt nem lehet megspórolni. Ugyanakkor azt is gondolom, hogyha valaki szereti a számokat, akkor nagyon sokféle ember tud érvényesülni ebben a szakmában.

Amire még szükség van, az a nyitottság az új technológiák irányába (és nem csak a pálya elején, életkortól és tapasztalattól függetlenül) és holisztikus látásmód, amivel képes szintetizálni a tudást.

Természetesen ehhez a szakmához kell stressztűrő képesség és edzett lélek is, valamint egy olyan családi háttér, ahol toleránsak – például auditszezon idején, amikor megértő hátország nélkül nagyon nehéz, ha nem lehetetlen.

Mi okozza az Ön munkájában a legnagyobb kihívást?

– Az időbeosztáson felül, hogy egymás mellett megférjenek a dolgok, fontos (lenne) a mértéktartás is. Az, hogy vannak ötletek, amiket meg kellene valósítani, de nem szabad és nem is lehet mindent rögtön, azonnal. Ha az ember sok dolgot csinál egyszerre, könnyen semmivel sem lesz kész, illetve, ha az ötletek szárnyalnak és túl radikális a változtatás, az nagy kockázatokkal jár, ami nagyon jó eredményhez vezethet, ha minden összejön, de nem áll arányban a hatalmas kockázattal a kecsegtető eredmény.

Szerintem, ami még lényeges, az a nemzetköziesítés minden tekintetben. Tudomásul kell vennünk, hogy ennek a kis országnak önmagában a saját számviteli rendszere kizárólagosan csak egy zárt nemzetgazdaságban működik. De abban a percben, hogy megjelenik egy új érdeklődő, egy új tulajdonos, vagy egy leányvállalat máshonnan, de akár egy kulcs partner, akkor muszáj ismerni a nemzetközi vonulatot.

Milyen különbséget lát az oktatásban itthon és külföldön?

– Magyarországon kívül egy luxemburgi és egy litván egyetemen tanítok, és az Öböl menti térségben oktatok rendszeresen. Azt biztosan el tudom mondani, hogy teljesen más a hallgatók hozzáállása a különböző országokban. Példaként mondhatom – ha a hallgatókat nézzük –, hogy a luxemburgi egyetemen kínos megbukni bármilyen tantárgyból, itthon ezt sajnos nem érzem. Ott az is elképzelhetetlen, hogy a házi feladatot nem készítik el, ezen felül kérdéseik vannak az órán. A litván egyetemen nagyon csöndesek a hallgatók, ebben a környezetben lehet tanulni, de nagyon más. Ezen kívül dolgozom még a Közel-Keleten, egy számviteli problémákat feldolgozó csapattal. Azzal foglalkozunk, hogy van egy probléma, és meg kellene rá találni a számviteli kezelést úgy, hogy nulla fogódzó van.  

Névjegy

• 1977. január 1-jén született Szegeden
• Két kisfia van, mindketten kéttannyelvű általános iskolába járnak
• 1995-ben érettségizett a szegedi Kőrösy József Közgazdasági Szakközépiskolában mint külkereskedelmi ügyintéző, itt találkozott először a számvitellel
• Számvitel-vállalatértékelés szakon diplomázott az akkori Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetemen, majd ugyanitt – de már Budapesti Corvinus Egyetem név alatt – szerezte meg tudományos fokozatát 2011-ben gazdálkodástudományokból, számvitel specializáción. Kutatási témája a pénzügyi kimutatások hasznosságának megítélése, jelenleg számvitel szabályozással kapcsolatos kérdések, a prezentálással összefüggő megfontolások, a jelentő egység, valamint a csoportszámvitel kapcsán végez kutatásokat
• Ösztöndíjas hallgatója volt Eastern Illinois Universitynek, ahol nemzetközi számvitelt és elméleti kémiát hallgatott
• 2014-ben végzett az ELTE-én, mint jogász, 2019-ben tette le a jogi szakvizsgát
• 2001 óta tagja a Közgáz Számvitel Tanszékének, amelynek 2020-tól a tanszékvezetője
• 2022-től az egyetem újonnan létrehozott Számviteli és Jogi Intézet intézetvezetője, az egyetem szenátora
• 2006 óta könyvvizsgáló, 2012 óta vesz részt tőzsdei cégek könyvvizsgálatában, mára szinte kizárólag tőzsdei cégek és leányvállalataik könyvvizsgálatával foglalkozik
• 2013 óta igazságügyi szakértőként is tevékenykedik, elsősorban komplex tőke- és pénzpiacot érintő ügyekben
• Szerzője és szerkesztője a Magyarországon forgalomban lévő IFRS kézi- és tankönyvnek
• A Luxemburgi Egyetem és egy litván magánegyetem állandó oktatója, emellett 2011 óta a Közel-Keleten oktatja a szakembereket IFRS-ekre és vesz részt számviteli tanácsadásban
• Szenvedélyes rajongója mindennek, ami kortárs színházzal kapcsolatos és amikor teheti, utazik