Amikor nem érvényesül a vállalkozás folytatásának elve

Amikor a vállalkozás folytatásának elve nem teljesül, akkor a beszámoló összeállításánál az elsődleges cél már nem az eredmény, hanem a vagyon pontos meghatározása lesz, így más értékelési eljárások kerülnek előtérbe. Ilyen megváltozott környezeti feltételek teljesülnek például csődeljárás, felszámolás, átalakulás, inflációs körülmények miatt történő átértékelésnél, ha a vállalkozást értékesíteni kívánják, vagy ha profilt váltanak stb. Ilyenkor a piaci érték kerül előtérbe, a múltbeli költségen való értékeléssel szemben.

Ha a vállalkozás folytatásának elve nem teljesül vagy lényeges bizonytalanság áll fenn az elv teljesülésével kapcsolatban, és nem helytálló feltételezni azt, hogy teljesül, akkor a vagyon beszámolóban való megjelenítésére és értékelésére vonatkozó szabályok megváltoznak. Az 570-es témaszámú Nemzetközi Könyvvizsgálati Standard mindezt úgy írja le, hogy módosítások válhatnak szükségessé az eszközöknek és a kötelezettségeknek a pénzügyi kimutatásokban való értékelése és besorolása vonatkozásában. Ilyenkor más értékelési eljárást kell alkalmazni, mivel az eszközök realizálható értéke lényegesen eltérhet azok bekerülési értékétől, valamint a hosszú lejáratú kötelezettségek általában rövid lejáratúvá válnak. Ez – szigorú értelemben véve – azt vonná maga után, hogy az összes eszközt át kellene sorolni a forgóeszközök közé, és a pénzügyi kimutatásokban mindent nettó realizálható értéken kellene bemutatni, továbbá szükségessé válna a felszámolási költségekre való tartalékképzés. Más nézetek szerint, ha nem alkalmazható a vállalkozás folytatásának elve, akkor az összes eszközt még a beszerzés évében teljesen le kellene írni költségként, illetve alkalmazni kellene a ,,felszámolás elvét” (the break-up basis).

Ha az IAS 36 Eszközök értékvesztése standard előírásait vesszük figyelembe, akkor ebből ugyancsak az következik, hogy az eszközöket piaci értéken – pontosabban az értékesítési költségekkel csökkentett piaci értéken – kell értékelni. A standard előírásai szerint, ha az eszköz megtérülő értéke a könyv szerinti értékénél alacsonyabb, akkor az eszköz könyv szerinti értékét a megtérülő értékre kell lecsökkenteni.

A megtérülő érték a standard definíciója szerint az értékesítési költségekkel csökkentett valós érték és a használati érték közül a magasabb érték. Ha a vállalkozás folytatásának elve nem teljesül, akkor a használati értéket – vagyis az eszköz folyamatos használatából származó jövőbeni pénzáramlások jelenértékét – lényegében nullának tekinthetjük. Így tehát az eszköz megtérülő értékének meghatározásakor az értékesítési költségekkel csökkentett piaci érték kerül előtérbe.

A vállalkozás folytatása elvének nem teljesülése érintheti a személyi jellegű ráfordítások területét is. Ha a vállalkozás üzembezárásról dönt, akkor – mivel ezzel párhuzamosan a dolgozóit elbocsátja – a várható végkielégítésekre is céltartalékot kell képeznie, ami tovább csökkenti az eredményt.

A felbonthatatlan szerződéseket szintén figyelembe kell venni, mivel ezek tartalmazhatnak olyan, a szerződés felbontására vonatkozó biztosítékokat, amelyek a felszámolási eljáráskor ugyan nem, de a végelszámolási eljáráskor életbe lépnek, és ezzel olyan jövőbeni kötelezettséget keletkeztetnek, amelyre szintén céltartalékot kell képezni.

Ha a pénzügyi kimutatások nem a vállalkozás folytatásának elve mellett készültek el, akkor ennek a tényét a vállalkozásnak közzé kell tenni, a vonatkozó okokkal együtt.

Az olyan speciális céghelyzetekre, mint a felszámolás vagy a végelszámolás, tételes szabályozás létezik arra vonatkozóan, hogyan kell elkészíteni a beszámolót. Ha azonban még csak a bizonytalansággal szembesülünk a vállalkozás folytatásának elvével kapcsolatban, akkor az említett alapelvekre lehet támaszkodni a pénzügyi kimutatások összeállítása során.

A tanulmány teljes terjedelmében elérhető - a szerző által leadott formában - az alábbi linken:

Deli_Nikolett_Amikor_nem_ervenyesul_a_vallakozas_folytatasanak_elve.pdf