A pénzügyi instrumentumok valós értéken történő értékelésének szerepe a tőzsdén jegyzett vállalatok körében

A vállalati teljesítmény értékelése az időszakonként megjelenő pénzügyi jelentéseken, beszámolókon alapul. Egyre gyakrabban fogalmazódik meg a múltbeli értékeken alapuló adatok helyett a valós piaci értéknek megfelelő vagyoni helyzet bemutatása iránti igény. A számviteli törvény korábbi módosításai az eszközök bekerülési értéken alapuló értékelésének általános elvét egyre több területen térítették el, így bizonyos mérlegtételek vonatkozásában megjelent a valós értékelés fogalma.

A jogharmonizáció következményeként a hazai számviteli szabályozás 2004. január 1-jétől hatályba léptette a pénzügyi instrumentumok meghatározott körének valós értéken történő értékelési lehetőségét. Ezzel párhuzamosan az 1606/2002/ EK rendelet értelmében minden tagállami, tőzsdén jegyzett vállalkozás számára kötelezővé tették a Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok alkalmazását, ezáltal bevezették az összevont (konszolidált) éves beszámolójuk IFRS-ek szerinti elkészítésének követelményét. Az IAS 39 Megjelenítés és értékelés standard a pénzügyi instrumentumok esetében értékelési alapszabályként a valós értéket írja elő, így a tőzsdére bevezetett vállalatok által készített konszolidált beszámolók esetében az IAS 39 közvetlenül hatályos.

Munkám során a Budapesti Értéktőzsde Részvény Szekciójában A és B részvény instrumentummal kereskedő, 27 magyarországi székhelyű vállalat 2011. évi egyedi és összevont (konszolidált) éves beszámolóinak adatait vizsgáltam. Elsődleges célom volt választ kapni arra, hogy a valós értéken történő értékelés lehetőségével milyen mértékben élnek a vállalatok az egyedi éves beszámolójuk elkészítése során. Továbbá, hogy az adott értékelési eljárás alkalmazása hogyan áll kapcsolatban az összevont (konszolidált) beszámolójukkal, ezáltal a valós értéken történő értékelés milyen módon gyakorol hatást a vállalatok eredményére, illetve hogyan változtatja meg vagyonuk összetételét.

A felmérés eredményei azt mutatják, hogy a megvizsgált 27 vállalatból csupán 3 (a vállalatok 11 százaléka) alkalmazta a szóban forgó értékelési eljárást a 2011. évi egyedi éves beszámolója tekintetében. A konszolidált kimutatások esetében a valós értékelés kötelező, tapasztalatom mégis az, hogy a valós értékeléssel a vállalatok többségének célja csupán a szabályozásnak való megfelelés kényszere, és nem a megbízható és valós összkép biztosításának elősegítése. Ennek legfőbb oka, hogy a vállalatok többségénél a tulajdonolt pénzügyi instrumentumok esetében nem áll rendelkezésre aktív, szervezett piacokról származó azonnali ár, ami kiigazítás nélkül alkalmazható lenne pénzügyi instrumentumaik valós értékének meghatározásához. A vállalatok által készített valósérték-becslések bizonytalanságot, ezáltal magas szintű kockázatot hordoznak magukban. Megállapítható az is, hogy a valós érték jobban tükrözi a piaci értékítéletet, ugyanakkor nagyobb volatilitást eredményez a különféle vagyonelemekben és a jövedelmezőségben is, illetve egy új relevancia-megbízhatóság arány kialakítását eredményezi.

Úgy gondolom, hogy a pénzügyi kimutatások felhasználóinak segítséget nyújthat a változékonyság megértésére és áthidalására a kiegészítő mellékletben szereplő információk mennyiségének és minőségének javítása. A jövővel kapcsolatosan pedig a legfontosabb feladatnak tartom a valós értékeléssel kapcsolatos hazai szabályozás részletesebb kimunkálását, valamint a valósérték-mérés módszertani sajátosságainak szélesebb körben történő ismertetését.

A tanulmány teljes terjedelmében elérhető - a szerző által leadott formában - az alábbi linken:

 Kiss_Agota_A_penzugyi_instrumentumok.pdf