A kínai számvitel nemzetközivé válásának folyamata

A CAS jelenlegi formájában két pillérre támaszkodik.

Legfontosabb részét képezi az ASBE (Üzleti Vállalkozások Számviteli Standardjai), amely kötelező a sanghaji vagy a shenzheni tőzsdén jegyzett cégekre, a pénzintézetekre, valamint az állami kézben lévő óriásvállalatokra. A kínai vállalatok jelentős része önkéntes alapon számol be az új ASBE szerint, melynek mozgatórugója a tőzsdére lépés mint rövid vagy középtávú stratégiai cél. Az ASBE legfőbb része az Alapstandard, mely az egész rendszer gyökereként szolgál. Tartalmazza a számviteli keretrendszer alapvetéseit, azonosítja a számvitel céljait, minőségi kritériumokat fogalmaz meg, megadja a beszámolás kereteit, tehát alapelvként szolgál a teljes könyvviteli és beszámolási folyamathoz. A specialitások a 38, ún. Specifikus Standardban jelennek meg, melyek egyes különleges gazdasági események és tranzakciók számviteli elszámolásához nyújtanak támpontot. A Specifikus Standardok értelmezéséhez és megfelelő alkalmazásához kapcsolódik a 32 Használati útmutató, ez tisztázza a Specifikus Standardok tartalmát, illetve leírja a pénzügyi beszámolók formai kereteit, segítséget nyújtva az előírások pontos betartásához.

A CAS másik pillérét a Pénzügyminisztérium közleményei, kiegészítő rendeletei, a 2010-es CAS Értelmezési Kézikönyv, valamint a Kína Számviteli Standardok Bizottság véleményei adják.

Az új CAS – az IFRS-ekhez hasonlóan – sokkal inkább elvi alapú lett, szemben a korábbi jogszabály-alapúsággal. Módot ad továbbá a valós értéken történő értékelésre is, valamint szigorúbb közzétételi követelményeket támaszt a vállalkozások felé.

Egyes híradásokban, a médiában többször úgy azonosították a változásokat, hogy Kína lecserélte régi számviteli rendszerét, és a jövőben már az IFRS szerint könyvel, és megvalósult a teljes konvergencia. Ez a kijelentés azonban túlzott, az IFRS-ek felé való konvergálás még messze nem teljes, már csak az alábbiak miatt sem.

Az IFRS-ek bizonyos kérdésekben nagyobb szabadságot biztosítanak, és lehetőséget adnak arra, hogy a vállalat a számviteli politikájában alternatívák közül válasszon, míg ugyanezt a választási lehetőséget az átláthatósági és összehasonlíthatósági indokokra hivatkozva a CAS nem ajánlja fel. Például a CAS az egyéb értékelési módszert írja elő kötelezően ott is, ahol az IFRS-ek megengedik az újraértékelési modell és a költségmodell, a valós értéken történő értékelés és egyéb (könyv szerinti, bekerülési érték szerinti) értékelési módszerek használatát. Továbbá a CAS kötelező struktúrájú mérleg, eredménykimutatás, cash-flow és tőkeváltozási kimutatást ír elő, illetve meghatározza a kiegészítő melléklet tartalmát.

A kínai számviteli rendszer figyelembe veszi a kínai gazdaság sajátos helyzetét, így bizonyos kérdésekben az IFRS-ekhez képest másképpen rendelkezik. Például a munkavállalói juttatásokat a központi kormányzat azon kötvényeinek piaci hozamával kell diszkontálni, melyek lejárata konzisztens a munkaviszony megszűnését követő juttatásáéval, amennyiben ez nem kivitelezhető, akkor rövidebb időhorizontú központi kormányzati kötvények piaci hozamait kell kiigazítani és azt használni. Valószínűsíthető, hogy ez a rendelkezés középtávon a helyi értékpapírpiac jelentőségének növekedését követően változni fog, és közeledhet az IFRS-hez. Az üzleti kombinációknál a közös ellenőrzés alatt álló gazdálkodó egységek üzleti kombinációit az érdekeltségek összevonása módszerrel kell könyvelni, ha egy állami vállalat átalakul és magáncégként folytatja a működését.

Az IFRS-ek lehetővé teszik, hogy az egyes standardokon végrehajtott módosítást a vállalatok már a hatálybalépés előtt alkalmazzák, míg a CAS szerint a hatálybalépés előtt semmilyen standard nem alkalmazható.

A tanulmány teljes terjedelmében elérhető - a szerző által leadott formában - az alábbi linken:

Zajacz_Krisztian_A_kinai_szamviteli_nemzetkozive_valasanak_folyamata.pdf