Bosnyák János-emlékkonferencia

A 20 éves Magyar Könyvvizsgálói Kama­ra jubileumi ünnepségsorozatának egyik rendezvényeként 2017. február 20-án került megrendezésre a Bosnyák János Számviteli Emlékkonferencia „Az IFRS-ek jelene és jövője” címmel. Bosnyák Já­nos – aki a Budapesti Corvinus Egyetem stratégiai rektorhelyettese, a Pénzügyi és Számviteli Intézet intézetigazgatója és az általa alapított vezetői számvitel tanszék vezetője volt – halálának ötödik, szüle­tésének ötvenedik évfordulója alkalmá­ból megrendezett konferencián a kamara vezető tisztségviselői mellett részt vettek azon felsőoktatási intézmények képvise­lői, ahol az IFRS-ek oktatása tananyag, de képviseltették magukat cégek, tanács­adók és az MNB, a NAV és az NGM munkatársai is.

A konferencia megnyitójaként Pav­lik Lívia, az egyetem kancellár asszonya megható és megindító beszéddel idézte vissza az emlékét és a szellemét Bosnyák Jánosnak. Ő volt az, aki elsőként ismerte fel a nemzetközi számvitel oktatásának fontosságát, és egyik szerzője és szer­kesztője volt a kamara oktatási központ­ja által 2006-ban kiadott „IFRS-ek rend­szere” című jegyzetnek.

Első előadóként Lakatos László Péter a közös számviteli rendszer szükséges­ségét hangsúlyozta, és kitekintést adott arról, hogy az EU tagállamain belül az IFRS-ek kiterjesztése ugyan rendkívül el­térő sebességgel zajlik, de a folyamat és az irány egyértelmű. Lakatos szerint az IFRS-ek bevezetése hazánkban egy ko­rábban elszalasztott lehetőség, mivel nincs értelme a duális rendszereknek és az olyan kérdések feltételének, hogy job­bak vagy rosszabbak az IFRS-ek a nem­zeti szabályoknál. Bevezetésüknek füg­getlennek kell lennie az adóztatási cé­loktól, ugyanakkor méltányolandónak tartja az adóalap védelmét.

Simonné Sulyok Brigitta és Szakál Gyöngyvér az MNB szemszögéből vizs­gálták az IFRS-áttérést, melyet hosszú egyeztetési folyamat előzött meg. Az MNB korábbi szándéka ellenére idő­ben nem egyszerre történik meg az át­állás, és csak 2018-tól kötelező minden hitelintézetnek áttérnie az IFRS-ekre. Elválik egymástól a statisztikai célra és felügyeleti célra készülő mérleg. 2017-től az IFRS-ek szerint jelentőknek bevezetés­re került egyedi szinten is a negyedéves Financial Reporting adatszolgáltatás.

Gulyás Éva is a pénzügyi intézmények IFRS-ek szerinti egyedi beszámolóra való áttérésének problémáival foglalkozott előadásában. Gondolatait lapunk mosta­ni számában el is olvashatják.

Balázs Gábor az új lízingstandard, a 2019-től hatályba lépő IFRS 16-os várha­tó következményeit ismertette. Az opera­tív és a pénzügyi lízingmodell kettőssé­gének megszűnésével a lízingbevevőknél drasztikusan megnő majd a mérlegfőösszeg (fix és változó lízingdíjak, a garan­tált maradványérték, a jutalékok, lehívási árak, felmondási díjak aktiválása miatt az eszközök és velük szemben a lízing miatti kötelezettségek), melynek következtében nőni fog az eladósodottsági ráta, romla­nak a likviditási és a kamatfedezeti muta­tók, az EBITDA, a működési eredmény, a nettó eredmény, az EPS, a ROCE, a ROE és a működési cash flow. A társaságnak minden fordulónapon újra kell majd ér­tékelnie a lízing időtartamára vonatkozó becslését és a lízingkötelezettséget, ha a jövőbeli várható lízingfizetésekben vál­tozás következik be. Mindez nagy hatás­sal lesz a társaságok megállapodásaira és eszközbeszerzési stratégiájára, az IT, a beszerzés, az adó, a treasury, a jogi, a HR és a működés területeire is.

Umenhoffer Ferenc az IFRS-ekre törté­nő átállás azon adóügyi vonatkozásait és eddigi tapasztalatait foglalta össze, me­lyet a SZAKma előző havi, februári szá­mában már bemutattunk a tisztelt Olva­sónak.

Filyó Janka és László Norbert előadá­sukban az IFRS-ek és a hazai számvitel között meglévő főbb eltérésekre mutat­tak rá.

Végül Berki Ervin a Mol Nyrt. IFRS-ekre történő átállásának gyakorlati ta­pasztalatairól számolt be. Felhívta a fi­gyelmet arra, hogy a felkészülést időben, megfelelő kapacitással, széles körben kell elkezdeni, és nem lehet elfelejteni a magyar számviteli törvényt. Az első év valóban rendkívüli erőfeszítést igényel, és jelentős IT-fejlesztési költségekkel kell számolni. Nehezítő körülményként em­lítette az átállókra vonatkozó adójogsza­bályokat, és nem javasolta minden le­ányvállalat egyedi beszámolójára vonat­kozóan az áttérést.

A konferencia záróakkordjaként a résztvevők egy fórum keretében vitatták meg a számviteli oktatás helyzetét, illet­ve a munkaerő-piac elvárásait a pénz­ügy és számvitel alapszakos diplomával szemben. Egyetértettek abban, hogy az orvosokhoz és a jogászokhoz hasonlóan a számvitel területén is egy ötéves osztat­lan képzés lenne indokolt.