Értékhelyesbítés, értékelési tartalék számvitele
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 57. § (3) bekezdésének előírása lehetőséget ad a befektetett eszközök között kimutatott eszközök piaci értékelésére. Az értékelési eljárás bevezetése a számviteli politika ilyen irányú módosításával történhet. Az értékelési tartalék a saját tőke része, így ezt az értékelési eljárást – többek között – akkor célszerű alkalmazni, ha a vállalkozó kedvezőbb sajáttőke-helyzetet szeretne kimutatni (például veszteséges gazdálkodás miatti sajáttőke-vesztés kompenzálására). Ez az eljárás mikrogazdálkodói egyszerűsített éves beszámoló készítése esetén nem alkalmazható.
Értékelésbe bevont eszközök köre
A számviteli törvény hivatkozott előírása szerint ha a befektetett eszköz piaci értéke jelentősen meghaladja az eszköz könyv szerinti értéket (a nyilvántartásba vételkor megállapított bekerülési értéket, illetve immateriális jószágnál, tárgyi eszköznél a terv szerinti értékcsökkenés figyelembevételével meghatározott nettó értéket), akkor ezen eszköz a mérlegben piaci értéken is felvehető. Ez esetben a bekerülési érték, illetve immateriális jószágnál, tárgyi eszköznél a terv szerinti értékcsökkenés figyelembevételével meghatározott nettó érték és a piaci érték különbözetét az eszközök között értékhelyesbítésként, a források között – az értékhelyesbítés összegével azonos összegben – értékelési tartalékként lehet kimutatni.
Így a piaci értékelésbe a befektetett eszközök között kimutatott eszközök közül az alábbiak vonhatók be:
– vagyoni értékű jogok,
– szellemi termékek,
– tárgyi eszközök (beruházások és a beruházásokra adott előlegek kivételével),
– tulajdoni részesedések.
A piaci értékelés módszertana
A számviteli törvény nem szabályozza, hogy a piaci érték meghatározása hogyan történjen, így a vállalkozónak számviteli politikájában kell a piaci értékelés módszerét rögzítenie. A számviteli törvény az egyedi eszközök mérlegkészítéskori piaci értékének meghatározását nem köti szakértői értékbecsléshez. A számviteli törvény 59. §-ának (2) bekezdése azonban kötelezően előírja, hogy az egyedi eszköz piaci és könyv szerinti értéke közötti különbözet (az értékhelyesbítés) megállapításának, elszámolásának szabályszerűségét a könyvvizsgálónak a kötelező könyvvizsgálat keretében ellenőriznie kell. Amennyiben a könyvvizsgálat nem kötelező, az értékelés felülvizsgálatával független könyvvizsgálót kell megbízni.
A piaci érték meghatározása – többek között – az alábbi módszerekkel történhet:
– várható eladási ár,
– utánpótlási ár,
– összehasonlító árak,
– egyéb módszerek (mint például a részesedések esetében a részesedésre jutó saját tőke alapján).
A vállalkozó számviteli politikájában ezen túlmenően rögzíteni kell, hogy ezen értékelési eljárás tekintetében a könyv szerinti érték és a piaci érték különbözetének megállapítása során mit tekint jelentősnek.
Értékhelyesbítés, értékelési tartalék számviteli kezelése
A számviteli törvény 58. § (6) bekezdésének előírása alapján az értékhelyesbítést és az értékelési tartalékot egyedi eszközönként kell nyilvántartani. Az egyes eszközöknél kimutatott értékhelyesbítés és értékelési tartalék azonos összeggel nőhet, illetve csökkenhet, így az értékelési tartaléknak és az értékhelyesbítésnek mindig azonos összegűnek kell lennie. Ezen előírásból következik, hogy az értékelési tartalékkal szemben semmilyen sajáttőke-művelet nem lehetséges (mint például a jegyzett tőke emelése), illetve annak terhére kötelezettség sem teljesíthető.
Az előírásokból következik az is, hogy negatív értékhelyesbítés és negatív értékelési tartalék nem szerepelhet a könyvekben. Az értékhelyesbítés csökkentése az értékelési tartalék erejéig történhet, ha a piaci érték ennél is tartósan alacsonyabb, akkor a mérlegfordulónapon az eszközre terven felüli értékcsökkenést vagy értékvesztést kell elszámolni.
A piaci értéken történő értékeléskor (az első alkalommal) a könyv szerinti (nettó) érték és a piaci érték különbözetét értékhelyesbítésként kell kimutatni. A következő üzleti év(ek)ben – minden évben – a mérlegfordulónapi értékelés keretében meg kell állapítani – és dokumentálni is kell – a piaci értéket. Ezt követően a piaci értéket össze kell vetni az eszköz könyv szerinti értékével, meg kell állapítani a kettő különbözetét.
Az egyedi eszközönként megállapított értékhelyesbítések tárgyévi és előző évi összegeinek – leltárral alátámasztott – különbsége
– növeli az értékelési tartalékot, ha a tárgyévi értékhelyesbítés meghaladja az előző évit,
– csökkenti az értékelési tartalékot, ha a tárgyévi értékhelyesbítés kevesebb az előző évinél, legfeljebb az előző évi értékhelyesbítés összegéig.
Ha az eszközt – amelyhez értékhelyesbítés kapcsolódik – kivezetik a könyvekből (értékesítés, selejtezés, hiány vagy megsemmisülés miatt), akkor az egyedi eszközhöz kapcsolódó értékhelyesbítést is ki kell vezetni az értékelési tartalékkal szemben.
Az eszközök piaci értékét a mérleg-fordulónapra vonatkozóan kell megállapítani, ebből következően az értékhelyesbítés és az értékelési tartalék év közben nem nőhet, az előbb említett kivezetések miatt csak csökkenhet.
Terv szerinti, terven felüli értékcsökkenés kapcsolata az értékhelyesbítéssel
A gyakorlatban a tárgyi eszközökkel, immateriális javakkal kapcsolatosan gyakran felmerülő kérdés, hogy ha alkalmazzák a piaci értékelést, akkor a tárgyi eszközök, immateriális javak terv szerinti értékcsökkenését továbbra is el lehet-e számolni, hiszen a piaci értékeléssel a vállalkozó azt állítja, hogy az eszköz többet ér.
A piaci értékelés és a terv szerinti értékcsökkenés elszámolása között nincs közvetlen kapcsolat, így az eszköz piaci érté-ken történő értékelése, a piaci érték és a nettó érték közötti különbözet értékhelyesbítéskénti kimutatása nem jelenti azt, hogy ezt követően nem kell, illetve nem lehet terv szerinti értékcsökkenést elszámolni.
A számviteli törvény 53. §-ának (5) bekezdése szabályozza, hogy a terv szerint elszámolt értékcsökkenés mikor változtatható meg. A törvényi előírás szerint: ha az évenként elszámolásra kerülő értékcsökkenés megállapításakor (megtervezésekor) figyelembe vett körülményekben (az adott eszköz használatának időtartamában, az adott eszköz értékében és várható maradványértékében) lényeges változás következett be, akkor megváltoztatható a terv szerinti értékcsökkenés.
A számviteli törvény előírása alapján üzembehelyezéskor kell a tárgyi eszköz, immateriális jószág maradványértékét meghatározni. Az eszköz üzembehelyezésekor megállapított használati idő alatt azonban az eszköz maradványértéke változhat (például nőhet), de ha ehhez kapcsolódóan nem növekszik az eszköz bekerülési értéke (beruházás, felújítás ráaktiválása miatt), akkor a terv szerinti értékcsökkenést nem lehet megváltoztatni (másképpen megfogalmazva: önmagában a maradványérték változása a terv szerinti értékcsökkenés elszámolását nem befolyásolhatja). Így a piaci értékelés és a terv szerint értékcsökkenés párhuzamosan megjelenhet a könyvekben.
Arra azonban fel kell hívni a figyelmet, hogy a piaci értékelés bevezetésével a már elszámolt terv szerinti értékcsökkenést nem lehet visszaírni, az immateriális jószág, tárgyi eszköz nettó értékét nem lehet növelni.
A számviteli törvény értékhelyesbítésre vonatkozó előírásaiból az is következik, hogy ha egy adott üzleti évben a piaci értékelésbe bevont tárgyi eszközökhöz, immateriális javakhoz kapcsolódóan értékhelyesbítést mutatnak ki, az adott eszközhöz kapcsolódóan terven felüli értékcsökkenés kimutatása nem lehetséges. A piaci érték növekedése miatt először ugyanis a korábbi üzleti év(ek)ben elszámolt terven felüli értékcsökkenést kell visszaírni az egyéb bevételekkel szemben, majd ha ettől is több a piaci érték, csak azt a többletet lehet értékhelyesbítésként kimutatni.
Az értékelési eljáráshoz kapcsolódó információk a kiegészítő mellékletben
A számviteli törvény 59. §-ának előírása alapján a kiegészítő mellékletben be kell mutatni legalább a vagyoni értékű jogok, a szellemi termékek, az ingatlanok, ideértve az ingatlanokhoz kapcsolódó vagyoni értékű jogokat is, műszaki berendezések, gépek, járművek, továbbá egyéb berendezések, felszerelések, járművek, tenyészállatok, tartós tulajdoni részesedést jelentő befektetések részletezésben az értékhelyesbítések:
– nyitó értékét,
– növekedését,
– csökkenését,
– záró értékét.
Ezen túlmenően a kiegészítő mellékletben ismertetni kell a piaci értéken történő értékelés alkalmazott elveit és módszereit.
Számlaösszefüggések:
1. A piaci értékelésbe a tárgyév mérlegfordulónapján bevont egyedi eszközök értékhelyesbítésével azonos összegű értékelési tartalék könyvelése, illetve az értékelésbe már a korábbi üzleti években bevont eszközök értékhelyesbítése mérleg-fordulónapi összege különbözetének (növekedésének) elszámolása a mérlegfordulónappal:
T 117. Immateriális javak értékhelyesbítése
T 127. Ingatlanok értékhelyesbítése
T 137. Műszaki berendezések, gépek, járművek értékhelyesbítése
T 147. Egyéb berendezések, gépek, járművek értékhelyesbítése
T 157. Tenyészállatok értékhelyesbítése
T 177. Részesedések értékhelyesbítése
K 417. Értékelési tartalék
2. Az értékelésbe már a korábbi üzleti év(ek)ben bevont egyedi eszközök értékhelyesbítése mérlegfordulónapi összege előző évhez viszonyított különbözetének (csökkenésének) elszámolása mérlegfordulónapon
T 417. Értékelési tartalék
K 117. Immateriális javak értékhelyesbítése
K 127. Ingatlanok értékhelyesbítése
K 137. Műszaki berendezések, gépek, járművek értékhelyesbítése
K 147. Egyéb berendezések, gépek, járművek értékhelyesbítése
K 157. Tenyészállatok értékhelyesbítése
K 177. Részesedések értékhelyesbítése
3. Az értékelési tartalék, értékhelyesbítés kivezetése év közben az értékelésbe bevont egyedi eszköz könyvekből történő kivezetésének időpontjával
T 417. Értékelési tartalék
K 117. Immateriális javak értékhelyesbítése
K 127. Ingatlanok értékhelyesbítése
K 137. Műszaki berendezések, gépek, járművek értékhelyesbítése
K 147. Egyéb berendezések, gépek, járművek értékhelyesbítése
K 157. Tenyészállatok értékhelyesbítése
K 177. Részesedések értékhelyesbítése