„A fiataloknak látniuk kell, honnan indulnak, milyen tudást és tapasztalatot kell megszerezniük, hogyan fejlődhetnek, és milyen szakmai lehetőségeket nyit meg számukra a könyvvizsgálói képesítés.”
Több mint 10 éve a Kamara oktatási alelnöke. Mit jelent ez a gyakorlatban, milyen feladatai vannak oktatási alelnökként?
– Az oktatási alelnök feladata, hogy a Kamara képzési rendszere folyamatosan kövesse – és ahol lehet, előre is jelezze – a szakma változásait, segítsen abban, hogy a könyvvizsgálók és a könyvvizsgáló jelöltek, hallgatók tudása és kompetenciája hosszú távon is magas szakmai színvonalat képviseljen. A technikai tudás mellett szükség van szakmai ítélőképességre, készségekre, etikai értékekre, megfelelő attitűdre és ezek gyakorlati alkalmazására is. Az oktatási alelnöki munka egyfajta szakmai minőségbiztosításnak tekinthető. Figyelni kell arra, hogyan változik a könyvvizsgálói munka, milyen új tudásra van szükség, és ennek megfelelően folyamatosan fejleszteni kell a képzések tartalmát és módszereit. A gyakorlatban ez nagyon sok konkrét feladatot jelent: a kötelező továbbképzés szakmai rendszerének alakítását, a tananyagok és képzési programok fejlesztését, az oktatók támogatását, az új szakmai témák beemelését, valamint annak mérlegelését, hogy mire lesz szüksége a könyvvizsgálónak néhány év múlva is.
Melyek azok az oktatást, képzést érintő területek, ahol véleménye szerint jól teljesít a Kamara, illetve mely területeken tudna jobb teljesítményt elérni?
– A Kamara oktatási munkájának egyik erőssége az, hogy stabil, szervezett és minden kamarai tag számára elérhető továbbképzési rendszert működtet, és biztosítja a szakmai ismeretek rendszeres aktualizálását. A következő fejlődési lépcső az, hogy az óraszám- és kreditközpontú szemlélet mellett egyre nagyobb hangsúlyt kapjon a mérhető szakmai kompetencia, a gyakorlati alkalmazhatóság és a jövő könyvvizsgálói készségeinek fejlesztése. Az elmúlt években sokat fejlődtek a képzés formái: ma már a személyes oktatás mellett az elektronikus és online képzések is természetes részét képezik a rendszernek. Ez rugalmasságot ad a kollégáknak, és könnyebbé teszi a hozzáférést. Ugyanakkor van még hová fejlődnünk: az oktatásban a hangsúly fokozatosan az ismeretátadásról a kompetenciafejlesztésre és a még erősebb gyakorlati orientációra helyeződjön át.
Milyen további lépések várhatóak a kamarai oktatás, képzés területén?
– A kamarai oktatás előtt most egy olyan időszak áll, amikor a jól működő rendszer megtartása mellett egyre inkább annak a gyakorlati hasznosíthatóságára és eredményességére kell helyeznünk a hangsúlyt.
Az egyik következő lépés a kompetenciaalapú képzés további erősítése. A kreditpont és a képzési idő természetesen továbbra is fontos része lehet a rendszernek, de egyre inkább azt is vizsgálnunk kell, hogy egy képzés milyen ténylegesen hasznosítható tudást és készséget ad a könyvvizsgálónak.
A második fontos irány a gyakorlatorientált képzések további bővítése. Több esettanulmányra, valós könyvvizsgálati helyzetre, dokumentációs példára és problémamegoldó képzésre van szükség.
Harmadik meghatározó terület a digitalizáció és a mesterséges inteligenca. Nem gondolom, hogy ezekkel kizárólag külön informatikai képzések keretében kell foglalkoznunk. Sokkal inkább azt kell megmutatnunk, hogyan változtatja meg a technológia magát a könyvvizsgálói munkát: az adatfeldolgozást, a kockázatértékelést, a mintavételt, a bizonyítékok megszerzését, a dokumentálást és végső soron a könyvvizsgáló szakmai ítéletét.
Fontosnak tartom továbbá a képzések differenciálását. Nem feltétlenül ugyanarra a tudásra van szüksége egy pályakezdő könyvvizsgálónak, egy kisebb könyvvizsgáló cég vezetőjének, egy speciális ágazatban dolgozó kollégának vagy egy megbízásért felelős partnernek.
Mit gondol a könyvvizsgálói munka átalakulásáról, hogyan tudják ebben segíteni a tagokat?
– A könyvvizsgálói munka jelentős átalakuláson megy keresztül. A digitalizáció, az automatizált folyamatok és a mesterséges intelligencia olyan eszközöket adnak a kezünkbe, amelyek számos feladatot gyorsabbá és hatékonyabbá tehetnek.
A technológia ugyanakkor nem veszi át a könyvvizsgáló felelősségét. Minél több technológiát használunk, annál fontosabbá válik a szakmai ítélőképesség. A Kamara feladata, hogy ebben a változásban tudással, képzéssel és gyakorlati segítséggel támogassa a tagjait.
A mesterséges intelligenciánál nem az a kérdés, hogy használjuk-e, hanem az, hogy mire, milyen feltételekkel és milyen szakmai kontroll mellett használhatjuk felelősen.
A kisebb praxisok számára nagyobb kihívást jelenthet az új technológiák megismerése. Itt a Kamara tudásmegosztással, gyakorlati képzésekkel, jó gyakorlatok bemutatásával és módszertani segítséggel sokat tehet azért, hogy a technológiai változás ne növelje, hanem inkább csökkentse a szakmán belüli különbségeket.
Az átalakulás ugyanakkor nem kizárólag technológiai kérdés. A könyvvizsgálati megbízások egyre összetettebbek, és egyes területeken egyre speciálisabb tudást igényelnek. Ezért a kamarai képzésekben nagyobb szerepet kaphatnak a célzott, specializált és eltérő szakmai igényekhez igazodó programok.
Mit gondol a fiatalokról, az utánpótlásról? Az oktatás, képzés hogyan tudja segíteni az utánpótlás megoldását?
– Az utánpótlást a könyvvizsgálói szakma egyik legfontosabb hosszú távú kérdésének tartom. Nem akkor kell elkezdenünk építeni, amikor már könyvvizsgálót keresünk, hanem amikor egy fiatal még arról gondolkodik, milyen szakmát válasszon. Nem elegendő azt mondanunk a fiataloknak, hogy szükségünk van rájuk, azt is meg kell megmutatnunk, hogy miért érdemes ezt a pályát választaniuk.
A könyvvizsgálatról még mindig élhet egy olyan kép, hogy alapvetően számokról, szabályokról és ellenőrzésről szól, noha a valóság ennél sokkal érdekesebb. A könyvvizsgáló vállalkozásokat és üzleti folyamatokat ismer meg, emberekkel dolgozik, problémákat old meg, adatokat elemez, technológiát használ, és olyan kérdésekben hoz szakmai döntéseket, amelyekhez önálló gondolkodás és felelősségvállalás szükséges.
Ebben az oktatásnak meghatározó szerepe van. Ha a fiatalok már a képzés során valós szakmai problémákkal, korszerű technológiákkal és gyakorlati könyvvizsgálati helyzetekkel találkoznak, sokkal könnyebben látják meg, mit jelent valójában ez a hivatás.
Nagyon fontosnak tartom az egyetemek, a Kamara és a könyvvizsgáló cégek szorosabb együttműködését. Az utánpótlás tehát nem kizárólag a Kamara vagy kizárólag az egyetemek feladata.
A másik kulcskérdés a gyakorlati tapasztalat és a mentorálás. Egy fiatal számára meghatározó, hogy az első szakmai éveiben milyen feladatokat kap, kitől tud kérdezni, kap-e megfelelő visszajelzést, és látja-e maga előtt a szakmai fejlődés útját.
Ebben szerintem a Kamara is tud továbblépni. Tudatosabban kell összekapcsolni a képzést, a gyakorlati tapasztalatszerzést és a mentorálást, valamint közelebb vinni a Kamarát már az egyetemi hallgatókhoz is.
Fontosnak tartom azt is, hogy világos és kiszámítható szakmai életpályát mutassunk.
Mit gondol, az oktatás, képzés területén a közeljövőben milyen feladatok állnak Ön és a Kamara előtt?
– A legfontosabb feladatunk a kamarai oktatási rendszer folyamatos korszerűsítése a szakmai megbízhatóság megőrzése mellett. Ennek egyik kiemelt része a nemzetközi oktatási standardok változásainak beépítése a hazai képzési rendszerbe. Ez most különösen aktuális, hiszen 2026. július 1-jétől módosult több nemzetközi oktatási standard is. Az új követelmények a hagyományos tudás mellett a fenntarthatósággal kapcsolatos kompetenciákat erősítik, és a tudás gyakorlati alkalmazására helyezik a hangsúlyt.
A második nagy feladat a technológiai változásra való felkészítés. Az adatelemzés, az automatizáció és különösen a mesterséges intelligencia rövid idő alatt a mindennapi szakmai munka részévé válik. A képzésben ezért nem egyszerűen egy újabb tantárgyként kell megjelennie a technológiának. Azt kell megtanítanunk, hogyan lehet ezeket az eszközöket hatékonyan, ugyanakkor kritikusan, etikusan és a könyvvizsgálói felelősség megtartása mellett alkalmazni.
Fotó: Vémi Zoltán
Oktatási alelnökként hogyan látja a könyvvizsgálat és a Kamara jövőjét?
– Én bizakodóan látom a Kamara/könyvvizsgálat jövőjét, ugyanakkor jelentős változások előtt állunk. A technológia átalakítja a munkamódszereinket, új típusú információk és új elvárások jelennek meg, de a könyvvizsgálat alapvető értéke nem változik: a gazdaság szereplőinek szükségük van megbízható információra és az abba vetett bizalomra.
Éppen ezért a könyvvizsgálói hivatás nem veszít a jelentőségéből, hanem változik és fel is értékelődik. Minél több adat és információ áll rendelkezésre, annál fontosabbá válik annak megítélése, hogy ezek közül mi megbízható.
Ebben a változó környezetben a Kamara szerepe felértékelődik. A Kamara egyszerre szakmai közösség, érdekképviselet és olyan intézmény, amelynek fontos szerepe van a szakmai minőség és a közbizalom fenntartásában. Az oktatás ennek az egyik meghatározó eszköze.
A nagyobb könyvvizsgáló társaságok mellett a kis és közepes praxisoknak is hozzá kell férniük ahhoz a tudáshoz és azokhoz a lehetőségekhez, amelyek segítségével alkalmazkodni tudnak a technológiai és szakmai változásokhoz. Ugyanilyen fontos, hogy megtaláljuk és megszólítsuk a következő könyvvizsgálói generációt.
A Kamara akkor tudja megőrizni a szakma értékeit, ha közben képes megújulni.
Oktatási alelnökként ebben látom a saját feladatomat is: úgy segíteni a szakma megújulását, hogy közben megőrizzük mindazt, ami a könyvvizsgálói hivatás alapja – a szakmai minőséget, a függetlenséget, az etikus magatartást és a bizalmat.
A Kamara immár harmincnegyedik alkalommal rendezte meg az Országos Könyvvizsgálói Konferenciát. Milyen érzés egy ilyen konferenciát évről évre megszervezni?
– Egy ilyen múltú rendezvény megszervezése komoly csapatmunka. A szervezés során mindig az a legfontosabb kérdés, hogy melyek azok a témák, amelyek abban az évben valóban foglalkoztatják a könyvvizsgálókat, milyen változásokra kell felkészülniük, és kik azok az előadók, akik ehhez valódi szakmai értéket tudnak hozzáadni.
Az Országos Könyvvizsgálói Konferencia jóval több, mint egy továbbképzési rendezvény. Talán ez az egyik legfontosabb alkalom arra, hogy a szakma tagjai személyesen is találkozzanak egymással, tapasztalatot cseréljenek, beszéljenek a közös problémáikról, és egy kicsit kiszakadjanak a mindennapi munkából.
Mindig van bennünk egy kis izgalom. Csapatban dolgozunk kellő tapasztalattal, de nem lehet rutinból konferenciát szervezni. Mindig meg kell újulni, reagálni kell az aktuális szakmai kérdésekre, közben meg kell őrizni azt az értéket és közösségi jelleget, ami miatt a kollégák évről évre visszatérnek.
A legjobb érzés pedig talán az, amikor a konferencia végén azt látjuk, hogy a résztvevők nemcsak új szakmai ismeretekkel, hanem egy megerősödött szakmai közösség élményével is távoznak.
Milyen kihívásai vannak egy ilyen konferencia megszervezésének?
– Talán a legnagyobb kihívás az, hogy egy ilyen nagy hagyományú konferenciának minden évben újat is kell adnia. Harmincnégy alkalom után nem könnyű olyan programot összeállítani, amely egyszerre épít a konferencia hagyományaira, ugyanakkor valóban azokra a kérdésekre reagál, amelyek éppen akkor a leginkább foglalkoztatják a könyvvizsgálókat.
A témaválasztás ezért mindig komoly feladat. A könyvvizsgálók munkáját egyszerre érintik a jogszabályi és standardváltozások, a gazdasági környezet, a technológiai fejlődés, a digitalizáció, ma már a mesterséges intelligencia, és a szakma mindennapi gyakorlati problémái is.
Ugyanilyen fontos az előadók kiválasztása. Egy országos konferencián nemcsak szakmailag felkészült előadókra van szükség, hanem olyanokra is, akik a tudásukat érthetően, gyakorlatiasan és gondolatébresztően tudják átadni.
Számomra tehát a legnagyobb kihívás minden évben ugyanaz: úgy megőrizni egy több évtizedes konferencia értékeit, hogy közben képesek legyünk évről évre megújítani.
Volt olyan konferencia, amelynek megszervezése különösen nehéz feladatot jelentett, illetve volt-e olyan, amire a legbüszkébb?
– Igen, egyértelműen a Covid időszaka jelentette az egyik legnagyobb kihívást. Akkor egyik napról a másikra vált bizonytalanná minden, amit egy konferencia megszervezésénél korábban természetesnek vettünk. Egy konferenciánk a Covid idején el is maradt. A következő még covidos időszak azért is volt különleges, mert nagyon gyorsan kellett alkalmazkodnunk egy teljesen új helyzethez. Amit addig elsősorban személyes találkozásra épülő szakmai rendezvényként ismertünk, azt újra kellett gondolni. Sok olyan megoldást kellett megtanulnunk és alkalmaznunk, amely később a kamarai oktatásban is természetessé vált.
Ugyanakkor a Covid számomra azt is megmutatta, hogy mekkora ereje van ennek a szakmai közösségnek. Talán éppen akkor vált igazán láthatóvá, hogy egy kamarai konferencia nem pusztán előadások sorozata.
Arra pedig nehéz lenne egyetlen konferenciát kiválasztanom, amelyre a legbüszkébb vagyok. Inkább arra vagyok büszke, hogy ez a rendezvény évtizedeken keresztül meg tudta őrizni a szakmai rangját, és közben képes volt alkalmazkodni a változásokhoz. Harmincnégy alkalom után is van igény arra, hogy a könyvvizsgálók találkozzanak, közösen gondolkodjanak a szakma kérdéseiről, és személyesen is megéljék azt, hogy egy szakmai közösséghez tartoznak.
A harmincnegyedik konferencia sikeres volt, jöhet a harmincötödik?
– Természetesen, jöhet a harmincötödik! Egy ilyen hagyományt nemcsak érdemes, hanem kötelességünk is továbbvinni – mindig egy kicsit megújítva.
És persze egy sikeres konferencia után mindig magasabbra kerül a léc. Ez kihívás a szervezők számára, de egyben motiváció is. Úgyhogy igen: jöhet a harmincötödik, és azon fogunk dolgozni, hogy szakmailag és közösségi élményként is méltó folytatása legyen az eddigieknek.
Névjegy
- a Magyar Könyvvizsgálói Kamara oktatási alelnöke
- partner Kft-nél 2002-től
- főiskolai docens (2015), főiskolai tanár (2016), tanszékvezető
- igazságügyi adó-, járulék és könyvszakértő (2004)
- gazdasági mérnök, menedzser szakirányú gazdasági mérnök, okleveles közgazdász végzettséggel, illetve mérlegképes könyvelő (vállalkozási és IFRS), okleveles könyvvizsgáló, adótanácsadó, társadalombiztosítási szakügyintéző, belső ellenőri képesítéssel rendelkezik
- a Nyugat-magyarországi Egyetemen 2015-ben PhD fokozatot, a Debreceni Egyetemen 2021-ben habilitációs oklevelet szerzett
- címzetes főiskola tanár (2011), címzetes egyetemi tanár (2016)
- kettő gyermek édesapja, gyermekei 39, és 18 évesek
- a kamarai ellenőrző bizottság tagja (2007-2011), majd elnöke (2011-2015-ig)
- 2015-tól oktatási alelnök, az oktatási bizottság elnöke
- szabadidejében az egészségügy gazdaságtanával, a rejtett gazdaság működésével, a korrupció megelőzésével, a mesterséges intelligencia alkalmazásával kapcsolatos kutatását végzi hazai és nemzetközi szakmai csoportokban