Kkv-k, avagy egy nehezen adóztatható csoport?

A kormány és az Európai Unió felmérései szerint a hazai kkv-k versenyképességét hosszú évek óta nagymértékben gátolja az adórendszer. Más kutatások emellett arra az eredményre jutottak, hogy a hazai kkv-k adó- és adójellegű befizetései a kétezres években még regionális szinten is túl alacsonyak voltak, miközben a hazai GDP 23%-át kitevő rejtett gazdaság a régióban nem minősül kirívónak. Mindez arra enged következtetni, hogy a hazai kkv-szektor adórendszere alacsony hatékonysággal működött már a recessziót megelőzően is. A nehezen adóztatható csoportokkal kapcsolatos nemzetközi szakirodalom a legtöbb ország, de különösen a feltörekvő országok adórendszerének jellegzetes problémájaként jelöli meg a kkv-k alacsony hatékonyságú adóztatását. Ezen jelenséggel szembeni fellépésre négy módszer áll rendelkezésre:

1. adómeghatározáson alapuló adók bevezetése (presumptive taxation) az önbevalláson alapuló adózás és a megterhelő adminisztrációs követelmények helyett;

2. indirekt adók előtérbe helyezése;

3. az adójogszabályok és az adópolitika nyomatékosabb érvényesítése;

4. a nehezen adóztathatóság mint státusz legitimálása (pl. adómentesség, adóamnesztia).

Egy kkv-k számára bevezetett új adónem vagy komplett adóreform haszna nem pusztán a rövid távú adóbevétel-növekedésben mérendő. A speciális, adómeghatározáson alapuló adók célja optimális esetben az, hogy minél több gazdálkodót bevonjanak az adórendszerbe, egyszerűsítsék az adminisztrációt, elősegítsék a teljes kkv-szektor fejlődését. Ezzel együtt fontos kritérium az is, hogy az egyszerűsített adómeghatározáson alapuló adórendszer igénybevevői ösztönzést kapjanak a normál adórendszerbe való továbblépésre, amely a fejlődés része.

A hazai kkv-szektort érintő központi adók közé tartoznak a jövedelemadók (szja, társasági adó, átalányadó, eva, kata, kiva), az áfa és a járulékjellegű terhek.

A 2003-ban bevezetett adómegha tározáson alapuló eva adórendszerbeli súlya csökkenésnek indult az utóbbi években a többször is felemelt adókulcsnak köszönhetően. Emellett bevezetésre került a pénzforgalmi jelleggel bíró kiva is a kisvállalkozások számára, amely azonban nem hozott egyszerűsítést az adórendszerbe, és igénybevevőinek köre igen szűk. A jövedelemadók szempontjából az utóbbi évek legjelentősebb újdonsága az alacsony terhet jelentő kata. E tételes adó egyszerűségével és alacsony értékhatárával a legkisebb adózók százezreit célozza meg, és alkalmas lehet a szürke- és fekete gazdaságban lévő vállalkozások bevonására az adórendszerbe. Az adó kedvezményes igénybe vehetőségének alacsony értékhatára ugyanakkor jó eséllyel ösztönzi a növekedési potenciállal bíró adózók továbblépését a normál adórendszerbe. Összegezve a kkv-k jövedelemadó-rendszerét érintő változásokat, megállapítható, hogy az adómeghatározáson alapuló adózás a kata térnyerésének köszönhetően egyre fontosabb szereppel bír.

Az áfa kulcsának 27%-ra emelése és egyéb forgalmi jellegű adók bevezetése egyértelműen abba az irányba mutatnak, hogy az indirekt adók nagyobb szerepet kapnak az adórendszerben, a jövedelemadók csökkenésével párhuzamosan. Emellett a járulékjellegű terhek terén nem történt a kkv-k széles körét érintő jelentős változás. A hazai kkv-k adórendszerében az utóbbi években a nehezen adóztatható csoportok kezelésének kétféle módját is felismerhetjük: egyrészt nagyobb jelentőséget kapott az adómeghatározáson alapuló adózás az alacsony terhet jelentő kata bevezetésével, másrészt pedig megnőtt az indirekt adók súlya a jövedelemadók súlyának csökkenésével párhuzamosan. Ez utóbbi változás azért is kedvező a kkv-k számára, mert a bevezetett alacsonyabb társaságiadó-kulcs elsősorban őket célozza meg, míg a magasabb indirekt adók főként a végfogyasztót terhelik.

 A tanulmány teljes terjedelmében elérhető - a szerző által leadott formában - az alábbi linken:

 Csoke_Istvan_Mate_A_hazai_mikro_kis_es_kozepvallalkozasok.pdf