A számvitel szabályozásának kulcsfeladata annak meghatározása, hogy mi legyen a számviteli beszámolás célja, mivel ennek rögzítése számos további kérdésre megadja a választ. A beszámolás céljának, illetve a beszámoló célcsoportjának újragondolása során érdemes szem előtt tartani a gyakorlatot érő kritikákat. Az egyik ilyen kritikai észrevétel értékelésében empirikus vizsgálati eredmények bemutatásával nyújt segítséget jelen tanulmány.
A beszámolási gyakorlatot érő bírálatok egyike, hogy a számvitel hiányosságainak köszönhetően a vállalatok beszámolóban megjelenő értéke sok esetben jelentős eltérést mutat azok piaci értékéhez képest, ezért a beszámolóban kimutatásra kerülő vagyonelemek körének bővítésére van szükség. Annak érdekében, hogy ezt a kritikai észrevételt megfelelően értékelni tudjuk, tisztában kell lennünk mind a vállalkozások könyv szerinti értékének, mind azok piaci értékének tartalmával.
A vállalkozás piaci értékére vonatkozóan különböző fogalmak és értelmezések találhatóak a szakirodalomban. Pratt [1992] a reális piaci érték megfogalmazást használja, s úgy határozza meg, „mint azt a pénzbeli vagy azzal egyenértékű eszközökben kifejezett árat, amelyért a tulajdon gazdát cserél a vásárolni kész vevő és az eladni kész eladó között, amennyiben a felek kellő információval rendelkeznek a vonatkozó tényekkel kapcsolatban, és egyikük sem cselekszik kényszer hatása alatt” (Pratt [1992], p. 12.). A reális piaci érték ennek megfelelően egy árat testesít meg, amelyen az adásvétel létrejön, illetve az adott pillanatban és körülmények között létrejönne. Ezt a piaciérték-megközelítést követi ez a tanulmány is.
A piaci érték fogalmával kapcsolatban fontos megemlíteni a Pratt [1992] által befektetési, alapvető vagy belső értékként definiált fogalmat. Ez azt az összeget jelenti, amelyet az adott befektető a részvény „igazi”, „reális” értékének tekint. Hatékonyan működő értékpapírpiac esetén a vállalkozás reális piaci értéke, azaz ára éppen megegyezik a belső értékkel. A piacok hatékonysága azonban sok esetben nem valósul meg, ami a piaci értéket a belső értéktől eltéríti.
Egy vállalkozás értékének vizsgálata során különbséget kell tenni annak vagyonértéke és tőkeértéke között. A vagyonérték a vállalkozás vagyonelemeinek értékét jelenti, míg a tőkeérték megközelítés a vagyonelemek jövőbeli működtetése által keletkező jövedelem és pénzáram becslésén alapul.
A számvitel alapvetően a vagyonérték megközelítést követi, így a vállalat értékének e dimenziója olvasható ki a beszámoló mérlegéből, a vagyonérték koncepció jelenik meg tehát a vállalkozások könyv szerinti értékében. A vállalatok piaci értékében sokkal inkább a tőkeérték dimenzió kap szerepet, hiszen azt alapvetően a jövőbeli teljesítménnyel kapcsolatos várakozások befolyásolják. A vállalkozásról nyilvánosságra hozott adatok és azok előrejelzései ezeken a várakozásokon keresztül vannak hatással a piaci érték alakulására. A vállalati adatok mellett és azokon keresztül további befolyásoló tényezőként megjelennek a piaci érték alakításában a gazdasági környezet, pszichológiai és egyéb hatások.
Jelen kutatás hazai, tőzsdén jegyzett vállalatok adatain keresztül igazolja, hogy a számviteli beszámolóban megjelenő vagyonérték nem áll kapcsolatban a vállalat piaci értékével, megerősítve ezzel, hogy a piaci értékben inkább a tőkeérték megközelítés érvényesül. A kutatás egyedi megfigyelésekkel tett kísérletet olyan tényezők, események azonosítására, amelyek a vállalat jövőbeli jövedelemtermelő képességével kapcsolatos várakozások formálásával a piaci értékben megjelenő jelentős értékváltozások magyarázatát adhatták. A vizsgálat középpontjában azok az időszakok álltak, amikor jelentős eltérésmutatkozott a vállalat piaci értékének és könyv szerinti értékének változásában.
A tanulmány teljes terjedelmében elérhető - a szerző által leadott formában - az alábbi linken:
Martin_Kira_A_vallalkozasok_piaci_ertekenek_alakulasat_befolyasolo_tenyezok.pdf