A SZÁMVITELI SZAKMA NÉLKÜL A GAZDASÁGI ÉLET, A KÖLTSÉGVETÉS NEM MŰKÖDNE - Interjú Botka Erikával

Hogy alakult a pályája? Mik voltak a legfontosabb állomások?

– Nagy igazság, hogy az élethez szerencse kell. Közgazdasági szakközépiskolába jártam, ahol megragadott a számvitel szépsége, logikai felépítettsége. A Közgazdaságtudományi Egyetem elvégzése után tudtam, hogy én csak ezzel szeretnék foglalkozni, így kezdőként a Pénzügyminisztérium Számviteli Főosztályán kezdtem el dolgozni. Ahhoz is szerencse kellett, hogy felvegyenek, az meg az élet nagy ajándéka, hogy 35 éves minisztériumi pályafutásom alatt mindig olyan szakemberek vettek körül akár kollégaként, akár vezetőként, akiknek kimagasló szakmai tudásuk volt és sokat lehetett tanulni tőlük, e mellett emberileg is hasonló gondolkodásunk volt. 5 évig a Számviteli Szakemberek Egyesületének voltam a főtitkára, ami lehetőséget adott arra, hogy a számvitelben dolgozó szakembereket, gondjaikat és problémáikat még közelebbről megismerhessem. Most már nyugdíjasként én is próbálom az eddigi tudásomat továbbadni a fiataloknak. Évtizedek óta oktatok könyvelőket, mert mindig fontosnak tartottam közvetlenül is megtapasztalni, hogy amit a szabályozásban létrehoztunk, az a gyakorlatban, a végrehajtás során hogyan működik, milyen gondokat okoz (mert lehet, hogy az íróasztalnál fel se merül bennünk, hogy milyen esetek jöhetnek ki egy adott szabályozásból). Ezek a személyes találkozások remek alkalmat adnak erre is.

Mint a Számviteli Szakemberek Egyesületének elnöke, hogyan látja a számviteli szakma jövőjét?

– Sajnos ezt a szép szakmát egyre kevesebb fiatal választja, nem vonzó számukra, így a szakmai utánpótlás sem biztosított, már most is jelentős szakemberhiány van ezen a területen. Próbálom megfejteni, hogy a fiataloknak miért nem vonzó ez a szakma, mert nem csak anyagi természetű okai vannak az biztos, hiszen a jó szakembert jól megfizetik a vállalkozások. Talán a túlzott leterheltség, a folyamatosan változó működési környezet lehet az oka (bár más szakmákban is a folyamatos változás jelen van, fejlődni kell ott is). Az egyesületünk egyik megyei elnöke mondta, hogy a könyvelő kiszolgáló személy, amivel én is egyetértek. Sok mindenkit ki kell szolgálnia, például a tulajdonosokat (ügyfeleket), az adóhatóságokat, a bankokat, a pályázatírókat. Sokszor még a könyvelőtől jogi, munkaügyi segítséget is elvárnának az ügyfelek, pedig ez nem is a könyvelői szakmához tartozik. Így ez a munka nagyon leterhelő lehet, különösen, ha eltérő érdekeket kell ütköztetni, feloldani.

A könyvelő munkájának a nagy részét az ügyfelekkel való kapcsolattartás tölti ki. Sajnos évtizedek óta nincs abban előrelépés, hogy vállalkozni megfelelő tudás birtokában lehessen. Mindenki vállalkozhat bármire, úgy, hogy az alapvető tudása sincs meg ehhez (például, hogy kell egyáltalán egy számlát kiállítani, vagy egyáltalán bármilyen döntésének milyen adózási következményei vannak).

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ott tartunk évtizedek óta, hogy a könyvelő tanítja meg az ügyfelet a vállalkozás alalpjaira, ami óriási szakmai leterheltséget jelent .

Eközben a számviteli szakma társadalmi megbecsültsége nem tart ott, ahol kellene, pedig nélkülük sem a gazdasági élet, sem a gazdasági életben kitermelt adókból gazdálkodó állami költségvetés nem működne. A jövőben ezen munkálkodni kell.

A mesterséges intelligencia, illetve a digitalizáció mennyiben érezhető a számviteli munkában? 

– Azzal, hogy a szakma kiöregszik, egyre nagyobb kihívást jelent számukra a digitális megoldások és a mesterséges intelligencia használata. Ezt a szakmát is elérik természetesen ezek az újdonságok, és úgy gondolom, hogy annak minden előnyét ki is kell használni (például hatékonyságot növel, hiszen időt lehet vele megtakarítani, és a könyvelés pontosságát is növeli), de a számviteli szakemberek munkájára szükség lesz a jövőben is, mert az alkalmazások végeredményét, adatait minősíteni, értékelni kell, hogy az jó-e vagy sem, amihez komoly szakmai tudás szükséges. Számviteli szakemberektől hallom, hogy az utánpótlásként felvett fiatal szakemberek a vállalatirányítási rendszereket milyen profin tudják kezelni, csak ami a rendszerből kijön adat, azt nem tudják értelmezni.

Nagyon bízom abban, hogy a mérlegképes könyvelők hatósági képzés alá vonása sokat segíthet az oktatás színvonalának és az oktatási rendszerből kijövő jövőbeni szakemberek felkészültségének a növelésében (például a képzési óraszám és a tematika tekintetében). Én a közgazdasági szakközépiskolában 3 éven át tanultam számvitelt, ami adott egy olyan alapképzettséget, ami a későbbiekben magasabb szinten is megfelelt.

Az adóhatóság elmúlt időszakban bevezetett digitális fejlesztései sokban tudják a könyvelő munkáját segíteni és sokan élnek is ezekkel a lehetőségekkel, azonban minden új digitális megoldás bevezetése újabb kihívásokat is jelent számukra. Az ÁNYK kivezetése is egy nagy kihívás lesz a szakmában.

A digitális megoldások egyébként a könyvelő és az ügyfél tekintetében is kihívásokat jelentenek. Például a kommunikációból az jön le, hogy az adóhivatal megcsinálja az áfabevallást, azaz a könyvelőnek már ezzel sem kell foglalkoznia (azaz kevesebb pénzért is könyvelhetne). Sajnos ez szakmailag nem így van. A könyvelő felhasználhatja az adóhatóságtól lekért adatokat és a saját könyvelését is összehasonlíthatja ezzel, ami szerintem nagyon jó, csak az, ami az adóhatóság által lekért adatokból kijön, azt szakmailag ellen-

őrizni, véleményezni kell, hogy jó-e vagy sem. Csak mondok egy példát: elbocsátott dolgozó – mivel a cég adószámát ismeri – vásárol a cég nevére a céget megillető kedvezmények miatt. Ez jön az adóhatósági adatszolgáltatásban, de a cég könyvelésében természetesen nincs benne. Az ilyen helyzetek szakmai lekövetéséhez komoly szakmai tudással kell rendelkezni.

Hogyan tudja az egyesület a számviteli szakemberek munkáját támogatni?

– Az egyesület 1995-ben alakult, tavaly ünnepeltük a 30 éves fennállásunkat. Ilyen hosszú ideje működő egyesület a szakmában nincs. Dr. Nagy Gábor, az akkori Pénzügyminisztérium Számviteli Főosztályának a főosztályvezetője alapította az egyesületet, felismerve, hogy a szakmának lehet segítséget nyújtani a hétköznapi gondjaiban is. Tőle vettem át az egyesület vezetését, mert ezzel az alapcéllal egyetértek. Így az egyesület és a minisztérium között a közvetlen kapcsolat mindig is jelen volt.

Országos lefedettséggel működünk, jelenleg 17 megyében vagyunk jelen.

Egyesületünk tagjainak döntő többsége 50-70 év közötti korosztály, ami egyébként nagyon jó minta, mert országosan is hasonló a helyzet. Ez is azt mutatja, hogy nincs meg az erőteljesen kiöregedő szakma megfelelő utánpótlása.

Természetes személy és céges pártoló tagjaink vannak, jelenleg közel 2000 fővel. Tagjaink nagy része könyvelő, de sok könyvvizsgáló és adószakértő tagunk is van. Az egyesület taglétszáma sajnos az elmúlt időszakban évről évre csökkent. Vannak persze új tagjaink, de a létszámcsökkenést nem ellensúlyozzák (ez is mutatja, hogy a szakmában utánpótlási gondok vannak).

Az egyesület célja a magyar számviteli szakemberek szakmai felkészítése, továbbképzése és érdekképviselete, a tagokat szolgáló, megfelelő szakmai, felelősségbiztosítási és érdekvédelmi szolgáltatások biztosítása. Tagjaink részére képzéseket, szakmai kiadványokat biztosítunk, szakmai problémáik megoldását szakértői csapat tanácsadása segíti, valamint komplex panaszkezelési rendszert üzemeltetünk teljes jogi háttérrel.

Mire hívná fel a figyelmet a 2025. évi beszámolók elkészítése kapcsán? Mik a legnagyobb kihívások? 

– A beszámoló összeállítását befolyásoló számviteli szabályokban az elmúlt időben jelentős változások nem voltak, így a 2025-ös üzleti év zárását, a beszámoló közzétételét új szabályok nem befolyásolják.

Ettől függetlenül a számviteli szakma tekintetében minden üzleti év zárásánál ugyanazok a problémák jelennek meg, vagy azért, mert nincs a könyvelő napi rutinjában benne az adott téma (például kapott támogatások elszámolása), vagy a könyvelt cég gazdálkodási körülményeiből adódó sajátosságok miatt. Például a 2025-ös üzleti év sok vállalkozásnak nem jól sikerült, veszteségesek lesznek, melyre üzletileg reagálnak és adott esetben ezt a 2025-ös beszámolóban is le kell követni. A veszteséges gazdálkodásnak egyik oka például a megrendelések csökkenése, amit gyártósorok leállításával és/vagy dolgozók elbocsátásával kezeltek a vállalkozások. Ebből adódóan a 2025-ös év zárlatánál felmerül a hátrányos szerződésekre vagy az elbocsátott dolgozók végkielégítésére képzendő céltartalék képzése, a készletek leértékelése, a nem használt tárgyi eszközök számviteli kezelése és értékelése.

Milyen nehézségeket, szakmai kihívásokat lát a beszámolót készítő szakemberek és a könyvvizsgálók együttműködésében?

– A könyvvizsgálók és a beszámolót készítő számviteli szakemberek együttműködése tekintetében a 2025-ös üzleti év zárása jelentős változást hozott, ami az érintett feleknek komoly kihívást jelent. A könyvvizsgálóknak ugyanis a 2025-ös üzleti évi könyvvizsgálói dokumentációt digitálisan kell archiválni. A két fél kapcsolata így teljesen új alapokra helyeződött, mivel a könyvvizsgálathoz szükséges dokumentumokat elektronikus formában várják a könyvvizsgálók a számviteli szakemberektől. Nem csak a teljes könyvelési állományt kell audit xml-ben biztosítani, hanem sok egyéb adatra is szükség van elektronikus formában (például az analitikák esetében). Így aztán tömegesen most jön elő, hogy a könyvelői szoftverek mit tudnak, illetve mit nem tudnak a könyvvizsgáló kiszolgálásához. Ezt még tetézi, hogy a könyvvizsgálók is eltérő szoftverekkel dolgoznak.

Mit gondol a vállalkozások beszámolóinak könyvvizsgálati lefedettségéről? 

– Mivel a könyvvizsgálati értékhatár az elmúlt időszakban emelkedett, sok vállalkozás kiesett a könyvvizsgálati kötelezettség alól. Az én szakmai véleményem szerint a könyvvizsgáló jelenléte egyértelműen hasznos, mivel azoknál a vállalkozásoknál, ahol van könyvvizsgálói ellenőrzés is, sokkal rendszerezettebben megy az egész számviteli munka szervezése, beleértve a könyvelést is. A könyvvizsgáló munkája a tulajdonosoknak is hasznos, mivel a beszámoló független személy által is ellenőrzött és nagyobb biztonságot ad számukra, de költségvetési szempontból is fontos, hogy az adókötelezettségek jól kerüljenek meghatározására.

A jelenleg hatályos számviteli törvény – bár sokat változott – mégis időtálló. Mire emlékszik vissza a megalkotásával kapcsolatban?

– Ez a törvény közel 26 éve van hatályban, ami a mai jogszabályalkotásban kivételes időtáv. Több évtizede olyan keretszabályozás megalkotása volt a cél, hogy a vállalkozások a saját gazdálkodási jellemzőinek leginkább megfelelő számviteli politikát és ez alapján könyvelési rendszert alkothassanak. 1985-ben, amikor kezdtem a pályafutásomat még ágazati szintű számviteli szabályozás volt, amihez viszonyítva ma már teljesen más a szabályozás jellege (persze emellett megmaradtak az ágazati speciális elszámolási szabályok is, csak azt az általános keretrendszerben kell tudni elhelyezni). Én például agrár szakon végeztem az egyetemen és a minisztériumban is agrár számvitellel kezdtem el foglalkozni, viszont ilyen szabályozás ma a számviteli törvényben nincs is. De ettől az agrár számvitel specialitásai megmaradtak (például: mezei leltár, állat- és növénytermelés önköltségszámítási specialitásai), amit számvitelesként is egyedileg meg kell tudni oldani. De megemlíthetem az építőipar sajátosságait is (sajnos ezeket a specialitásokat a mai oktatási rendszer nem követi le).

A szabadság persze a bevezetéssel kapcsolatosan rengeteg kérdést vetett fel – illetve még most is felvet néha –, de úgy gondolom, hogy a számviteli törvény keretelvei és a szabályozás logikája ma is megállja a helyét. Törvénymódosítások folyamatosan voltak, részben az uniós előírások változása, részben a hazai jogszabályi környezet változásai miatt vagy a gyakorlati tapasztalatok alapján, de a törvény elvei, logikai szabályai nem változtak.

Lehetőség van persze ma már IFRS-ek szerinti beszámoló készítésre is, ami a számviteli törvény előírásaitól eltérő, egészen más követelményeken alapul. Nekem azonban a mások által konzervatívnak mondható számviteli törvény szerinti beszámoló többet mutat.

Az eszközöket bekerülési értéken értékeljük, ha pedig nem ér annyit, akkor terven felüli értékcsökkenéssel, értékvesztéssel leértékeljük. Piaci értékelést – azaz, ha az eszköz többet ér – csak a tartós eszközök meghatározott csoportjára engedünk (hiszen a forgóeszközök piaci értéke állandóan változik). Kötelezettségek tekintetében meg az a meghatározó szerintem, hogy a szerződés szerint mennyit kell fizetni (mert erre kell a pénzügyi fedezetnek meglenni és nem a diszkontált értékre).

Mi okozza mostanában a legnagyobb kihívást az Ön munkájában?   

– Nekem személy szerint a folyamatos változások követése okozza a legnagyobb kihívást, de aki ebben a szakmában dolgozik, azt mind érinti ez. Szakmailag jó lenne az elkövetkező években egy nyugalmasabb jogszabályalkotási időszak mind a jogszabályalkotóknak, mind a végrehajtó számviteli szakmának, ugyanis a szakmában a kiszámíthatóság az egyik legfontosabb szempont.

Névjegy

• 1963-ban született
• 2 felnőtt gyermeke van. Fia távközlési villamosmérnök, lánya jelenleg  még egyetemen tanul.
• A szegedi Kőrösy József Közgazdasági Szakközépiskolában érettségizett 1977-ben
• Közgazdász diplomáját a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Mezőgazdasági szakán szerezte 1985-ben
• 1989-től Mérlegképes könyvelő és könyvvizsgáló
• 35 évet dolgozott az államigazgatásban
• 1985. szeptember 1-től 2010. december 31-ig a Pénzügyminisztérium Számviteli Főosztályán főelőadó, majd a Számviteli osztály osztályvezetője
• 2011. január 1-től 2016. január 11-ig a Magyar Számviteli Szakemberek Egyesületének a főtitkára
• 2016. január 12-től 2025. szeptember 30-ig a Pénzügyminisztérium (illetve a jogutód Nemzetgazdasági Minisztérium) Számviteli és Közfelügyeleti Főosztályának a főosztályvezető-helyettese, majd a Számviteli osztályának az osztályvezetője
• 2025. október 1-jétől nyugdíjas , nyugdíj mellett jelenleg a Pénzügyminisztérium Számviteli és Közfelügyeleti Főosztályán tanácsadó
• Társadalmi munkában 2017-től a Magyar Számviteli Szakemberek Egyesületének az elnöke
• 2001-től a Magyar Könyvvizsgálói Kamara szüneteltető tagja
• 2026. március 1-től a Számvitel- Adó-Könyvvizsgálat című folyóirat szerkesztőbizottságának a tagja