Tekintélyt a szakmának Interjú Szilágyi Judittal

 Gratulálunk megválasztásához. Milyen célokat tűzött ki?

 Nem az egyéni érdekek vezéreltek. Ami a könyvvizsgálói szakmával az utóbbi időben történik, azt nem lehet tétlenül szemlélni. Amikor erre a pályára kerül­tem, könyvvizsgálónak lenni rang volt: el­ismerés, tisztelet és anyagi megbecsülés övezte a könyvvizsgálókat. Ma egy sok kötelékben vergődő szakma, amelynek kezéből folyamatosan csúszik ki az ön­rendelkezés, reputációját megtépázták, és egyre magasabb egzisztenciális kocká­zat kíséri a tevékenységet. Szeretném ak­tivizálni azokat a könyvvizsgálókat, akik hozzám hasonlóan hosszú távon gon­dolkodnak a szakma jövőjéről, de a ka­marával kapcsolatosan különféle okok­ból passzívak, és ma nem vesznek részt sem a kamarai feladatokban, sem a jövő könyvvizsgálati arculatának formázásá­ban. Pedig pont ők azok, akik a legtöb­bet veszíthetik a könyvvizsgálói szakma ellehetetlenülésével, hiszen többségük fi­atal, jól képzett könyvvizsgáló, akik eb­ből a szakmából szeretnének hosszú tá­von megélni. Én nem látok hosszú távot a kamara megújulása nélkül. Ezért vállal­tam, és tudom, hogy nem lesz könnyű. A fővárosi szervezetet, a területi szerve­zeteket nagyon fontosnak tartom, hiszen elsősorban nekik van közvetlen kapcsola­tuk a könyvvizsgálókkal.

Végigjárta a szakmai szamárlétrát. Me­lyek voltak pályafutása legemlékezete­sebb állomásai?

Én is, mint sokan mások, egyéni könyv­vizsgálóként kezdtem a pályámat 1989- ben. Nagy volt akkor a kereslet a könyv­vizsgálók iránt, de a szakmai ismeretek inkább a múltból merítkeztek, a rendel­kezésre álló tudás nem tudott megfelelni a piacgazdaság megváltozott igényeinek. Éreztem, hogy tanulni kell, és feladtam a függetlenségem. Szerencsés egybeesés folytán 1991-ben csatlakoztam az Arthur Andersen céghez, amely akkoriban kezd­te meg tevékenységét Magyarországon. Meghatározó lépése volt ez mind szak­mai munkámnak, mind magánéletemnek. Közben szerepet vállaltam a kamarában is, etikai bizottsági tag voltam, részt vál­laltam a nagy szakmai megújulás hőskor­szakában, amikor a hazai könyvvizsgálói standardok kidolgozásra és bevezetésre kerültek. Szerencsére volt egy erős ha­zai könyvvizsgálócsapat, akik felismer­ték, hogy nincs más út, csak előre, és élére álltak ennek a folyamatnak. Ennek köszönhető, hogy amikorra az EU 8. Di­rektívája alapján kötelező lett a nemzet­közi könyvvizsgálói standardok bevezeté­se, mi Magyarországon már felkészültek voltunk, akkor már oktattuk és használ­tuk a standardokat. Büszke vagyok arra, hogy én vezethettem azt a konzorciu­mot, amelyik lehetőséget kapott arra, hogy ezeket a standardokat adaptálja és a hazai könyvvizsgálói gyakorlatban be­vezesse. Részt vettem az oktatók oktatá­sában is. Közben sajnos a gyakorlatban is tapasztalatot szereztem a könyvvizsgálói szakma sérülékenységéről. Az Enron-ügy kapcsán döbbenetes volt megélni, hogy gyakorlatilag néhány hónap alatt eltűnt egy közel nyolcvanezer főt foglalkozta­tó globális könyvvizsgáló cég. Óriási ta­nulság volt, szó szerint megrázó. Bár a bíróság később kimondta az Andersen vétlenségét, a szakmai reputációja meg­sérült, és az egy könyvvizsgáló cég leg­értékesebb eszköze, elvesztése a cég tel­jes felszámolását jelentette. Az akkori auditstáb nagy része – velem együtt – az Ernst & Younghoz csatlakozott. Időköz­ben a kamarában is újra szerepet kaptam, elnökségi tagként a könyvvizsgáló társa­ságokat képviseltem. Az Ernst & Young­nál regulatory partnerként tagja voltam annak a nemzetközi munkacsoportnak, amely az EU könyvvizsgálókra vonatko­zó direktívái kidolgozása során a szakma érdekeinek védelmét képviselte a szabá­lyozókkal „szemben”. Akik közvetlenül nem vettek részt ebben a nemzetközi fo­lyamatban, talán nem is érzékelték, mek­kora veszély leselkedett a könyvvizsgálói szakmára. Óriási csapat dolgozott hóna­pokon keresztül annak érdekében, hogy a legkeményebb csapásokat el lehessen hárítani és a szakma hosszú távú léte ne kérdőjeleződjön meg. Ezen munka során szerzett tapasztalatomat szeretném a ha­zai könyvvizsgálószakma javára fordítani, hiszen itthon hasonló helyzettel állunk most szemben.

Nem kerülhető meg a kérdés: hogyan lát­ja a könyvvizsgálói szakma jövőjét?

A 2008-ban kezdődött pénzügyi vál­ság új fejezetet nyitott a könyvvizsgálói szakmában. A könyvvizsgáló bűnbakká vált, célkeresztbe került, egy rendkívül szigorú szabályozás alanya lett, ami pél­dátlan más szakmákkal összevetve. Az a követelmény, hogy kívülálló harmadik fe­lek felé is bizonyíthatóvá tegyük, hogy a standardok minden vonatkozó előírá­sát betartva végeztük a könyvvizsgála­tot, egyre több és több dokumentálási terhet ró ránk. Az adminisztratív terhek időigénye olyan kockázatot képez, hogy félő, elvonja a figyelmet a tényleges tar­talmi munkáról, magáról a könyvvizsgá­latról. A könyvvizsgálat minőségi köve­telményeinek emelkedése ugyanakkor paradox módon inkább a könyvvizsgála­ti díjak csökkenésével járt együtt, pedig a minőségi szolgáltatás iránti igény és a könyvvizsgálatért fizetendő díj nem vá­lasztható el egymástól. A tennivalónk te­hát kétirányú: egyrészt vissza kell állítani a könyvvizsgálói szakma tekintélyét, meg kell követelni a magas színvonalú szak­mai munkát, ugyanakkor el kell ismertet­ni ennek a költségét is. A könyvvizsgálói díjnak fedeznie kell a megnövekedett do­kumentálási, auditadminisztrációs költ­ségeket csakúgy, mint konzultációs költ­ségeket, a külső szakértővel kapcsolatos költségeket és a szakmai továbbképzés költségeit is. Ma a verseny az árak te­rületén zajlik, egymás alá ajánlanak a könyvvizsgálók, komolytalan árakon vál­lalnak el munkát. Rendkívül káros a nagy nemzetközi cégek és a kisebb hazai cé­gek, egyéni könyvvizsgálók szembeállítá­sa. Károsnak tartom a vidék és a főváros szembeállítását is. Csak egy könyvvizsgá­lói szakma van, mindannyiunknak az az érdeke, hogy a könyvvizsgálók érdekkép­viselete megerősödjön, a szakma vissza­szerezze a reputációját. Fel kell ismerni, hogy a piacon is hatékonyan tudnak az egyéni könyvvizsgáló cégek versenyezni a nagyokkal. Rugalmasabb reagálásukkal, az állandó, nem évente újra betanítandó stábbal, az ügyfél és a könyvvizsgáló kö­zötti rövidebb protokoll-lánccal megfele­lő szakmai színvonal esetén komoly pi­aci versenyelőnyt élvezhetnek a kisebb cégek azokon a területeken, ahol a ver­seny nem eleve „elrendeltetett”. A nagy nemzetközi cégcsoportoknál − amelyek könyvvizsgálatát az egész csoport vonat­kozásában ugyanaz a nemzetközi könyv­vizsgáló cég végzi el − nem a verseny­re kell koncentrálni, hanem arra, hogyan tudunk a szolgáltatási láncba bekapcso­lódni speciális ismeretekkel, kiegészítő szolgáltatásokkal. Ennek segítésére sze­retném a kamarai szolgáltatási szerepkört növelni, bővíteni a fővárosi szervezetben. Az oktatások, szakmai rendezvények te­rén azokra a területekre kell koncentrálni, amelyek javítják az egyéni könyvvizsgá­lók piacképességét, hogy az oktatások so­rán ne csak a mit, de a hogyan kérdésre is választ, segítséget, segédleteket kapjanak a könyvvizsgálók. Szeretnék a fővárosi szervezetnél olyan kapcsolódó szakértői adatbázist létrehozni, amely segítségével − az informatikai vizsgálatok, specifikus könyvvizsgálati kockázatok kezelése te­rületén − a könyvvizsgálók hatékonyan és ténylegesen együtt tudnak működni.

Sokszor került kapcsolatba IFRS-beszámolókkal. Mi a véleménye arról, hogy 2016-tól hazánkban is lehet egye­di beszámolókra az IFRS szabályait al­kalmazni?

Nagyon fontos lépésnek tekintem, a gaz­dasági élet egy jelentős szegmense szá­mára komoly költségmegtakarítást jelent­het, hogy nem kell két különböző keretelv alapján készíteni a beszámolót. Ugyanak­kor az IFRS-szabályok megismerése és elterjedése a számviteli gondolkodást is jelentősen befolyásolni fogja hosszú tá­von. A könyvelési szemlélet helyett a be­számolási szemlélet fog előtérbe kerülni, reményeim szerint. Ugyanakkor elenged­hetetlen, hogy az IFRS gyakorlati alkalma­zására a könyvvizsgálószakma felkészül­jön, mert különben újabb piacvesztést fognak elszenvedni a hazai könyvvizsgá­ló cégek, az esetleges reputációs károkról nem is beszélve. Nagyon sok a tennivaló ezen a területen, és a kamarának köteles­sége, hogy komoly programot dolgozzon ki a felkészítésre. Az, hogy elindultak az IFRS-képzések, tanfolyamok, csak az első lépés ezen az úton.

Szilágyi Judit

A Magyar Könyvvizsgálói Kamara Budapest Fővárosi Szervezetének elnöke

KÉPZETTSÉG, SZAKMAI TESTÜLETEK

Közgazdász, bejegyzett könyvvizsgáló

Pénzintézeti, költségvetési és IFRS-minősítéssel rendelkezik

1993 és 1998 között az MKVK Etikai Bizottságának tagja

2003 és 2007 között az MKVK elnökségének tagja

Tagja volt az Országos Számviteli Bizottságnak

2003-tól a PSZÁF Felügyeleti Tanács tagja, annak megszűnéséig

Szakmai vezetője volt annak a kon­zorciumnak, amely kidolgozta a magyar Nemzeti Könyvvizsgálati Standardokat

MUNKAHELYEK

Ügyvezetője a ProFS Könyvvizsgá­ló és Tanácsadó Kft.-nek

2002–2013-ig az Ernst & Young-nál audit partner, vezető számviteli szakértő és European Public Policy regulatory partner

1991–2002-ig Andersen, manager, majd audit partner, vezető számvi­teli szakértő

1978–1991-ig különböző banki be­osztások, az Állami Fejlesztési Bank­ban, illetve az Investbankban, mely­nek vezérigazgató-helyettese volt