„A kötelező rotáció nem biztos, hogy javítja a könyv­vizsgálat minőségét” - Interjú Gion Gáborral

Hogyan értékeli a legutóbbi adópoliti­kai változásokat?

• Nekünk nem feladatunk, hogy érté­keljük a kormányzati döntéseket. Ugyan­akkor azt kell mondanom, hogy például a társasági adó 9 százalékra mérséklése egyértelműen felkeltette a külföldi cégek figyelmét – az elmúlt hetekben külföldi tárgyalásaink során legalábbis ezt tapasz­taltuk. Ami ebből a szempontból nagyon fontos, hogy a kormányzatnak biztosíta­nia kell a potenciális befektetőket arról, hogy az adóterületen meghozott dönté­sek hosszú távon érvényesek lesznek, hi­szen csak így lehet megalapozott dönté­seket hozni beruházásokról, amelyek az új adószabályok mellett megvalósulnak. Ezen a téren ugyanakkor optimista lehe­tek, hiszen a kormányzat már többször ta­nújelét adta annak, hogy érti és akceptál­ja ezeket az elvárásokat. Persze az sem zárható ki, hogy nemcsak érdemi beru­házások indulnak, hanem egyes vállala­tok adóstrukturálást hajtanak végre az új adókondíciók miatt.

Az EU-ban és az OECD-országokban manapság pont az agresszív adóterve­zés elleni fellépés az egyik fő napirendi téma. Nem gond-e, hogy Magyarország most egyfajta kiskaput nyit az alacsony adókulccsal?

• Látni kell, hogy az országok világ­szerte egyre kritikusabbak a felállított adóstruktúrákkal szemben. Egyre szigo­rúbb szabályozást követelnek, s bizo­nyosak lehetünk benne, hogy egyes adó­struktúrák változni is fognak, hiszen ezek kikényszerítésére épp azok a nagy orszá­gok képesek, amelyek az adóoptimalizá­lás tekintetében sokszor hátrányba kerül­nek a kisebb államokkal szemben. Azt azonban ma még nem lehet kijelenteni, hogy pontosan hol fog meghúzódni majd az új adóstruktúrák határa. Épp ezért az egyes államok adópolitikájában szinte ki­vétel nélkül megtalálhatók bizonyos ked­vezménystruktúrák.

Az elmúlt évet és valószínűleg a kö­vetkező időszakot is az IFRS-áttérés kér­désköre határozza meg leginkább. Sokan úgy vélik, a szabályozás, de főleg az el­lenőrzés terén sok még a nyitott kérdés, ezért állt át eddig viszonylag kevés olyan cég a nemzetközi számvitelre, amely számára nem kötelező, hanem választ­ható az áttérés. Mi erről a véleménye?

• Ennek kapcsán korai még ítéletet al­kotni. Az egyértelmű – mindig is így gon­doltam –, hogy a mindenki számára egy­formán értelmezhető IFRS-beszámoló alkalmazása a nemzetközi színtéren ver­senyelőnyt jelent minden hazai vállalko­zás számára, amely az áttérést választ­ja. Az, hogy a potenciális üzleti partner vagy vevő az általa ismert metodika sze­rinti adatokat látja, komoly hitelességeme­lő tényező. Az is vitatható, hogy a várt­nál lassabb-e az átállás, de azért azt ne hallgassuk el, hogy nem könnyű feladat az IFRS előnyeit egyből átlátni. Hogy pél­dát mondjak: az IFRS-áttéréshez adóren­delkezések is társulnak, s korántsem biz­tos, hogy a cégeknek megéri egy kiug­róan jó év után nekifutni az áttérésnek, mivel annak hatására a bázis hosszú ide­ig magas lesz. Meglehet, van félelem és bizonytalanság a számviteli és könyvvizs­gálói szakmában az áttérés technikai kér­déseiben is, de azt kell mondanom, hogy az IFRS-áttérésnél sokkal radikálisabb volt az új magyar számvitel 1992-es bevezeté­se, és azt is sikerrel oldottuk meg.

A Big 4 cégeinek van a legnagyobb tapasztalatuk az IFRS tekintetében. Mennyire tartanak igényt az önök tudá­sára a jogalkotók?

• Már az előkészítés során is számos egyeztetés volt, és jelenleg is rendszere­sen egyeztetünk. Ezek alapján remélhe­tem, hogy ez a kapcsolat a jövőben is így folytatódik majd. Ugyanakkor nem sze­retném a nagy könyvvizsgáló cégek saját­jaként bemutatni az IFRS-áttérést, hiszen ezt az új metodikát minden könyvvizsgá­lónak meg kell tanulnia. Úgy gondolom, hogy nem okoz majd komolyabb gondot, hogy a tudásanyag beépüljön az okleve­les könyvvizsgálói képzésbe, illetve, hogy a Magyar Könyvvizsgálói Kamara külön oktatási kereteket szabjon neki.

Ha már könyvvizsgálat, mit gondol az új könyvvizsgálói szabályozásról?

• Egyrészt értem a szabályozói oldalt, és azt is elfogadhatónak látom, hogy a könyvvizsgálat esetében a korábbi ön­szabályozás helyét egyfajta regulált piacnak kell átvennie. Ugyanakkor az eddi­gi nemzetközi tapasztalat azt mutatja, hogy a szabályozói akarat nem feltétle­nül éri el a célját. Hogy konkrét példát is mondjak: a kötelező rotáció nem biz­tos, hogy javítja majd a könyvvizsgálat minőségét. A legnagyobb cégek eseté­ben például előfordulhat olyan eset, ami­kor a kötelező könyvvizsgáló váltás okán nagyon leszűkül a választás lehetősége, hiszen ezeket a vállalatokat sok esetben csak Big4 cégek vizsgálhatják. Amennyi­ben egy másik könyvvizsgáló cég olyan tanácsadási tevékenységet végez, amely összeférhetetlen a könyvvizsgálattal, ak­kor a kötelező könyvvizsgáló váltásnál a választás lehetősége csak két cégre kor­látozódik. További gondot okozhat, hogy egy több országban jelen lévő társaság­nál tagállamonként eltérő rotációs pe­riódusok lesznek, amely megnehezíti, hogy csoportszinten azonos könyvvizs­gáló auditálja a cégeket. Ha egy cégcso­portot akár országonként eltérő könyv­vizsgáló ellenőriz, akkor az csökkentheti a hatékonyságot és növeli a hibázás koc­kázatát.

Azért a jogalkotó inkább a másik ol­dalon látja a bajt. Hogy mást ne mond­jak, az elmúlt évek nagy pénzügyi csa­lásai esetében pont az derült ki, hogy „nevenincs” könyvvizsgálók auditálták hosszú éveken keresztül a láthatóan ha­mis adatokat…

• De ezek a visszaélések a fennálló sza­bályok mellett is feltárhatók, szankcionál­hatók lettek volna. Felesleges a generális szigorítás akkor, amikor az egyedi vissza­élések esetében a kezünkben lévő esz­köztárt nem tudjuk megfelelően használ­ni. Félreértés ne essék, itt nem magyar szabályozási sajátosságról van szó, EU szinten vannak problémák a túlszabályo­zással.

Mire gondol?

• Egyre több szabályozói előírás hatá­rozza meg ma már a könyvvizsgálói piacot, noha például a bankokhoz képest ki­fejezetten alulszabályozottnak tűnünk. De már itt is olyan érzése van az ember­nek, hogy a munka jelentős részét a sza­bályozóknak való megfelelés tölti ki, mi­közben az ügyfél, a felhasználók érdeke a háttérbe szorul. Egyre fokozottabb szabá­lyozói elvárásoknak kell megfelelni a his­torikus beszámolók könyvvizsgálatakor, miközben a historikus beszámolók jelen­tősége az üzleti és befektetői döntések­ben egyre inkább csökken. Hogy kicsit dicsérjem a hazai szakpolitikai irányítást, számos esetben tapasztaljuk azt, hogy az EU irányelveken belül maximálisan enge­dékeny, felhasználóbarát a magyar szabá­lyozás. De azért beszéljünk a könyvvizs­gálók felelősségéről is: a szakmában is ol­dódnia kell a nagyfokú „sértettségnek”, hogy az eddigi szabadságukat most kor­látozzák. Ahogy említettem, a bankszak­mához képest mi még sehol nem tartunk a szabályozottság területén, és lám ők megpróbálnak együtt élni a rendszerrel, amely a korábbi évekhez képest nagyság­rendekkel több adminisztrációs feladatot ró rájuk. Egy bankban dolgozó vezető ba­rátom mondta: az együttműködés alap­ja az, hogy tudomásul vették azt, hogy őket a jövőben sokkal jobban fogják sza­bályozni. Ne csapjuk be magunkat: maga a szabályozó is frusztrálttá válik akkor, ha folyamatos ellenállást lát a regulációval szemben. Ez a kétoldali feszültség pedig meggátolja a szükséges együttműködést, együttgondolkodást, amire pedig nagyon nagy szükség lenne ahhoz, hogy a sza­bályozói célokat elérő, ugyanakkor éssze­rű előírások tereljék új mederbe a könyv­vizsgálói szakmát.

***

NÉVJEGY

 GION GÁBOR

Bejegyzett könyvvizsgáló

Korábban számos vállalatfelvásárlási, due diligence és tőzsdei kibocsátási projekt irányításában vett részt

Az energia- és termelőipar nemzetközi szakértőjének számít

A matematikus végzettségű szakember 2007 és 2009 között a Deloitte Zrt. könyv-vizsgálói üzletág vezetője volt

2009-től a Deloitte Magyarország elnök-vezérigazgatója, vezető partnere

A Deloitte Európa, Közel-Kelet és Afrika régió Chinese Services Groupjának vezetője

2016 óta az SOS Gyermekfalvak kuratóriumának elnöke