„Nagyon vártuk ezt a lehetőséget, így anyavállalati szinten megszüntethettük a két számviteli rendszer szerinti könyvelést és beszámolást. A következő evidens lépés az lenne, hogy az anyavállalati és a konszolidált beszámolót egy közös beszámolóban lehessen elkészíteni, amire számos példa van az Európai Unióban és azon kívüli IFRS-t használó országokban” – emelte ki a MOL csoporszintű beszámolási vezetője.
– Ön a MOL Csoportnál a beszámolásért felelős vezető. Milyen területek tartoznak Önhöz?
– Felelősségi körömbe tartozik a MOL Csoport külső pénzügyi jelentéseinek készítése, az azt alátámasztó számviteli feladatok szabályozása és a számviteli szervezetek munkájának a MOL 2030-as stratégiájához való illesztése. Ezekhez értelemszerűen hozzátartozik a csoportszintű könyvvizsgálókkal való kapcsolattartás, a külső pénzügyi audit felügyelete a teljes csoportban, valamint a kritikus számviteli döntések meghozatala. Mivel a MOL Csoport rendkívül aktív új cégek, üzletágak vásárlásában és alapításában, az ehhez tartozó döntés-előkészítések, átvilágítások és integrálások pénzügyi támogatása teszi ki a munkám jelentős részét. Irányítom a belső digitális auditprogramot, ahol automatizáltan tudunk tranzakciós szintű – elsősorban pénzügyi – tevékenységeket ellenőrizni. „Mellékállásban” pedig pár bizottsági tagságot is viszek.
– Egy ekkora szervezetnél mekkora csapat dolgozik évről évre a beszámolókon?
– A negyedéves tőzsdei jelentéseken és az éves beszámolón közvetlenül négy, az IFRS gyakorlati alkalmazásában alapos ismeretekkel rendelkező specialista csapattagom dolgozik. A MOL csoportbeszámolón azonban ennél jóval többen dolgoznak: nagy jelentősségel bír a konszolidációs csapatom, akiket éppen transzformálunk a Csoportszintű Üzleti Megoldások (GBS) szervezetünkbe. Persze minden lokáció számviteli vagy pénzügyi vezetője kiveszi a részét az adatszolgáltatás területén. A MOL Csoportnak most mintegy 140 leányvállalata van, és ez a szerteágazó üzletágaknak köszönhetően nagyjából 220 konszolidációs egységet tesz ki. Ezekből az adatokból kell összeállítani úgy a csoportszintű számokat, hogy azok minden belső tranzakciós hatásoktól mentesek legyenek. Fontos szempont, hogy a befektetők, külső olvasók számára is elemzésre alkalmassá tegyük a beszámolókat.
– Ebben azt hallottam, elég jók: a BÉT-en az egyik legtraszparensebb vállalatként tartják számon a MOL-t. Mit kell ezért tenni?
– Ez elsősorban a befektetői kapcsolatok érdeme, de nyilván a csapatom támogatása és az éves beszámoló minősége is kell ehhez a háttérben. Az éves beszámolót két éve teljesen átstrukturáltuk és – amennyire a szabályozás engedi – egyszerűsítettük. Kézzelfogható következménye ennek, hogy nem kell 50 oldalnyi számviteli politikát átlapozni, hogy valaki eljusson az egyik fő lényegig, az üzleti szegmensek teljesítményének bemutatásáig, hanem az már a harmadik oldalon megtalálható. A beszámoló felépítése egyértelmű logikát követ, így könnyen megtalálhatók az egyes beszámoló sorokhoz tartozó magyarázatok. A főbb szekciók kezdeténél pedig néhány mondatban összefoglaljuk, miről talál majd információkat a kedves olvasó a következő 10–15 oldalon. Az egyes kifejezéseket, elnevezéseket, rövidítéseket pedig az érthetőség kedvéért konzisztensen alkalmazzuk, ehhez egy „szótárat” is készítettünk. A fő szempont minden évben ugyanaz: hogy egy nem számviteles olvasó is ugyanúgy értse az üzeneteket, mint ahogyan mi.
– Mennyire erős a szezonalitás a munkájukban?
– A munkaterhelés elosztását a negyedéves tőzsdei jelentések készítése és a folyamatos könyvvizsgálat biztosítja, vagyis a terhelés állandó. Nyilvánvalóan az éves beszámoló készítése még tesz erre egy lapáttal, hiszen az a negyedik negyedéves tőzsdei jelentéskészítési időszakban kezdődik, és akkor záródik le az éves közgyűléssel, amikor már az első negyedéves tőzsdei jelentés összeállítását elkezdjük. Minőségbiztosítási és a fent említett extra terhelés kezelése miatt a MOL Nyrt., a MOL Csoport és minden jelentősebb leányvállalat (amelyek önmagukban is egy-egy cégcsoportot alkotnak) előbeszámolót készít szeptember 30-i fordulónappal, amely már tartalmazza az első kilenc hónap jelentősebb gazdasági eseményeinek leírását, elemzését, és viszonylag magas készültségi fokra helyezi az éves beszámoló egyes részeit. Fontos szerepe van ilyenkor a könyvvizsgálónak, aki a beszámolóinkat előauditálja, és így az esetleges kérdéses területeket van időnk egyeztetni.
– Milyen szabályozási kihívások elé néznek? Felkészült a MOL a változásokra?
– Az egyik legnagyobb feladat, hogy felkészüljünk az XBRL formátumban való jelentésre. Az Európai Unió publikus cégeinek 2020-tól kötelező lesz egységes beszámolási sémában elkészíteni és elektronikusan publikálni a beszámolóját. Ez azt jelenti, hogy iparágtól függetlenül a beszámolók egy kaptafára készülnek majd, ami több okból is kihívásos célkitűzés. Egyrészt egy olajipari cégcsoport tevékenysége és mérőszámai teljesen mások, mint például egy telekommunikációs vagy pénzügyi szektorban tevékenykedő vállalatcsoporté. Másrészt az IFRS-ben vannak iparág-sepcifikus standardok és értelmezések, amelyeket csak az adott kör alkalmaz. Ezek miatt különböző relevanciájuk van az egyes beszámoló soroknak a különböző szektorokban mozgó cégeknél. A technikai felkészültést elkezdtük, a MOL Csoportot beválasztották az IFRS Foundation által támogatott ESMA által szervezett tesztprogramba. Így egyrészt kipróbálhattuk a párizsi bázisukon az erre fejlesztett szoftvereket; másrészt véleményezhettük, alakíthattuk azt a „sémát”, amelyet két év múlva kötelezővé tesznek.
– Mikor tértek át az IFRS-ek szerinti beszámolókra?
– A MOL Nyrt. önkéntes alapon, a többi nagy tőzsdei céget egy évvel megelőzve, 2016-ban tért át az IFRS-ekre. Nagyon vártuk ezt a lehetőséget, így anyavállalati szinten megszüntethettük a két számviteli rendszer szerinti könyvelést és beszámolást. A MOL Nyrt. átállásán így már túl vagyunk, viszont a meglévő leányvállalatinkat azóta is folyamatosan állítjuk át IFRS-ekre, és minden újonnan alapuló cég könyvelését már eleve az IFRS-ek szerint nyitjuk meg. A legnagyobb erőforrás-ráfordítást az IFRS-ek kapcsán az ERP fejlesztése igényli, amiben rengeteg munkája van az informatikus kollégák mellett a számviteli és üzleti munkatársaknak is. Véleményem szerint a következő evidens lépés az lenne, hogy az anyavállalati és a konszolidált beszámolót egy közös beszámolóban lehessen elkészíteni, amire számos példa van az Európai Unióban és azon kívüli IFRS-eket használó országokban. Logikus magyarázat erre, hogy a két beszámoló szöveges részének nagy része általában ugyanaz, viszont erre nem elég felkészültek a cég- és adóügyi rendszerek. Magyarországon a jogalkotás egyedi cégekben gondolkozik és csak nagyon ritkán cégcsoporti szinten.
– Mit mondana a most áttérőknek, mire figyeljenek leginkább?
– Az IFRS-re való áttérésben nem a technikai megoldás a kihívás, hanem az emberek szemléletmódjának átalakítása. Mind az üzleti, mind a pénzügyes kollégáknak tartalmi alapon kell gondolkozni, nem az dönti el egy alkatrészbeszerzés könyvelését, hogy készletre vesszük vagy aktiváljuk, hogy a szállító milyen nevet adott a termékének, hanem az, hogy mi mint vevő mire és hogyan fogjuk azt használni. Ennek jó esetben a beszerzésnél, de legkésőbb a raktárban kell eldőlnie és nem az irodában a számlafeldolgozásnál.
– Az idei beszámolási időszakban Ön szerint milyen szabályokra érdemes leginkább odafigyelni?
– Egyértelműen a 2019-től kötelezően alkalmazandó IFRS 16-ra, az új lízingstandardra. Mindenkit érint. Itt megint nem a technikai megvalósítás a kérdés, arra minden felelős vezetés már felkészült, hanem a mögötte lévő folyamat kialakítása és fejlesztése. Meg kell oldani, hogy minden bérleti szerződés és eszközalapon nyújtott szolgáltatási szerződés azonosításra kerüljün, majd eljusson a megfelelő helyre, ahol megkapják a megfelelő számviteli minősítést. Ilyen szerződések pedig minden területen vannak, üzletnél egyérteleműen, de IT-n és más funkcionális területeken is. A szerződések egy része nem lesz egzakt lejáratú. Trend, hogy eszközbérleteket és különböző szolgáltatásokat „egybecsomagolnak”, ezeket valakinek szét kell majd választani. Ezeket a feladatokat nemcsak kapacitás, de kellően mély szakmai ismeret hiányában a számvitel nem tudja elvégezni. Ennél a standard változásnál kiemelendő még, hogy a főbb pénzügyi mutatókra, teljesítménymérésre is hatással lesz. A cégek működési eredménye javulni fog, és a beruházási összegeik is növekszenek majd. Viszont a likviditási mutatóik romlani fognak – csupán a standard változása miatt. A korábban használt mérőszámokat át kell gondolni, és az átmeneti időszakra megoldást kitalálni. Ezek a bérleti konstrukciók közötti üzleti döntéseket is megváltoztathatják. Szóval néha lesz úgy, hogy a farok csóválja a kutyát.