Előző lapszámunkban a számvitel oktatásának és kutatásának múltjáról, jelenéről és lehetséges jövőjéről közöltünk cikkeket. Ezen cikksorozat folytatásaként a közgazdasági oktatás-kutatás egyik legnagyobb ünnepéről, a kétévente megrendezésre kerülő Országos Tudományos Diákköri Konferenciáról adunk összefoglalót.
Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek,
S most Pannónia is ontja a szép dalokat.
Sokra becsülnek már, a hazám is büszke lehet rám,
Szellemem egyre dicsőbb, s általa híres e föld!
Janus Pannonius: Pannónia dicsérete (Berczeli Anselm Károly fordítása)
Ha Pannon Egyetem, akkor nomen est omen, így a Janus Pannonius-idézettel kezdte a konferencia záró (díjátadó) ünnepségének értékelését dr. Bakacsi Gyula, a Közgazdaságtudományi Szakbizottság elnöke.
2013. április 18–20. között került megrendezésre a XXXI. Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK) Közgazdaságtudományi Szekciója, amelynek a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Kara adott otthont. A közgazdaság-tudományi területen tanulmányokat folytató tehetséges hallgatók legrangosabb fóruma a rendezvény, amely mára már a határon túli fiatalok számára is lehetővé teszi a részvételt. Az országos versenyen való részvétel igen nagy elismerést jelent a hallgatóknak, ugyanis saját felsőoktatási intézményük legkiválóbbjai, akik az Intézményi Tudományos Diákköri Konferencián elért teljesítményükkel szereztek jogosultságot arra, hogy pályamunkájukat bemutathassák.
Közgazdaságtudományi Szekcióban összesen 649 tudományos munka érkezett be, amelyen belül 26 dolgozat a számvitel és controlling témakörében született. A tudományos konferencia szelleméhez méltóan csak a szóbeli prezentációk során derült fény arra, hogy az egyes dolgozatok írói mely felsőoktatási intézmény hallgatói. A számvitel és controlling tagozatban két szekcióban kerültek bemutatásra a dolgozatok. Mindkét szekció esetében elmondható, hogy az írásbeli teljesítmények alapján kialakult sorrend az igen színvonalas szóbeli prezentációk után sem változott.
Helyezést csak azon dolgozatokkal lehetett elérni, ahol az adott téma hazai és nemzetközi szakirodalmi feldolgozása mellett a gyakorlati tapasztalatok ismertetésére is sor került. A szakirodalmi feldolgozások igen magas szintű kutatómunkát igényeltek, amelyek lehetővé tették a fiatal kutatók számára, hogy hipotéziseiket megfogalmazzák. Kutatási eredményeik ugyan nem minden esetben tekinthetőek reprezentatívnak, azonban mindenképpen jelentős figyelmet érdemelnek. Az alapvető számviteli összefüggésekre minden esetben jól világítottak rá, és nem egy esetben a gyakorlati alkalmazásban rejlő problémákat, esetleges lehetőségeket is érintették. A bemutatott pályamunkák között kiemelkedett a pénzügyi instrumentumok valós értéken történő értékelése a tőzsdén jegyzett társaságok esetében, továbbá a devizás könyvvezetés gyakorlati nehézségei. Az idei tudományos munkák többsége egy-egy ágazat komplex elemzésére terjedt ki. Jellemzően azon ágazatok elemzése került előtérbe, amelyre az adótörvény változása hatással volt, vagy a megváltozott gazdasági körülmények jelentős hatással voltak az ágazatra. Az ágazatok komplex elemzésével összefüggésben az önköltségszámítás, továbbá a költséggazdálkodás gyakorlati alkalmazása is előtérbe került. Emellett még számos hallgató foglalkozott a számviteli csalásokkal, azok következményeivel.
A konferencián részt vevők, előadók és hallgatóság egyaránt a rendezvény nyerteseinek mondhatták magukat. Jó volt látni a fiatal generációt, a jövő közgazdász (számviteli) szakembereit, akik a kötelezően elsajátítandó tananyagon túlmutatva nem kevés időt és energiát fektettek egy-egy téma kutatásába. Biztos vagyok abban, hogy az elért helyezéseken túl a fiatalok egész életpályáját meghatározza az igen rangos szakmai zsűritől kapott értékelés, elismerés.
Alig telt el pár hét, hogy véget ért a rendezvény, de már várjuk a folytatást. Bízom abban, hogy két év múlva a Budapesti Gazdasági Főiskola szervezésében a szakma mind szélesebb hallgatóságával együtt újabb kutatási eredményeket ismerhetünk meg.