Egy kikötő, ötféle bevételeltitkolás

A helyszíni vizsgálat kere­tében az ott és akkor ki­kötött hajókról az ope­ratív adóellenőrök olyan fényképeket készítettek, melyeken jól láthatóak voltak a hajók lajstromjelei. Az ügyvezető kikötői nyil­vántartást nem tudott a revízió részére átadni, azt később sem pótolta. A felvé­teleken látható lajstromszámok alapján a Nemzeti Közlekedési Hatóság Útügyi, Vasúti és Hajózási Hivatalától belföldi jogsegély keretében megkérte és megkap­ta a revízió a hajók tulajdonosainak adata­it, nevét, lakcímét/székhelyét. 

Az általános forgalmi adó vizsgálata so­rán a hajótulajdonosokat végzésben nyi­latkozatra kérte fel az ellenőrzés arra vo­natkozóan, hogy az ellenőrzéssel érintett időszakban a kikötőt igénybe vették-e, kötöttek-e kikötőhasználati vagy egyéb szerződést, továbbá milyen fizetési felté­telekben állapodtak meg, hogyan történt a fizetés, készült-e az ügyletekről bizony­lat (számla, szerződés). 

A nyilatkozatok alapján körvonalazó­dott, hogy egyes személyek befizetéseit − akik elmondásuk szerint 2011. és/vagy 2012. évre igénybe vették a kikötőt és ha­jótárolási díjat fizettek − a vizsgált társa­ság bevételei között nem szerepeltette.

A revízió további vizsgálódása során már bizonyossá vált, hogy a bevételeltitkolás ötféle módon valósult meg váltakozva, teljesen esetlegesen. 

1. Adózó szabályos általános forgalmi adóval növelt számlát állított ki, a vevő átutalta annak ellenértékét a vállalkozás bankszámlájára, de adózó a könyvelés­ben, bevallásaiban ezen bevételeket és a fizetendő áfát nem szerepeltette.

2. Adózó bankszámlájára 2011. és 2012. évben több olyan utalás is érkezett, ame­lyekről számlát nem állított ki, bevételei között nem szerepeltette, általános forgal­mi adó fizetési kötelezettségének nem tett eleget.

3. A nyilatkozatok alapján egyes sze­mélyek 2011. és/vagy 2012. évre igénybe vették a kikötőt, hajótárolási díjat fizettek, a fizetés tényét igazolni tudták átvételi elismervénnyel vagy bankszámlakivonat­tal. Ezeket az összegeket adózó a bevéte­lei között nem szerepeltette, az áfát nem vallotta be, nem fizette meg.

4. Egyes a kft. tevékenységével kapcsola­tos bevételek a vállalkozás ügyvezetőjének magánbankszámlájára érkeztek, de ezeket és áfatartalmukat az adózó nem szerepel­tette könyvelésében, bevallásaiban.

5. Ezenkívül az ügyvezető baráti ala­pon, ingyenesen is engedett be hajókat a kikötőbe. A vállalkozás az ügyvezető is­merőseinek, barátainak ingyenesen nyúj­totta a szolgáltatását, a hajókat térítési díj fizetése nélkül tárolták a kikötőben. 

A nyilatkozatokból kiderült, hogy írás­beli szerződést csak igény esetén kötöttek, ebből a kft.-nek nem maradt példánya, mert ezek is egy példányban készültek. 

Az első négy esetben az eltitkolt bevé­telek és áfatartalmuk tételesen összesíthe­tőek voltak. Az utolsó esetben az Art. 108. § (1) bekezdése alapján becsléssel került meghatározásra az ingyenesen nyújtott szolgáltatás ellenértéke, mivel az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: áfatörvény) 14. § (2) bekezdése alapján ellenérték fejé­ben teljesített szolgáltatásnyújtás, ha az adóalany saját vagy alkalmazottai magán­szükségletének kielégítésére, vagy általá­ban vállalkozásától idegen célok elérésé­re másnak ingyenesen nyújt szolgáltatást. 

Az ellenőrzés során az ingyenes szol­gáltatás értékének meghatározásához az ügyvezető nyilatkozatában előadott hajó­tárolási díjat használták fel. A hajótulajdo­nosok nyilatkozataiban és a kiszámlázott díjak esetében a számlákon is hasonló összegek szerepeltek, a becslési eljárás alkalmazásakor ezeket az adatokat tekin­tette a revízió kiindulópontnak a számítá­sok során. 

Az ingyenesen tárolt hajókról nem tudta az ellenőrzés – erre vonatkozó nyilvántar­tás hiányában –, hogy milyen nagyságúak, ezért az alsó értékként meghatározott díj­tételt vette figyelembe, az adóalap ennek alapján került valószínűsítésre. 

Mindezek alapján adózó terhére összes­ségében több millió forint általános forgal­mi adó különbözet került megállapításra, mely adóhiánynak minősült. Adózó az I. fokú határozat megállapításaival szem­ben fellebbezéssel élt. Az ügy a másod­fokú adóhatóságra felterjesztésre került, a másodfokú adóhatóság az I. fokú határo­zatot helybenhagyta, így a megállapítás jogerőre emelkedett. Az adózó ezek után bírósági keresettel élt, a Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletében az adózó keresetét elutasította, a II. fokú határoza­tot helybenhagyta.