Az IFRS-ek bevezetése miatt szükséges változások a helyi iparűzési adóban

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvényben (a to­vábbiakban: Htv.) sza­bályozott helyi iparűzé­si adó fogalmi rendszere szoros kapcsolatban van a számviteli el­számolási szabályokkal, sőt a számviteli bizonylatok, az analitikus nyilvántartások, a főkönyvi számlák valójában a helyi ipar­űzési adó alap nyilvántartásának tekinthe­tők. Ezért az IFRS-ek bevezetésével pár­huzamosan szükséges a nyilvántartásokat az IFRS-ek szerint vezető adózók számára speciális adóalap-megállapítási szabályo­kat alkotni.

A szabályozás szerkezete

A törvényjavaslat azon szabályokat helyezi el – új 40/B-40/M. §-ok beiktatásával – a Htv. helyi iparűzési adót szabályozó feje­zetében, melyek az IFRS-eket alkalmazó vállalkozásokra vonatkozó speciális ren­delkezéseket rögzítik. Azon kérdésekben, melyekben ilyen speciális szabály nincs (például az adó alanyára, az adókötelezett­ség keletkezésére vonatkozó rendelkezé­sek), az IFRS-t alkalmazó vállalkozásoknak is a helyi iparűzési adó általános, jelenleg is hatályos szabályait kell alkalmazniuk.

Az adó alapja

A szabályozási koncepció – hasonlóan a könyveiket a magyar számviteli törvény alapján vezető vállalkozókra vonatkozó, hatályos szabályozáshoz – külön rendel­kezik az általános szabályok szerinti net­tó árbevétel fogalmáról, mely vonatkozik valamennyi, nem a pénzügyi szektorban tevékenykedő vállalkozásra. Ettől eltérő nettó árbevétel-fogalom lesz irányadó a pénzügyi szektorba tartozó vállalkozások­ra (a hitelintézetekre, a pénzügyi vállalko­zásokra, a befektetési vállalkozásokra, il­letőleg a biztosítókra).

A törvényjavaslat értelmében az álta­lános szabályok szerinti nettó árbevétel fogalma (a Htv. új 40/C. §-a) alapvetően az IAS 18 Bevételek című standard szerint bevételként elszámolt bevételből indul ki, azaz áru értékesítése, szolgáltatás nyújtá­sa, jogdíjra való jogosultság alapján elszá­molt bevétel (árbevétel) tartozik az ipar­űzési adóköteles bevételbe. A Htv. 40/C. §-a (1) bekezdésében rögzített bevétel ré­szét képezi az IAS 11 Beruházási szerző­dések című standard szerinti beruházási szerződés alapján elszámolt árbevétel is. Rögzíti e bekezdés azt is, hogy adóköteles bevétel a folytatódó vagy megszűnt tevé­kenységből eredő bevétel és az az IFRS-ek által elszámolt árbevétel is, amely a nem szokásos tevékenység eredőjeként áll elő.

A Htv. 40/C. §-a (1) bekezdése szerinti bevételfogalom azonban szűkebb tartal­mú, mint a magyar számviteli szabályo­zás szerinti nettó árbevétel. Többek kö­zött nem foglalja magában ugyanis a nem szokásos tevékenység keretében eladott termékek, nyújtott szolgáltatások árbevé­telét. Emellett az IFRS-ek szerint bizonyos ügyletek kapcsán bevételt nem kell (nem lehet) elszámolni (pl.: a csere egyes esetei­nél), illetve a bevételt csökkenteni kell (pl.: kötbér, vevőknek adott engedmények ös­szegével). A fenti különbségek eltüntetése érdekében a Htv. – a törvényjavaslat ál­tal beiktatott – 40/C. §-ának (2) bekezdése szerint a főszabály szerinti nettó árbevétel növelendő a magyar szabályozástól elté­rően kezelt, az árbevételben automatiku­san nem jelentkező tételekkel.

Mindezeken túlmenően a törvényja­vaslat a főszabály szerinti nettó árbevételt csökkentő tényezőket is rögzít a Htv. 40/C. §-ának (3) bekezdésében. Ezek egy része (például jogdíj és felszolgálási díj) a hatá­lyos szabályozást követi le. A csökkentő tételek másik csoportja az IFRS-ek sajátos szabályaiból következik. Ilyen például a vállalkozónak az IFRS-ek alkalmazásával a saját célú és használatú ingatlan eladása esetén vagy állami támogatás folyósítása esetén elszámolt adóköteles bevétel. Ezen bevételek ugyanis a hatályos szabályok szerint sem tartoznak a nettó árbevétel­be, míg az IFRS-ek szerint ide sorolhatóak.

Szembetűnő lehet, hogy az IFRS-t alkal­mazókra vonatkozó szabályozás – a hatá­lyos szabályozástól eltérően – nem rendelkezik a jövedéki adó, regisztrációs adó összegével való csökkentéséről. Ennek oka az, hogy az IFRS-ek szerint ezen adókat a bevétel (árbevétel) nem tartalmazhatja.

A nettó árbevételt csökkentő tényezők

A hatályos szabályozás szerint a helyi ipar­űzési adó alapjának meghatározása során a nettó árbevétel összege csökkenthető az anyagköltséggel, az eladott áruk beszer­zési értékével, az alvállalkozói teljesítések értékével és a közvetített szolgáltatások ér­tékével, továbbá a K+F tevékenység köz­vetlen költségével. Bár e fogalmak magyar számviteli törvény szerinti és IFRS-ek által rögzített tartalma között kevesebb eltérés fedezhető fel, mint az árbevétel szabályo­zása kapcsán fent bemutatottak, néhány korrekció – a K+F közvetlen költsége fo­galom kivételével – e pontokon is szüksé­ges, melyeket a törvényjavaslat a Htv.-be illesztendő 40/F-40/H. §-ok beiktatásával valósít meg. Ezen korrekciók részben nem számlázott kapott kereskedelmi enged­mények, rabattok és hasonló tételek elté­rő kezelésére vezethetőek vissza, melyre tekintettel ezek összegével növelhető az anyagköltség és az eladott áruk beszerzési értéke. A Htv. új 40/G. §-ának (3) bekezdé­se – azonos elvi alapon a hatályos, szám­viteli szabályokra támaszkodó előírással – csökkenteni rendeli az anyagköltséget az IAS 2 Készletek című standard 35. bekez­désében említettek szerint saját előállítású ingatlanok, gépek, berendezések alkotóré­szeként felhasznált anyagok értékével, ha azok könyv szerinti értékét a saját előállí­tású ingatlanok, gépek, berendezések be­kerülési értékében már figyelembe vették.

Speciális szabályok az áttérés évében

Abból kiindulva, hogy egyes tranzakció­kat a magyar számvitel és az IFRS-ek el­térő időpontokban sorolnak a bevételek közé, a törvényjavaslat – a Htv. új 40/J. §-ában – speciális szabályokat rögzít az áttérés évére. Ezek célja annak biztosítá­sa, hogy az IFRS-ek alkalmazására való áttérés miatt ne álljon elő olyan helyzet, hogy valamely, egyébként az áttérés évét megelőző adóévben adóköteles bevé­tel ne tartozzék az iparűzési adó alapjá­ba, illetve ne álljon elő ugyanazon bevé­tel kétszeres (áttérés évét megelőző és az áttérés évére vonatkozó) adóztatása sem. Hasonló megfontolások miatt – ellenkező előjellel – a nettó árbevétel-csökkentő té­telekre vonatkozó korrekciót is tartalmaz a törvényjavaslattal beiktatandó új §.

Az adóbevételek folytonosságát biztosító garanciális szabályok

A Htv.-be illesztendő új alcímet záró ren­delkezések (a Htv. új 40/K-40/M. §-ai) ga­ranciális szabályokat fogalmaznak meg annak érdekében, hogy a költségvetési bevételekben ne okozzon visszaesést az IFRS-ek alkalmazására történő átállás.

Ennek fontos eleme, hogy az áttérés adóévének adóalapja és az áttérés adó­évét követő adóév adóalapja nem lehet kisebb, mint az áttérés évét megelőző adóév adóalapja. Tekintettel azonban a vállalkozási tevékenységet befolyásoló, a vállalkozó döntésétől függetlenül elő­forduló esetleges külső körülményekre, a szabályozás tartalmaz egy kimentési le­hetőséget is a vállalkozó számára a kvá­zi minimum-adóalap alkalmazása alól. A vállalkozóknak ugyanis – erre irányu­ló kérelem előterjesztése esetén – lehe­tőségük lesz bizonyítani, hogy az IFRS-ek figyelmen kívül hagyásával, vagyis a magyar számviteli szabályok alapján ki­számított adóévi adóalap kevesebb len­ne, mint az áttérés évét megelőző évben bevallott helyi iparűzési adó összegének megfelelő minimum-adóalap. Ez esetben az adóhatóság köteles elfogadni a tárgy­évre vonatkozó magyar számviteli sza­bályok szerint megállapított adóalapot a tárgyév helyi iparűzési adójának alap­jaként.

További garanciát jelent az önkormány­zatok likviditásának megőrzése szem­pontjából, hogy az áttérés adóévét követő évben kezdődő előlegfizetési időszakban fizetendő adóelőleg sem lehet kisebb, mint az áttérés évében kezdődő előleg-fizetési időszak adóelőlege.

Mindezeken túl – szintén a költségveté­si bevételek biztosítása érdekében – egy többlet adatszolgáltatási kötelezettséggel is terheli a törvényjavaslat az áttérni szán­dékozó vállalkozásokat, az áttérés adóévét megelőző adóévről szóló társasági adó­bevallás-benyújtással egyidejűleg ugyan­is (elektronikus úton, az állami adóható­ság által rendszeresített nyomtatványon) adatot kell szolgáltatniuk az állami adó­hatósághoz. Az adatszolgáltatást az átté­rés adóévét megelőző adóévben bevallott vállalkozási szintű nettó árbevétel össze­tevőinek összegéről és a nettó árbevételt csökkentő költségek és ráfordítások jogcí­menkénti összegéről, valamint az áttérés adóévét megelőző adóév adatai alapján a Htv. IFRS-eket alkalmazó vállalkozókra vo­natkozó speciális szabályaival kiszámított nettó árbevétel összetevőinek összegéről és a nettó árbevétel-csökkentő költségek, ráfordítások összegéről kell teljesíteni.