Na’Conxypan hercegének, a valaha volt legnagyobb kiállítását láthatjuk a Magyar Nemzeti Galériában. Most persze mindenki a fejéhez kap, ja tényleg, ki másról is lehetne szó, mint a magyar festészet egyik különös alakjáról, Gulácsy Lajosról. Az életmű-kiállítás közel kétszáz művet, közöttük 84 festményt – néhány újabban azonosított alkotást – mutat be, új összefüggések megvilágításával tárja fel a festő művészetének változatos mélységeit.
Gulácsy Lajos volt pesti polgárfiú, firenzei lovag a középkor idejéből, velencei márki, piperkőc rokokó gavallér, aszketikus szerzetes, spiritualista mágus, és ehhez a képzeletbeli időutazáshoz új és új neveket talált ki magának: Louis, Lodovico, Luigi Gulaxy, vagy Na’Conxypan hercege. Életművének nagy részét Itáliában alkotta meg, ahol az 1902-es római utazását követően többször is megfordult. Írt verseket, novellákat, műkritikákat és egy regényt, a modern szellemű Thália Társaságnál pedig színházi díszleteket tervezett. A háború hírére Gulácsy amúgy is érzékeny idegzete összeroppant. Rövid gyógyulási periódus után 1919-től már állandó kezelésre szorult, 1924-től pedig végleg az elmegyógyintézet lakója lett.
Gulácsy különös, álmokat, történeti hangulatokat, víziókat megidéző festészetét sokan szerették, s bár sok gyűjtője volt, élete anyagi gondok között zajlott. „Én csak félig álmodva.