Az általános vagyonadó beilleszthető a modern adórendszerbe - Interjú dr. Kecső Gáborral

Ahogy az előzetes tervekből kiderül, az adórendszer számos területén várhatóak jelentősebb változások. Mit gondol ezekről?

– Abban az értelemben nem okoztak meglepetést az utóbbi időben napvilágot látott tervezetek, illetve hírek, hogy a választási kampányban az adómódosítások ígéretei szóba kerültek. Például a kisadózó vállalkozások tételes adójának átfogó módosításáról, egy általános vagyonadó bevezetéséről és a személyi jövedelemadó összevont adóalapja mértékének ismét több kulcsossá alakításáról lehetett hallani. Az adórendszer átalakítására irányuló folyamat kezdeti időszakában járunk. Túl korai lenne már most sarkos véleményt megfogalmazni. Engedelmével megvárnám az előbb említett példák hatályba lépését. Jelenleg a nagy kirakós játék kis darabjainak terveit ismerjük. Egy védhető értékelésbe a 2027-es költségvetési törvényt és az azt megalapozó jogszabályi változtatásokat is szükséges lesz majd bevonni.

Az adórendszerünk egyik új eleme minden bizonnyal a vagyonadó lesz. Hogyan és hol helyezhető el a vagyonadó az adórendszerben?

– A lehető legegyszerűbb felosztás szerint 3 típusú adót különböztetünk meg az adó tárgya alapján: jövedelem-, illetve nyereségadót, forgalmi adót és vagyonadót. Az első kettő típus piacgazdaság-konform változatait már az 1989/90-es rendszerváltást pár évvel megelőzően kialakították Magyarországon. Ezért mondjuk azt, hogy az adójogi rendszerváltás megelőzte a politikait. Természetesen azóta nagyon sokat fejlődött a személyi jövedelemadó, a társasági adó és az általános forgalmi adó is. A központi költségvetés negyedik fő adóját, a jövedéki adót 1993-ban vezették be, jóllehet ennek is voltak előzményei a régi rendszerben. És mint tudjuk, ez is egy forgalmi adó.

Általános vagyonadót a rendszerváltás időszakában érthető módon nem vezettek be. A szocialista mintájú politikai-társadalmi-gazdasági berendezkedésben nem valósulhatott meg tőkefelhalmozás. Ennek következtében 1990-ben nem léteztek azok az adóalanyok, akik a címzettjei lehettek volna a kiemelkedően magas vagyonnal rendelkező magánszemélyek adójának. Általános vagyonadó bevezetése helyett inkább a tulajdon azon tárgyait ragadta meg a törvényalkotó, amellyel a lakosság széles köre rendelkezett már 1990-ben is, vagy olyanokat adóztatott, amelyekre nagyon rövid időn belül szert tettek 1990 után. Gondoljunk például a tanácsi bérlakások privatizációjára. Így hosszú évtizedek óta működik Magyarországon a ma ismert építményadó, telekadó és gépjárműadó. Ezek valójában szelektív vagyonadók.

Nincs mit vitatni azon, hogy az adópolitikai döntéshozó úgy értékelte a körülményeket, hogy 2026-ra megérett a helyzet Magyarországon az általános vagyonadó bevezetésére. Kialakultak ennek az adónak az előfeltételei. A tervezett vagyonadó jelentősen különbözik az előbb említett szelektív példáktól, jóllehet ez is és azok is a lényeget tekintve azt adóztatják, hogy egy személynek egy dolog a tulajdonában áll az év egyik napján.

A vagyonadó tervezete értelmében az adó alapjába a belföldi illetőségű adóalanyok világvagyona tartozik. Tehát nem csak az, ami Magyarország területén található. A természetes személyek mellett adókötelezettség terheli még a vagyonkezelési adóalanyt. Utóbbi magában foglalja különösen a bizalmi vagyonkezelési jogviszony alapján kezelt vagyont. A külföldi illetőségő adóalanyok csak a Magyarországon található vagyon egy része után fizetnek adót. A tulajdon egyes tárgyait terhelő vagyonadókkal szemben az új adó általános vagyonadó. Adókötelezettség alá esik az adóalany összes pénzben kifejezhető értékkel rendelkező vagyoneleme, legyen az akár dolog, jog, követelés, jogosultság és egyéb vagyoni vagy gazdasági érték. Ezeket az adó alapjának a megállapításához forintban kell értékelni minden egyes év utolsó napjára kimutatva. Az adó alapját csökkentik az adóalanyok tartozásai. Emiatt nettó típusú adóról van szó. Kiemelendő, hogy tényleges adófizetési kötelezettség csak akkor keletkezik, ha az adóalany adóalapja meghaladja az 1 milliárd forintot. Az adómérték sávosan progresszív. A 100 milliárd forint feletti vagyonrészre már nem 1%-ot, hanem 1,5%-ot kell fizetni. A vagyonadóból származó bevételek a központi költségvetést gazdagítják majd.

A vagyonadó több országban is bevezetésre került, de jelenleg kevés országban működik. Hogyan néz ki ma a vagyonadó a nemzetközi térképen?

– Az OECD statisztikái szerint a vagyonadók aránya alacsony az összes adóbevételhez képest az OECD tagállamaiban. Az államok alapvetően a másik két típusú adókra építik az adórendszerüket. Az volt megfigyelhető a XX. században, hogy az általános vagyonadó teret veszített előbb a jövedelemadók, utóbb az általános forgalmi adók javára. Tévedés lenne azonban azt állítani, hogy párját ritkítja az az ország Európában, amely vagyonadót működtet. Specifikus vagyonadó, mint például a fentebb már szóba hozott gépjárműadó és ingatlanadó, a legtöbb európai adórendszerben létezik. Ami viszonylag ritka, az az általános vagyonadó. Ha Európát nézzük, azt látjuk, hogy Norvégiában, Svájcban és Spanyolországban van hatályban ilyen adó. Ezekben az államokban sem kiemelkedő azonban a vagyonadók súlya az adóbevételeken belül. Pár százalékot ér el az arányuk. Ez azért van így, mert a vagyonadókat ott (is) kiegészítő jelleggel alkalmazzák.

Fotó: Vémi Zoltán

Ott, ahol ma is működik általános vagyonadó, mi ennek a titka?

– Nagyon jó kérdés. Azért mondom ezt, mert valóban titokról van szó. Ha széles körben ismert lenne az, amire rákérdez, minden bizonnyal több államban működne általános vagyonadó. Mivel én sem ismerem a titok nyitját, maradjunk annyiban, hogy nagy szerepet játszanak a kulturális adottságok, különbségek. Elsősorban az, hogy a társadalmi és politikai kultúrában mennyire volt képes mély gyökeret ereszteni az általános vagyonadó. Azért gondolom így, mert könnyű hangoztatni a különböző adók hátrányait. Ezzel szemben jóval nagyobb kihívás széles körben elfogadtatni valamelyik adót és még ennél is nehezebb évtizedeken keresztül megőrizni a jó adó képét a közvélemény előtt. Talán akkor festünk jó képet erről az adóról, ha azt emeljük ki, hogy jól alkalmazva alkalmas korunk kiemelkedően magas vagyoni egyenlőtlenségeinek a mérséklésére, ami a hosszútávú társadalmi béke megőrzésének záloga.

Visszatérve a hazai bevezetésre, véleménye szerint mire kell, mire érdemes odafigyelni a törvényi szabályozás előkészítése során, hogy a bevezetés sikeres legyen?

– Az általános vagyonadó beilleszthető a modern adórendszerbe. Érdemes ugyanakkor szem előtt tartani, hogy egy ilyen adó a teherelosztás korrekciós célú intézményeként működhet jól. Ez alatt azt értem, hogy célt tévesztene ez az adó, ha a lakosság széles körét terhelné. Akkor kerül szerintem a helyére, ha a társadalom legtehetősebb rétegét vonja be arányosabb mértékben a közteherviselésbe. A vagyonadó társadalmi egyeztetésre bocsátott változatát én úgy értelmezem, hogy a törvényalkotó ennek az utóbbi célnak a megvalósítására törekszik. Látszik ez abból, ahogyan a sávhatárokat megállapították az adó mértékénél. A 2026-os vagyoni viszonyok mellett, megnyugtatónak tűnik az 1 milliárd forintos belépési küszöb. Hosszú távon azonban figyelni érdemes arra, hogy ez a határ a megfelelő helyen maradjon. Nem csak az infláció hatására gondolok itt, hanem arra is, hogy ha például a magyar ingatlanpiacon vagy tőzsdén kialakulna egy nagy és fenntartható növekedés, ami 4-5 év alatt megduplázná a lakások és a részvények árát, minden bizonnyal már sokkal többen kerülnének bele az adóköteles sávba, mint amivel a kormányzat jelenleg számol. A törvénytervezet hatásvizsgálati lapján az olvasható, hogy 15 000 természetes személy és 2 000 vagyonkezelési adóalany lesz köteles fizetni ezt az adót a kezdeti években.

A sikeres bevezetéssel kapcsolatban engedje meg, hogy megosszak Önnel egy történetet. Már majdnem 20 éve azt mondom a hallgatóknak a szemináriumokon, hogy az adókedvezmény és az adómentesség nem kötelező része az adótényállásnak. Ezek nélkül is lehet adótörvényt alkotni, de olyat, amiben ne lenne kedvezmény vagy mentesség, élő ember még nem látott. Erre cáfolt rá a vagyonadó tervezete. Formálisan mindenképpen, mert az a szó, hogy adókedvezmény vagy adómentesség nem szerepel benne. Az nem adószakmai kérdés, hogy helyet kapjanak-e a vagyonadóban könnyítések. Az adópolitikai kérdések pedig nem rám tartoznak. Annyit azonban megjegyzek, hogy egy adó nem csak úgy állítható a társadalom szolgálatába, hogy adóbevételeket generál az állami költségvetésbe, amiből a közfeladatok finanszírozhatók, hanem úgy is, hogy olyan magatartásra ösztönzi az adóalanyokat, amelyet a társadalom üdvözöl. Költségvetési szervi formában működő állami egyetem oktatójaként például nagyszerű lenne látni, hogy az adóval érintett öregdiákokat a vagyonadó arra bátorítja, hogy adományozzanak az egyetemnek. A mentességek és kedvezmények tekintetében különös kíváncsisággal várom a törvény kihirdetett szövegét.

Minden vagyontárgy pontos értékét egy adott napra szinte lehetetlen meghatározni. Adódik a kérdés, milyen közelítő adóalap-meghatározásban érdemes gondolkodni, amely nem túl bonyolult és nem is túl költséges?

– A vagyonadóztatás legnagyobb kihívása mind a jogalkotó, mind a jogalkalmazó számára az értékelés. Nem véletlen, hogy külföldön is és Magyarországon is kerülik a valódi értékalapú vagyonadót. A magyar tervezettel összefüggésben érdemes felfigyelni arra, hogy az adó alapja nem az adótárgyak piaci, hanem számított értéke. A tervezet legvaskosabb fejezete pontosan azzal foglalkozik, melyik típusú vagyonelem esetében miként kell önadózás keretében a számított értéket meghatározni. A szabályozás sok esetben múltbeli adatokra mutat rá, vagy egy olyan értékre, amely azokból kiszámolható. Jellemzően ezek adják az adó alapját. Tehát nem azt követeli meg a tervezet, hogy minden vagyonelem valós piaci értékét az év utolsó napjára számolja ki az adóalany. Vannak olyan esetek, amelyeknél kötelező szakértőt igénybe venni, de ekkor a szakértői díj bizonyos feltételekkel levonható a fizetendő adó összegéből. Ez akár adókedvezményként is felfogható, amiről az előbb beszéltünk. Szóval úgy tűnik, mégsem cáfol rám az élet.

Még így sem szabad azonban lebecsülni az adóalanyok előtt álló kihívásokat. Az önadózás jogszerű teljesítésében az adózók támaszkodhatnak adózással foglalkozó szakemberek segítségére és az sem elhanyagolható kérdés, hogy az adóhatóság milyen támogató eljárást, szolgáltatást kínál a számukra. Arról lehet hallani, hogy vagyonadó-kalkulátort tesz majd elérhetővé az állami adóhatóság, ami könnyítheti az adózók adminisztrációs terheit és mérsékelheti jogi kockázatukat.

Gyakran elhangzik, hogy a vagyonadó a vagyonok egy részének külföldre történő átstrukturálását eredményezheti. Hogyan, mivel lehet ezeket a törekvéseket mérsékelni, esetleg megakadályozni?

– Ez egy örök macska-egér hajsza és nem a vagyonadó sajátossága. Az adómenekülés az adójogi szakirodalom egyik ismert témája. Alapvető megoldás az illetőség alapján való adóztatás. Ennek az az alapgondolata, hogy ha az adó alanyát elég szoros kapcsolat fűzi egy államhoz, akkor ez az állam jogot formálhat arra, hogy az adóalany világjövedelmét vagy világvagyonát adóztassa, függetlenül attól, hogy azok melyik állam területén találhatók. Már az 1893-as porosz általános vagyonadó is erre az elvre épült. Tehát egy belföldi illetőségű adóalany nem sokat ér el vagyona külföldre vitelével. Felismerhető, hogy ezzel a vagyonadó tervezetének készítői tisztában voltak, hiszen a vagyonadó szempontjából az illetőség fogalmát még a személyi jövedelemadóban alkalmazott szabályozáshoz képest is kibővítették. Meg kell azonban jegyezni, hogy a nemzetközi adójog árnyalhat az adóalany illetőségén.

Végül szóba kell hozni az adóelkerülés elleni alapelveket, amelyek a magyar adójogban évtizedek óta ismertek. Ezek arra valók, hogy ha az adózó szerződéseinek, jogügyleteinek célja, az adótörvényben foglaltak megkerülése, akkor azokkal szemben az adóhatóság felléphet, adóhiányt állapíthat meg és levonhatja annak jogkövetkezményeit. Talán a legismertebb ilyen generálklauzula a rendeltetésszerű joggyakorlás elve, amelynek jelentőségét jól mutatja, hogy az adózás rendjéről szóló törvény ezzel kezdődik. Ez az alapelv az egész magyar adórendszert áthatja. A vagyonadó tervezete ennél tovább megy. Egy önálló alapelvet dedikál a vagyonadó kijátszásával szemben. Azt mondja ki, hogy a törvény céljával ellentétes minden olyan értékmeghatározás, jogügylet vagy más magatartás, amely a törvény értékelési vagy adóalap-megállapítási szabályainak megkerülésére irányul. Jövőbe látó kristálygömböm nincs, de meg merem kockáztatni, hogy kulcsfontosságú lesz majd a gyakorlatban, hogy miként értelmezi az adóhatóság és a bíróság a „más magatartás” fogalmát. 

Névjegy

• az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerezte jogász diplomáját 2007-ben, PhD fokozatát 2015-ben és habilitációs címét 2025-ben
• LL.M. diplomáját a Suffolk Law School „U.S. and International Business Law” képzésének elvégzéséért kapta 2011-ben
• az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Pénzügyi Jogi Tanszékének oktatója 2008-tól, jelenleg docensi munkakörben
• habilitációs értékezésének címe: Az arányos közteherviselési kötelezettség a vagyonadók körében
• az ELTE ÁJK Jogi Továbbképző Intézetében akkreditált angol nyelvű nemzetközi és európai adójogi programok felelős oktatója
• gyakorlati tapasztalatokra a Kúrián tett szert, ahol főtanácsadóként tevékenykedett az adóügyeket tárgyaló tanácsok mellett a Közigazgatási Kollégiumban
• 2017-től az Alkotmánybíróságon lát el tanácsadói feladatokat, jelenleg főtanácsadói besorolásban