A legnagyobb kihívás jelenleg a folyamatos változások kezelése a minőség megőrzése mellett - Interjó Barsi Évával

Több mint 10 éve szakmai alelnök. Mit jelent ez a gyakorlatban, milyen feladatai vannak?

– A szakmai alelnöki munka az elmúlt évtizedben jelentősen átalakult és kibővült. Ma már nem csupán egy bizottság irányítását jelenti, hanem olyan feladathalmazt, amely egyszerre foglal magában stratégiai, szakmai és operatív elemeket.

A munkám egyik alapvető pillére a folyamatos szabályozáskövetés és értelmezés. A nemzetközi és hazai standardok, jogszabályok és etikai előírások változásait nyomon kell követni, és ezekből olyan szakmai álláspontokat kell kialakítani, amelyek a hazai gyakorlatban is alkalmazhatók.

A másik fontos terület a módszertani támogatás. Ez azt jelenti, hogy a szabályokat lefordítjuk a mindennapi munkára: jelentésminták, útmutatók, gyakorlati segédletek, gyakran ismételt kérdések-válaszok formájában. A cél az, hogy a könyvvizsgálók ne csak ismerjék az elvárásokat, hanem képesek is legyenek azokat hatékonyan alkalmazni.

Emellett jelentős szerepet kap a szakmai közösség támogatása és képviselete. Fontos, hogy a Kamara valódi partner legyen a tagok számára, és aktívan képviselje a szakma érdekeit a szabályozói és gazdasági környezetben. A nemzetközi kapcsolatok ápolása szintén ide tartozik, hiszen a szakma fejlődése egyre inkább globális keretek között zajlik.

Nem kevésbé fontos a minőségellenőrzési rendszer támogatása, valamint a nemzetközi szakmai kapcsolatok ápolása. A bizottság feladata, hogy a nemzetközi trendeket és elvárásokat a hazai környezetbe illesztve közvetítse a tagság felé.

Milyen elvárásokat fogalmaz meg önmagával és a Kamarával szemben?

– Személy szerint azt tartom a legfontosabbnak, hogy a szakmai alelnöki szerep aktív, értékteremtő jelenlétet jelentsen. Nem elegendő reagálni a változásokra, törekedni kell arra is, hogy előre gondolkodjunk és irányt mutassunk.

A Kamarával szemben három alapvető elvárást fogalmaznék meg. Az első a szakmai kompetencia: naprakész tudás, megalapozott álláspontok és hiteles szakmai háttér. A második a hatékony kommunikáció: gyors, érthető és gyakorlatias információátadás. A harmadik pedig a közösségépítés: a Kamara legyen olyan szakmai tér, amely összeköti a tagokat és támogatja az együttműködést.

Fontosnak tartom azt is, hogy a Kamara aktív szereplője legyen a szakmát érintő döntéseknek, és képes legyen érdemben hozzájárulni a szabályozási környezet alakításához.

Milyen területekre van hatással a szakértői bizottság?

– A szakértői bizottság feladatköre gyakorlatilag a teljes szakmai működést átfogja. Kiemelt szerepe van a könyvvizsgálati standardok hazai alkalmazásának támogatásában, a módszertani iránymutatások kidolgozásában és a jelentésminták folyamatos aktualizálásában.

Az egyik legfontosabb feladat a szakmai tudás rendszerezése és elérhetővé tétele. Ennek érdekében az elmúlt években több tematikus tudásbázis jött létre, amelyek segítik a könyvvizsgálókat a minőségirányítás, a dokumentáció vagy éppen a fenntarthatósági jelentéstétel területén.

A bizottság aktív szerepet vállal az oktatásban és továbbképzésben is: javaslatot tesz a képzési témákra, véleményezi az oktatási anyagokat, és hozzájárul a szakmai konferenciák tartalmának kialakításához.

Melyek azok a területek, ahol véleménye szerint jól teljesít a Kamara, illetve milyen területeken tudna jobb teljesítményt elérni?

– Az elmúlt évek egyik legnagyobb eredménye a gyakorlati szakmai támogatás megerősödése. A módszertani anyagok, a tudásbázisok, a jelentésminták, a szakértői bizottság által lektorált oktatási és továbbképzési anyagok jelentős segítséget nyújtanak a mindennapi munkában.

Szintén erősség a nemzetközi beágyazottság, amely lehetővé teszi, hogy a hazai szakma lépést tartson a globális trendekkel, és időben reagáljon az új kihívásokra. A nemzetközi szervezetekkel, azaz az IFAC-kal és az Accountancy Europe-pal való együttműködésen túl a V4 országok kamaráival fenntartott aktív szakmai kapcsolatot emelném ki.

Ugyanakkor van még fejlődési lehetőség. A gyorsaság és a rugalmasság tovább erősíthető, különösen a változó szabályozási környezetben. Emellett fontos feladat a szakma láthatóságának növelése és az utánpótlás biztosítása.

 Fotó: vémi Zoltán

A tagok számára nyújtott szakmai szolgáltatások tekintetében mit tart a legfontosabbnak?

– A legfontosabb az, hogy a kamarai szolgáltatások közvetlenül támogassák a napi munkát. A könyvvizsgálók számára az jelent valódi értéket, ha egy konkrét szakmai kérdésben gyorsan hozzájutnak a szükséges információkhoz.

Ebben kulcsszerepe van a konzultációs szolgálatnak, a tudásbázisoknak, a naprakész útmutatóknak és a használható jelentésmintáknak. A gyakorlatorientált továbbképzés, például a KOKTÉL néven elindított, személyes jelenléttel tartott, kiscsoportos előadássorozat szintén fontos eleme a tagsággal fenntartott kétoldalú szakmai párbeszédnek.

A cél az, hogy a Kamara ne csupán követelményeket állítson, hanem eszközöket és támogatást adjon azok teljesítéséhez.

A könyvvizsgálói szakma előtt álló feladatok közül mit tart a legégetőbbnek?

– A legnagyobb kihívás jelenleg a folyamatos változások kezelése a minőség megőrzése mellett. A könyvvizsgálati és minőségirányítási standardok módosulásai, a munkánkat érintő törvényi változások, az etikai elvárások erősödése, a dokumentációs követelmények betartása és a minőségellenőrzésnek való megfelelés mind olyan területek, amelyek egyszerre igényelnek figyelmet a könyvvizsgálóktól.

Most ugyan úgy tűnik, hogy a fenntarthatósági jelentéstétel az EU-ban és azon kívül is hátrébb szorult a prioritások listáján, de meggyőződésem, hogy a fenntarthatóság és az arról való transzparens beszámolás alapvető társadalmi célokat szolgáló terület, amely vissza fog kerülni a legfontosabb kérdések közé. Erre mind a cégeknek, mint a könyvvizsgálóknak fel kell készülniük, új kompetenciákkal és szemlélettel.

Emellett a digitalizáció és az AI térnyerése, valamint az utánpótlás biztosítása is olyan kihívások, amelyek hosszabb távon meghatározzák a szakma jövőjét.

Mit gondol a könyvvizsgálói munka átalakulásáról, hogyan tudják ebben segíteni tagokat?

– A könyvvizsgálói munka átalakulása ma már nem jövőbeni lehetőség, hanem a mindennapjaink része. A digitalizáció, az automatizáció és a mesterséges intelligencia térnyerése alapvetően változtatja meg azt, ahogyan a könyvvizsgálók dolgoznak, és azt is, hogy mit vár el tőlük a piac.

A változás egyik legfontosabb eleme, hogy a hagyományosan manuális, ismétlődő feladatok egyre inkább automatizálhatók. Az adatok gyűjtése, rendszerezése, bizonyos ellenőrzési lépések vagy akár egyszerűbb elemző eljárások ma már technológiai eszközökkel gyorsabban és hatékonyabban elvégezhetők. Ez azonban nem csökkenti a könyvvizsgáló szerepét, hanem átalakítja: a hangsúly a végrehajtásról egyre inkább az értelmezésre, a kockázatértékelésre és a szakmai megítélésre helyeződik át.

Ezzel párhuzamosan megjelennek új típusú kockázatok is. Az IT-rendszerek működésének megértése, az adatminőség kérdése, a kiberbiztonság, valamint az AI-alapú megoldások alkalmazásából fakadó bizonytalanságok mind olyan területek, amelyekre a könyvvizsgálóknak fel kell készülniük. A jövő könyvvizsgálójának ezért nemcsak felkészült számviteli szakembernek és a szakmai szkepticizmust gyakorló auditornak kell lennie, hanem egyre inkább informatikusnak és rendszerszemléletű gondolkodónak is.

A fenntarthatósági jelentéstétel további dimenziót ad ehhez az átalakuláshoz. A pénzügyi adatok mellett egyre nagyobb jelentőséget kapnak a nem pénzügyi információk, amelyek ellenőrzése más megközelítést, új módszertanokat és sok esetben interdiszciplináris tudást igényel. Ez a terület hosszabb távon a könyvvizsgálói munka egyik meghatározó részévé válhat.

Ebben az átmenetben a Kamara szerepe kulcsfontosságú. A tagokat elsősorban azzal tudjuk segíteni, hogy nem hagyjuk őket magukra ebben a változásokkal teli világban. Ez több szinten valósul meg. Egyrészt szükség van korszerű, gyakorlatközpontú képzésekre, amelyek nemcsak az új szabályokat ismertetik, hanem azok alkalmazását is bemutatják. Másrészt elengedhetetlenek a módszertani útmutatók és esettanulmányok, amelyek konkrét támogatást adnak.

Emellett fontos szerepe van a szakmai párbeszédnek is. A fórumok, konzultációk, konferenciák lehetőséget adnak arra, hogy a könyvvizsgálók megosszák egymással tapasztalataikat, és közösen alakítsák ki azokat a gyakorlatokat, amelyek működnek az új környezetben.

Végső soron a cél az, hogy a könyvvizsgálók ne elszenvedői legyenek a változásoknak, hanem aktív alakítói. Ehhez a Kamara olyan környezetet kíván biztosítani, amely támogatja a tanulást, az alkalmazkodást és az innovációt, miközben megőrzi a szakma alapértékeit: a függetlenséget, a szakmai minőséget és a közérdek szolgálatát.

A digitalizáció miatt szükség lesz egyáltalán olyan sok könyvelőre, könyvvizsgálóra, mint ma?

– A kérdés gyakran leegyszerűsítve úgy jelenik meg, hogy a technológia kiváltja-e a könyvelőket és könyvvizsgálókat. A valóság ennél jóval összetettebb. A digitalizáció nem megszünteti a szakmát, hanem átalakítja annak tartalmát, súlypontjait és kompetencia igényeit.

Az egyik legfontosabb változás, hogy a könyvelési és könyvvizsgálati munka rutinjellegű, ismétlődő elemei jelentős részben automatizálhatók. Az adatgyűjtés, könyvelési tételek rögzítése, egyeztetések, bizonyos elemző eljárások ma már egyre inkább rendszerekre és algoritmusokra épülnek. Ez különösen a könyvelési oldalon látványos, ahol a strukturált adatok feldolgozása gyorsan digitalizálható.

Ez azonban nem a szakma eltűnését jelenti, hanem azt, hogy a hangsúly eltolódik a magasabb hozzáadott értékű tevékenységek felé.

A digitalizációval párhuzamosan ugyanis az adatmennyiség robbanásszerűen nő, és ezzel együtt nő az igény arra is, hogy valaki hitelesen értelmezze és validálja ezeket az adatokat. Ez a szerep kifejezetten a könyvvizsgálói szakmához kötődik.

Egy másik fontos szempont, hogy a technológia új típusú kockázatokat hoz létre. Az automatizált rendszerek, az ERP-megoldások, a felhőalapú működés vagy az AI-algoritmusok alkalmazása mind olyan területek, ahol a hibák nem feltétlenül láthatóak hagyományos módon. Ez azt jelenti, hogy a jövő szakembereinek érteniük kell az IT-rendszerek logikáját, az adatkezelési folyamatokat, a kiberkockázatokat, valamint az AI-alapú döntéstámogató rendszerek működését és korlátait.

Ez a tudás nem helyettesíti a klasszikus számviteli és könyvvizsgálati ismereteket, hanem kiegészíti azokat. A szakma tehát nem szűkül, hanem interdiszciplinárissá válik.

Fontos kiemelni a fenntarthatósági jelentéstétel szerepét is. A jövőben egyre több olyan információ jelenik meg a vállalatok működéséről, amely nem pénzügyi jellegű, mégis bizonyosság nyújtását igényli. Ez új piacot és új feladatokat teremt a könyvvizsgálók számára, ami szintén ellensúlyozza a klasszikus feladatok automatizálását.

A munkaerőigény szempontjából ezért inkább szerkezeti átalakulásról, mintsem mennyiségi csökkenésről beszélhetünk. Ebből következik, hogy a jövőben nem feltétlenül kevesebb könyvvizsgálóra lesz szükség, hanem más típusú könyvvizsgálókra.

A Kamara szerepe ebben a folyamatban különösen fontos. Feladata, hogy támogassa ezt az átmenetet képzésekkel, módszertani eszközökkel és tudásmegosztással, valamint segítsen abban, hogy a szakma ne csak kövesse, hanem részben alakítsa is a technológiai változásokat.

Összességében tehát a digitalizáció nem a szakma végét jelenti, hanem egy minőségi átalakulást, amelyben a hangsúly a végrehajtásról az értelmezésre, a rutin-

feladatokról a szakmai ítélőképességre helyeződik át. Ez pedig hosszú távon inkább erősíti, mintsem gyengíti a könyvvizsgálói hivatás jelentőségét.

Mit gondol a fiatalokról, az utánpótlásról?

– Az utánpótlás kérdése ma már egyértelműen a könyvvizsgálói szakma egyik legkritikusabb stratégiai kérdése, nemcsak nálunk, hanem világszerte. Nem pusztán arról van szó, hogy elegendő számú szakember lép-e be a pályára, hanem arról is, hogy milyen motivációval, milyen kompetenciákkal és milyen jövőképpel érkeznek a fiatalok.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a fiatal generációk számára a könyvvizsgálói pálya sokszor kevésbé látható és kevésbé vonzó, mint más gazdasági vagy pénzügyi karrierutak. Ennek több oka is van. Egyrészt a szakma kívülről gyakran túlságosan szabályozottnak és adminisztratívnak tűnik, miközben a valóságban sokkal inkább elemző, problémamegoldó és felelősségteljes döntéshozatali tevékenység. Másrészt a képzési út hosszúnak és nehezen áttekinthetőnek tűnhet a pályakezdők számára.

Éppen ezért az egyik legfontosabb feladat, hogy a szakma hitelesen és érthetően kommunikálja önmagát. Meg kell mutatni, hogy a könyvvizsgálat nem csupán szabályok alkalmazása, hanem a közbizalom egyik alapintézménye, ahol a szakember valódi értéket teremt. A fiatalok számára különösen fontos, hogy lássák: ez a pálya fejlődési lehetőséget, szakmai kihívást és hosszú távon stabil, de változatos karrierutat kínál.

Legalább ilyen fontos a képzési rendszer megújítása és gyakorlatiasabbá tétele. A fiatalok gyorsabban szeretnének használható tudáshoz jutni, és nagyobb hangsúlyt helyeznek a gyakorlati tapasztalatszerzésre. Ezért olyan tananyagokra van szükség, amelyek jobban kapcsolódnak a valós szakmai helyzetekhez, és segítik az átmenetet az elmélet és a gyakorlat között.

A mentori rendszer és a közösség szintén kulcskérdés. A fiatal szakemberek számára meghatározó élmény, hogy mennyire érzik magukat befogadva a szakmai közösségbe. Ha van lehetőségük tapasztalt kollégáktól tanulni, ha van fórum a kérdések feltevésére és a tapasztalatok megosztására, akkor sokkal nagyobb eséllyel maradnak a pályán.

Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a fiatal generációk számára a technológiai környezet és a munkavégzés módja is fontos szempont. A digitalizációhoz, adatkezeléshez, AI-eszközökhöz való viszonyuk természetesebb, ugyanakkor el is várják, hogy a szakma lépést tartson ezekkel a változásokkal. Ha a könyvvizsgálói pálya képes modern, innovatív környezetként megjelenni, az jelentősen növeli a vonzerejét. 

Névjegy

• a Magyar Könyvvizsgálói Kamara szakmai alelnöke, konzulens partner a PwC-nél
• három gyermek édesanyja, gyermekei 28, 22 és 16 évesek
• diplomáját 1991-ben a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem nemzetközi kapcsolatok – szociológia szakán szerezte
• 1991 óta dolgozik a PwC Könyvvizsgáló Kft-nél különböző pozíciókban
• Magyarországon az elsők között fejezte be ACCA tanulmányait 1994-ben, 1996-ban lett bejegyzett könyvvizsgáló
• angolul, oroszul és franciául beszél
• a kamara országos elnökségében régiós alapon delegált tag 2008-2011 között, majd 2016-tól szakmai alelnök
• szabadidejében történelmi regényeket olvas és a család állatait és növényeit gondozza, változó sikerrel