Az egyszerűsített éves beszámoló mint információhordozó

A kis- és középvállalkozói réteg számára az éves beszámolási kötelezettség úgy tűnik, leginkább kötelező jogszabályi előírás. A tulajdonosok ebben a vállalkozói körben jellemzően nem számviteli szakemberek, így nem feltétlenül értik pontosan, hogy ezek a kimutatások mit, miért tartalmaznak. Ennek ellenére a beszámoló sokszor tükrözi a készíttető, azaz a tulajdonosok főbb érdekeit (pl. maximális osztalék kifizetése).

Ma Magyarországon a vállalkozások több mint 95 százaléka jogosult egyszerűsített éves beszámolót készíteni. Jellemzően ez a vállalkozói kör a számviteli törvény által biztosított értékelési eljárások, választási lehetőségek közül azt használja, amelyet az adótörvény is preferál. Emiatt pl. a vagyonelemek többnyire nem a piaci értékükön szerepelnek az egyszerűsített beszámolókban, továbbá a legtöbb mérlegtételről – pl. a követelésekről, kötelezettségekről is – elmondható, hogy nem hordoznak pusztán a mérleg alapján értelmezhető információkat.

A kiegészítő melléklet lenne hivatott segítséget nyújtani az adatok értelmezésében, azonban ez nem feltétlen valósul meg a gyakorlatban. Így a mérlegből számolható, „tisztítás nélküli” likviditási mutatók sem adnak sokszor pontos képet.

Kutatásom eredményeképpen megállapítást nyert, hogy az egyszerűsített éves beszámolókészítésre kötelezettek az egyéb törvényi és hatósági adminisztrációs kötelezettségeket is figyelembe véve nem feltétlenül jutnak lényeges „egyszerűsítésekhez” (az elkészítendő beszámoló vonatkozásában természetesen igen). Itt említeném meg, hogy pl. a kiegészítő melléklet és a társaságiadó-bevallás elkészítése során a főkönyvből nyert adatokat általában újra összesíteni vagy bontani kell.

Dolgozatomban a feltett hipotézisek vizsgálata alapján arra a kérdésre, mely szerint az egyszerűsített éves beszámoló korlátozott információtartalma elengedő-e annak megítéléséhez, hogy a vizsgált vállalkozás igazodik-e a vállalkozás folytatásának elvéhez – és egyéb számviteli alapelvhez –, a válasz nemleges. Hiszen statikus adatokból, értékelési eljárásokkal változtatható adatokból áll össze, egy olyan vállalkozói körnél, ahol sokszor a cél a jövedelem maximalizálása és az adófizetés optimalizálása.

Mikrogazdálkodói beszámoló

Figyelemre méltó, hogy 2013. január 1-jétől választható a mikrogazdálkodói beszámoló, mely a

• 200 millió forint alatti árbevételű és

• 100 millió forint alatti mérlegfőösszegű (10 fő létszám alatt)

választható, a kis cégek esetében valóban tényleges könnyítést jelent.

Akik azonban a cégméretből adódóan még nem kötelesek éves beszámolót készíteni, de már nem jogosultak mikrogazdálkodói beszámoló készítésére, egyelőre nem jutnak ilyen mértékű könnyítéshez az adminisztrációs kötelezettségeiket illetően.

Ez alapján, amennyiben nem lehetséges további egyszerűsítések bevezetése, talán érdemes lenne az egyszerűsített éves beszámolót mint beszámolási formát megszüntetni, és mindenkinek, aki nem jogosult mikrogazdálkodói beszámolót készíteni, éves beszámolót kellene beadnia. Ez megoldást jelenthetne az érdekhordozók igényeit kielégítő, alaposabb informálásra.

„Adószámvitel”

Kutatásom eredményeként az is megállapítást nyert, hogy a legtöbb magyar kis-és középvállalkozás ún. „adószámvitelt” folytat, lényegében azon előírásokat alkalmazza könyvei vezetése során, melyeket az adótörvény nem „terhel” adóalap-növeléssel (pl. lineáris értékcsökkenési leírás vs. teljesítményarányos értékcsökkenési leírás).

Óvatosabb gazdálkodók

Kutatásom során beigazolódott az is, hogy a válság hatására a vállalkozások óvatosabbak lettek. Igaz, hogy legtöbbjük csak az ingyenes forrásokból, de ellenőrzi, hogy valóban létező céggel köt-e üzletet, pl. vásárlás esetén lényeges, hogy a szállító adószáma érvényes legyen, és közbeszerzések esetén az is fontos, hogy köztartozásmentes legyen az adózó.

A tanulmány teljes terjedelmében elérhető - a szerző által leadott formában - az alábbi linken:

Ferencz_Orsolya_Az_egyszerusitett_eves_beszamolo_mint_informaciohordozo.pdf