Mérföldkövek

/ szakma 2015. októberi lapszám

Ritkán adatik meg egy ember életé­ben, hogy úgy érezze, részese lehet iga­zán nagy jelentőségű, már-már történelmi pillanatoknak. Zsúfolt mindennapjaink­ban annyi minden történik velünk, hogy sokszor fel sem tűnik, amikor elhaladunk egy-egy olyan esemény mellett, amelyet évekkel később már esetleg tankönyvek­ben látunk viszont mint az adott terület egyik mérföldkövét, viszonyítási pontját.

Ritkán adatik meg egy ember életé­ben, hogy úgy érezze, részese lehet iga­zán nagy jelentőségű, már-már történelmi pillanatoknak. Zsúfolt mindennapjaink­ban annyi minden történik velünk, hogy sokszor fel sem tűnik, amikor elhaladunk egy-egy olyan esemény mellett, amelyet évekkel később már esetleg tankönyvek­ben látunk viszont mint az adott terület egyik mérföldkövét, viszonyítási pontját.

Számomra rendkívül megtisztelő volt, hogy pályakezdőként részt vehettem az „új” számviteli törvény összeállításában, amelyet az Országgyűlés 2000-ben fo­gadott el. Azt hiszem, senki sem vitatja, hogy az új törvény új korszakot nyitott a hazai számviteli szabályozásban. Ha­sonló léptékű intézkedés volt néhány év­vel később az „új” kamarai törvény összeállítása, majd elfogadása is. Az idei esztendőben immár harmadszor kerül sor kamarai választásokra az „új” törvény alapján. Ebből az alkalomból készítettünk interjút a Budapest fővárosi szervezet fris­sen megválasztott, új elnökével.

A napokban került az Országgyűlés elé annak a közel kétéves munkának az ered­ménye, amely bizonyos vállalatok számá­ra már 2016-tól lehetővé teszi a nemzet­közi pénzügyi beszámolási standardok alkalmazását az egyedi beszámolójuk te­kintetében. A kormányzat – a számviteli szakmával szorosan együttműködve – vá­laszt adott ezzel a törvényjavaslattal arra a kérdésre, hogy össze lehet-e fésülni a magyar jogrendet a nemzetközi standar­dokkal, be lehet-e kapcsolni a korábbiak­nál még hatékonyabb módon a nemzet­közi számviteli, pénzügyi vérkeringésbe a Magyarországon működő vállalkozásokat. A válasz pedig egyértelműen igen. Sike­rült mind a cégjog, mind a csődjog, mind a befektetővédelem, és ami talán a legfon­tosabb: az adózás szempontjából is olyan kereteket kialakítani, amelyek biztosítják, hogy az IFRS hazánkban is elfogadott és működőképes beszámolási forma legyen. Mindezt olyan módon tudjuk megvalósí­tani, amely nem jár fokozott adminisztrá­cióval az IFRS-eket választó cégek számá­ra. Újabb mérföldkőhöz érkeztünk tehát a számvitel szabályozásában. Persze ne le­gyenek kétségeink: mivel az IFRS-ek rend­szere állandó mozgásban van, folyamatos utókövetésre lesz szükség a magyar jog­szabályi háttérben is. Ez azonban egyúttal jó lehetőséget biztosít arra, hogy együtt tudjunk élni a nemzetközi folyamatokkal, naprakészen tudjuk tartani az egyik leg­korszerűbb szabályozási megoldásunkat. Biztos vagyok abban, hogy a most kiala­kított magyar szabályozási modell min­taként fog szolgálni számos más európai vagy akár Európán kívüli állam számára is a jövőben.

Hasonlóan korszakos jelentőségű az a változás, amelyet az adózás rendjéről szóló törvény Országgyűlés elé terjesztett módosítása hoz. A törvényjavaslat ugyan­is új alapokra helyezi az adózók és az adóhatóság kapcsolatát. A szabályalkotás során az adózók szemszögéből vizsgáltuk meg az adórendszer működésének kiala­kult gyakorlatát, és építettünk azokra a fel­vetésekre, visszajelzésekre (időnként kriti­kákra), amelyeket az adózóktól kaptunk. Az új szabályrendszer alapvetése, hogy nem a büntetésre, hanem az ösztönzésre épít. Olyan feltételeket határoz meg a jog­követő adózók számára, amelyek vonzóvá teszik az adózási fegyelem fenntartását. Személyes meggyőződésem, hogy a tör­vényben foglalt pozitív ösztönzőkkel hosszú távon is képesek leszünk a jogkövetést elősegíteni, és ezen keresztül biztosítani a költségvetési bevételeket. Minden adózó számára kézzelfogható módon bizonyít­juk, hogy „megéri” jó adózónak lenni. Szeretnénk egyúttal abban is segítséget nyújtani, hogy mindenki szakszerűen, ugyanakkor egyszerűen teljesíthesse az adókötelezettségeit. Éppen ezért a szemé­lyi jövedelemadó bevallásának elkészítési terhét fokozatosan átveszi a magánszemé­lyektől az állami adóhatóság. De arra is figyelmet fordítottunk, hogy a helyi ipar­űzési adó bevallását bármely önkormány­zat vonatkozásában „egyablakos” módon, az állami adóhatóságnál lehessen benyúj­tani, a mindenki által jól ismert nyomtat­ványkitöltő rendszer keretei között.

Újabb szakmai mérföldkövekhez érkez­tünk tehát, amelyek tanulmányozásához hasznos időtöltést kívánok lapunk társa­ságában.