Ritkán adatik meg egy ember életében, hogy úgy érezze, részese lehet igazán nagy jelentőségű, már-már történelmi pillanatoknak. Zsúfolt mindennapjainkban annyi minden történik velünk, hogy sokszor fel sem tűnik, amikor elhaladunk egy-egy olyan esemény mellett, amelyet évekkel később már esetleg tankönyvekben látunk viszont mint az adott terület egyik mérföldkövét, viszonyítási pontját.
Ritkán adatik meg egy ember életében, hogy úgy érezze, részese lehet igazán nagy jelentőségű, már-már történelmi pillanatoknak. Zsúfolt mindennapjainkban annyi minden történik velünk, hogy sokszor fel sem tűnik, amikor elhaladunk egy-egy olyan esemény mellett, amelyet évekkel később már esetleg tankönyvekben látunk viszont mint az adott terület egyik mérföldkövét, viszonyítási pontját.
Számomra rendkívül megtisztelő volt, hogy pályakezdőként részt vehettem az „új” számviteli törvény összeállításában, amelyet az Országgyűlés 2000-ben fogadott el. Azt hiszem, senki sem vitatja, hogy az új törvény új korszakot nyitott a hazai számviteli szabályozásban. Hasonló léptékű intézkedés volt néhány évvel később az „új” kamarai törvény összeállítása, majd elfogadása is. Az idei esztendőben immár harmadszor kerül sor kamarai választásokra az „új” törvény alapján. Ebből az alkalomból készítettünk interjút a Budapest fővárosi szervezet frissen megválasztott, új elnökével.
A napokban került az Országgyűlés elé annak a közel kétéves munkának az eredménye, amely bizonyos vállalatok számára már 2016-tól lehetővé teszi a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok alkalmazását az egyedi beszámolójuk tekintetében. A kormányzat – a számviteli szakmával szorosan együttműködve – választ adott ezzel a törvényjavaslattal arra a kérdésre, hogy össze lehet-e fésülni a magyar jogrendet a nemzetközi standardokkal, be lehet-e kapcsolni a korábbiaknál még hatékonyabb módon a nemzetközi számviteli, pénzügyi vérkeringésbe a Magyarországon működő vállalkozásokat. A válasz pedig egyértelműen igen. Sikerült mind a cégjog, mind a csődjog, mind a befektetővédelem, és ami talán a legfontosabb: az adózás szempontjából is olyan kereteket kialakítani, amelyek biztosítják, hogy az IFRS hazánkban is elfogadott és működőképes beszámolási forma legyen. Mindezt olyan módon tudjuk megvalósítani, amely nem jár fokozott adminisztrációval az IFRS-eket választó cégek számára. Újabb mérföldkőhöz érkeztünk tehát a számvitel szabályozásában. Persze ne legyenek kétségeink: mivel az IFRS-ek rendszere állandó mozgásban van, folyamatos utókövetésre lesz szükség a magyar jogszabályi háttérben is. Ez azonban egyúttal jó lehetőséget biztosít arra, hogy együtt tudjunk élni a nemzetközi folyamatokkal, naprakészen tudjuk tartani az egyik legkorszerűbb szabályozási megoldásunkat. Biztos vagyok abban, hogy a most kialakított magyar szabályozási modell mintaként fog szolgálni számos más európai vagy akár Európán kívüli állam számára is a jövőben.
Hasonlóan korszakos jelentőségű az a változás, amelyet az adózás rendjéről szóló törvény Országgyűlés elé terjesztett módosítása hoz. A törvényjavaslat ugyanis új alapokra helyezi az adózók és az adóhatóság kapcsolatát. A szabályalkotás során az adózók szemszögéből vizsgáltuk meg az adórendszer működésének kialakult gyakorlatát, és építettünk azokra a felvetésekre, visszajelzésekre (időnként kritikákra), amelyeket az adózóktól kaptunk. Az új szabályrendszer alapvetése, hogy nem a büntetésre, hanem az ösztönzésre épít. Olyan feltételeket határoz meg a jogkövető adózók számára, amelyek vonzóvá teszik az adózási fegyelem fenntartását. Személyes meggyőződésem, hogy a törvényben foglalt pozitív ösztönzőkkel hosszú távon is képesek leszünk a jogkövetést elősegíteni, és ezen keresztül biztosítani a költségvetési bevételeket. Minden adózó számára kézzelfogható módon bizonyítjuk, hogy „megéri” jó adózónak lenni. Szeretnénk egyúttal abban is segítséget nyújtani, hogy mindenki szakszerűen, ugyanakkor egyszerűen teljesíthesse az adókötelezettségeit. Éppen ezért a személyi jövedelemadó bevallásának elkészítési terhét fokozatosan átveszi a magánszemélyektől az állami adóhatóság. De arra is figyelmet fordítottunk, hogy a helyi iparűzési adó bevallását bármely önkormányzat vonatkozásában „egyablakos” módon, az állami adóhatóságnál lehessen benyújtani, a mindenki által jól ismert nyomtatványkitöltő rendszer keretei között.
Újabb szakmai mérföldkövekhez érkeztünk tehát, amelyek tanulmányozásához hasznos időtöltést kívánok lapunk társaságában.