Beruházás, felújítás, karbantartás – I. rész

Mivel a befektetett eszkö­zök közé tartozó tárgyi eszközök a vállalkozási tevékenységet tartósan szolgálják, a vállalkozó eredményére, vagyoni helyzetére más-más hatással van az, ha például a pótló­lagos beruházást, a felújítást a bekerülési értéket növelő tételként számolják el (és ebből következően több év alatt csökkenti az eredményt értékcsökkenési leírással), vagy ha azt karbantartásnak minősítve, teljes összegében a felmerülés évének eredményét terhelő tételként mutatják ki. A megbízható és valós összkép szempont­jából sem mindegy, hogy a pótlólagos be­ruházást, illetve a felújítást a mérlegben a vagyoni eszközöket növelő tételként szere­peltetik, vagy azok összegével – a tárgyévi eredmény csökkentésén keresztül – a saját tőke összegét csökkentik.

Már a cikk elején hangsúlyozni kell, hogy a számviteli törvény előírásai a be­ruházás, a felújítás, a karbantartás fogal­mának meghatározásával csak a kereteket adják meg a számviteli elszámolásokhoz. A konkrét esetek minősítése pedig mindig az összes körülmény figyelembevételé­vel, megfelelő mérlegelésével történhet. Gyakran előfordul, hogy a felújítás, a kar­bantartás szinte „elválaszthatatlan” egy­mástól, és a számviteli szakemberek véle­ménye is megoszlik a kérdésben. Ilyenkor a törvényi előírások körültekintő értelme­zése mellett sokat segíthet, ha a vállalkozó a számviteli politikában foglaltakkal is alá tudja támasztani a követett gyakorlatát.

A cikk keretében a beruházáshoz, a fel­újításhoz, a karbantartáshoz kapcsolódó minden részletre nem lehet kitérni. Tovább­gondolás céljából rövid áttekintést lehet adni – a szakmai vélemények alapján – a témák megközelítési módjáról, a gyakorlati munka során felmerült problémákról.

Kiegészítés az értelmező rendelkezésekhez

A számviteli törvény előírásából követke­zően a beruházás két nagy – egymástól jól elkülöníthető – csoportba sorolható:

• egyrészt olyan eszközbeszerzés, esz­közlétesítés, amelynek következtében a tárgyi eszközök állománya nő (mennyisé­gi növekedés),

• másrészt olyan tevékenység (bővítés, átalakítás, rendeltetésváltozás stb.), amely a már állományban lévő tárgyi eszközök­höz kapcsolódik (nem jár mennyiségi nö­vekedéssel, ezt hívjuk pótlólagos beruhá­zásnak), a már meglévő tárgyi eszközök bekerülési értékét növeli.

A mennyiségi növekedéssel járó, illetve nem járó beruházás bekerülési értékébe tartozó tételek meghatározásának mód­szere jellemzően eltér egymástól, különö­sen a vállalkozási tevékenységet szolgáló eszközök esetében.

A felújítás is két nagy csoportba sorol­ható:

• egyrészt a folyamatosan elhasználó­dott tárgyi eszköz eredeti állaga helyreál­lítását szolgáló, az élettartam növelésével járó tevékenység,

• másrészt a korszerűsítési tevékenység.

A felújítás nem jár a tárgyi eszközök mennyiségi növekedésével, de a felújítás értéke a tárgyi eszköz bekerülési értékét növeli.

A karbantartás a használatban lévő tár­gyi eszköz folyamatos, zavartalan, biz­tonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási tevékenység. A karbantartás költségei a felmerülés időszakának ered­ményét terhelik.

Szólni kell még a rekonstrukcióról, amelyre a számviteli törvény nem tartal­maz értelmező rendelkezést, de a gyakor­latban használt fogalom.

A rekonstrukció a tárgyi eszközök tech­nikai megújítása, a tárgyi eszközök egyedi pótlását meghaladó olyan részleges vagy teljes újralétesítése, illetve cseréje, amely magasabb műszaki színvonalat eredmé­nyez, amelynek során az elhasználódott tárgyi eszközök eredeti állapotának meg­közelítő és teljes helyreállításán túl a tár­gyi eszközök kapacitása, funkciója, az ellátható feladatok köre bővül. Így a re­konstrukció során

• megvalósulhat az eszközök cseréje, állományból történő kivezetése és újak beszerzése,

• de lehet pótlólagos beruházás és lehet felújítás (korszerűsítés) is,

• sőt egyes tárgyi eszközök vonatkozá­sában még karbantartás is.

Az egyedi tárgyi eszköz

A beruházás, a felújítás, a karbantartás el­különítése, a számviteli beszámoló mérle­gében történő bemutatása szempontjából meghatározó jelentősége van annak, hogy mit tekintünk a tárgyi eszközök „legki­sebb” egységének, mit minősítünk egyedi (önálló) tárgyi eszköznek. Természetesen az sem mindegy, hogy milyen tételeket veszünk számításba az egyedi tárgyi esz­köz bekerülési értékében, különös tekin­tettel a szakmai sajátosságokra.

Az egyedi értékelés számviteli alapelv szerint az eszközöket és kötelezettségeket a könyvvezetés, a beszámoló elkészítése során egyedileg kell rögzíteni és értékel­ni. Hogyan valósítható ez meg a tárgyi eszközök esetében? Az egyedi tárgyi esz­közzé minősítésnek milyen szempontjai lehetnek?

Mi tekinthető egyedi tárgyi eszköznek? A válasz számos esetben magától értető­dő lehet. De vannak olyan tárgyi eszkö­zök, ahol nem egyszerű az egyedi tárgyi eszköz körülírása, a leltárba beállítandó egységének meghatározása.

Az eszköz használata, rendeltetése, funkciója lehet elsősorban az a minősítő ismérv, amelynek a segítségével más esz­közöktől az adott tárgyi eszközt el lehet különíteni. Ezen sajátos minősítő ismér­vekkel viszont elsősorban az a vállalko­zó rendelkezik, amelyik az adott tárgyi eszközt vállalkozási tevékenysége során hasznosítja.

A személygépkocsit, a teherautót jel­lemzően mindenki egy tárgyi eszköznek tekinti, pedig előfordulhat, hogy azt több tárgyi eszköznek kell minősíteni.

A személygépkocsihoz utólag beszer­zett tartozékok, felszerelések esetén, ha a beszerzett tartozék, felszerelés csak az adott személygépkocsi rendeltetésszerű használatát szolgálja, akkor az a személy­gépkocsi része (pótlólagos beruházás), ha a vállalkozó személygépkocsijai közötti átszerelés lehetősége is fennáll, akkor vi­szont különálló egyedi tárgyi eszköznek (berendezési tárgynak) minősítendő.

A daruval ellátott tehergépjármű alap­vető funkciója az áruszállítás, a daru funk­ciója pedig az, hogy segítségével az árut a gépjárműre felrakják, illetve onnan le­rakják. Így a daruval ellátott gépjármű legalább két tárgyi eszköznek minősül, egyrészt jármű, másrészt műszaki beren­dezés, gép. Ebből következően a feladat az, hogy meg kell határozni, mi tartozik a daru, illetve a jármű értékébe.

Műszaki gépek esetében gyakran ös­szekapcsolják a gépeket, komplex beren­dezést (gépsort) alakítanak ki. A gépsor azonban – jellemzően – nem minősíthető egyedi (egyetlen önálló) tárgyi eszköznek, ha az összeszerelt eszközök a technológiai folyamatban önálló funkciót, felada­tot (tevékenységet) látnak el. (Egyedi tár­gyi eszköz ez esetben a gépsoron belüli, önálló funkciót ellátó gép!)

Az eszközök összeszerelése útján kiala­kított munkaeszközt akkor indokolt egye­di gépnek, berendezésnek minősíteni, ha az az összeszerelés után zárt munkafolya­matot lát el és a továbbiakban a beépített (összeszerelt) alkotórészek külön-külön (önállóan) nem használhatók (egyedi tár­gyi eszköz jellegüket elvesztik).

Külön-külön egyedi tárgyi eszköznek indokolt minősíteni azokat az eszközö­ket, amelyek ugyan egymással szoros kapcsolatban vannak (rendszert alkotnak), amelyek használata egymástól elválaszt­hatatlan (például a számítógép központi egysége és a tárolók, a perifériák), de amelyek között ez a kapcsolat bármikor megszakítható, és az adott eszközök más eszközökkel helyettesíthetők.

A számviteli törvény a tárgyi eszközök egy csoportját sorolja az ingatlanok közé. Az ingatlan, mint egyedi tárgyi eszköz nem létezik, az egyedi tárgyi eszközök között csak az ingatlan tárgyi eszközcso­portba sorolt eszközök szerepelhetnek. Éppen ezért helytelen, ha a vállalkozó in­gatlan vásárlásról kap számlát (ha erről szól a szerződés), mert valójában telket (földterületet), vagy épületet, vagy egyéb építményt, vagy mindkettőt (mindhár­mat) vásárol. A telek (a földterület), az épület, az egyéb építmény egyedi tárgyi eszközkénti nyilvántartását biztosítani kell (vásárlás esetén a bekerülési érték műsza­ki adatok alapján történő megosztásával).

Épületek esetében egyedi tárgyi esz­köznek tekintendő – az önálló (különálló) épület mellett – az épületen belüli épü­letrész, tulajdoni hányad, ha azt az ingat­lan-nyilvántartásban rögzítették. Az épü­let bekerülési (beszerzési) értékének nem része annak a földterületnek (teleknek) az értéke, amelyen az épületet létrehozták, megépítették.

Az egyéb építmények egyedi tár­gyi eszközkénti meghatározása egyéb építményfajtánként jelentősen eltérő lehet és minden esetben sajátos. Alapvetően az egyéb építményre jellemző funkcióellátás különbözősége határozza meg az egyéb építmény egyedi jellegét, a tárgyi eszköz­ként külön-külön nyilvántartásba véte­lének szempontjait. Vezetékek esetében – például – a teljesítőképességet befolyá­soló hosszúság és keresztmetszet mellett magának a vezetéknek az anyaga, annak minősége stb.

Alkatrészek, tartozékok

Az egyedi tárgyi eszközzé minősítéshez kapcsolódóan érdemes szólni röviden az alkatrészekről, illetve a tartozékokról, azok megkülönböztetéséről is.

Az alkatrészek a tárgyi eszköz működő­képességéhez szükségesek, jellemzően az adott tárgyi eszközbe beépülnek.

A tartalék alkatrészekre maga a számvi­teli törvény ad meghatározást. A tartalék alkatrészek azok az alkatrészek, amelyek ugyan az adott tárgyi eszközbe nem épül­tek be, amelyek – jogszabályi előírás, bel­ső szabályozás alapján – az adott tárgyi eszközzel együtt (annak érdekében) kerül­tek beszerzésre, és amelyeket a tárgyi esz­köz közelében kell tartani azért, hogy a folyamatos, zavartalan, biztonságos tevé­kenységben – az alkatrész meghibásodása esetén – fennakadás ne legyen, a meghi­básodott alkatrész cseréje gyorsan elvé­gezhető legyen. Ezen tartalék alkatrészek hiányában az adott tárgyi eszköz rendelte­tésszerűen nem vehető használatba. A fel­használt tartalék alkatrészek pótlása – már a beszerzéskor – karbantartásnak minősül.

Az adott tárgyi eszköz tartozékai bizto­sítják, hogy az adott tárgyi eszköz a tőle elvárt funkciókat el tudja látni. A tartozé­kokat azonban esetenként önálló tárgyi eszközként kell kimutatni.

Ha a már rendeltetésszerűen használat­ba vett tárgyi eszközre további tartozékot szerelnek fel, akkor az adott tárgyi eszköz újabb funkció ellátására lesz képes.

Ha az utólag felszerelt tartozék csak egy meghatározott tárgyi eszközhöz kapcso­lódik, az utólagos beszerzését is elsőd­legesen beruházásként kell elszámolni, majd az eszközre történő felszerelésekor az adott tárgyi eszköz bekerülési értékét növelni. (Valójában pótlólagos beruházás, bővítés.)

Ha az adott tartozék több tárgyi eszköz­höz használható, több tárgyi eszközre sze­relhető fel, akkor az utólagos beszerzését is elsődlegesen beruházásként kell elszá­molni, a rendeltetésszerű használatbavé­telkor azonban egyedi (különálló) tárgyi eszközként kell nyilvántartásba venni.

Ha az adott tartozékot csereként szerez­ték be, akkor – az előbbiekből követke­zően – a következő esetek lehetségesek:

– ha a cserére kerülő tartozék konkrét tárgyi eszköz része, akkor a csereként be­szerzett tartozékot anyagként kell készlet­re venni, majd a cserekor anyagköltség­ként elszámolni (a csere karbantartás),

– ha a cserére kerülő tartozékot különál­ló tárgyi eszközként kell kimutatni, akkor a csereként beszerzett tartozékot beruhá­zásként kell kimutatni, majd aktiválni, a cserélt tartozékot, mint egyedi tárgyi esz­közt pedig az állományból ki kell vezetni.

A beruházás, a felújítás, a karbantartás vállalkozásra vonatkozó szabályai

A beruházás, a felújítás, a karbantartás vállalkozásra vonatkozó szabályait tárgyi eszközcsoportonként indokolt – a vállalati sajátosságokra tekintettel – meghatározni!

A meghatározás során az egyedi tárgyi eszköz fogalmának, leltárfelvételi egysé­gének a körülírása mellett célszerű abból kiindulni, hogy

• mi tartozik, illetve mi nem tartozik az egyedi tárgyi eszköz beszerzésekor, létesítésekor a bekerülési értékébe, több tárgyi eszköz egyidejű bekerülése esetén a bekerülési (beszerzési) értékbe tartozó tételek elkülönítése módszerének meg­adásával,

• a rendeltetésszerű használatbavétel után milyen esetekben lehet mennyiségi növekedéssel nem járó pótlólagos beru­házásról, továbbá felújításról szó,

melyek a felújítás és a karbantartás határesetei stb. (Folytatjuk)