Ők azok, akik rendet teremtenek a számok világában - Interjú Mészáros Lászlóval

Fotó: Vémi Zoltán

Minden évben a könyvvizsgálói konferencián adják át a kamarai díjakat, elismeréseket. Az idei évben Ön kapta a Dr. Bartók Nagy András Életműdíjat. Szívből gratulálunk a díjhoz.

– Köszönöm. Ez a díj a kamara egyik legértékesebb szakmai díja, amelyet a több évtizedes szakmai munka alapján ítél oda a kamara, így ez különösen nagy megtiszteltetés számomra. Köszönöm mindenkinek, aki rám gondolt. Hiszem és vallom, hogy a díj nem csak az én munkámnak az elismerése, hanem annak a szakmai közösségnek is elismerés, ahol évtizedeken át a munkámat végeztem. 

Ahogy említette, az Életműdíj mögött több évtizedes szakmai munka van. Melyek ennek a legfontosabb állomásai?

– 1985. szeptember 1-jétől, vagyis már több mint 40 éve dolgozom a minisztériumban. Ez alatt a 40 év alatt nagyon sok minden történt a számviteli-könyvvizsgálói szakmában, amelynek aktív részese lehettem. Részt vettem az első, 1991. évi, illetve a második, 2000. évi számviteli törvény előkészítésében, bevezetésében, a bevezetéshez kapcsolódó képzések megtartásában. Szintén részt vettem a könyvvizsgálói törvény előkészítésében és jogalkotási feladataiban. Főosztályvezetőként szakmai felelőse voltam hazánk európai uniós csatlakozásának előkészítése során a számviteli és könyvvizsgálati terület jogharmonizációjának, valamint az IFRS-ek hazai bevezetésének. E mellett részese voltam a hazai könyvvizsgálói közfelügyeleti rendszer kialakításának, az ahhoz kapcsolódó jogalkotási feladatoknak. Talán ezek voltak a legfontosabb mérföldkövek.

40 év egy munkahelyen, ráadásul a közigazgatásban. Ez manapság nem nagyon jellemző.

– Hát igen. Mai gyorsan változó világunkban ez ritkaság számba megy. Vannak országok, kultúrák, ahol a munkahelyhez való élethosszig tartó lojalitás a minta, míg máshol a munkahelyek gyakori változtatása az igazodási pont. Nem tudom megítélni, hogy melyik a jobb. Hogy így alakult, annak talán két magyarázata lehet.

Az egyik, hogy szeresse az ember, amit csinál. A számviteli szakembereket, a könyvelőket, könyvvizsgálókat gyakran fura szerzetnek tartják, és nem értik, mit lehet a számvitelben szeretni. De akik így gondolják, azok nem ismerik a számvitelt, legfeljebb csak az eredményeit, nem tudják milyen érték és milyen érzés egy adott cégről többet tudni bárkinél. Ahogy szokták mondani, a számok nem hazudnak. Mi számvitelesek azt is látjuk a számok mögött, amit talán még a tulajdonos sem, és azt is tudjuk, amit egy revizor sem vesz észre. Ez nagy érték, lehet, jobban meg kellene becsülni.

A másik a minisztériumi kötődés, 40 év a közigazgatásban, de mindig újabb és újabb feladatokkal, kihívásokkal. Számos miniszter, államtitkár alatt dolgoztam, de kivétel nélkül azt tudom elmondani, hogy hagytak bennünket dolgozni, szakmai véleményünket tiszteletben tartották, a döntések megalapozásához figyelembe vették. A minisztériumi munka csapatmunka, sportnyelven szólva néha változó „játékosokkal” mindig jó csapat voltunk. Az egyéni ambíciók és a versenytársak számunkra egyenlőtlen helyzetet eredményező anyagi és technikai erőforrásai gyakran okoztak „átigazolásokat”, de valahogy mindig sikerült a saját csapatunkat is szinten tartani, sőt megerősíteni az évek során.

Ez az Életműdíj mégis csak egy kamarai díj. Hogyan kötődik a minisztériumi munkája a kamarához, és Önnek milyen személyes kötődése van a kamarához? 

– Hadd kezdjem az utóbbival. Megalakulása óta szüneteltető tagja vagyok a kamarának, és fizetem a tagdíjat, teljesítem a kötelező továbbképzéseket. De, hogy komolyabban is válaszoljak a kérdésre, kiváló szakemberektől tanulhattam a szakmát, és olyan szakemberekkel dolgozhattam együtt, akik mind-mind részesei voltak és sokan jelenleg is részesei a kamarai életnek.

A minisztériumi munkám közvetlen kötődése először a könyvvizsgálói tevékenységet és a kamarai működést szabályozó törvény előkészítéséhez kapcsolódott. A jogszabályi feltételek kialakítását követőn a gyakorlatban is segítettem a kamara megalakulását és működési feltételeinek a megteremtését. A közelmúltbeli változások eredményeként pedig, a közfelügyeleti rendszerben (elsősorban a hatósági, a felügyeleti és a közvetlen minőségellenőrzési feladatokon keresztül) már napi szinten  kapcsolódom a kamarához és a könyvvizsgálókhoz.

Említette a közfelügyeleti minőségellenőrzéseket. Valóban olyan nehéz megfelelni a közfelügyeleti hatóság elvárásainak, mint ahogy azt sokan mondják?

– Kár lenne az ellenkezőjét állítani, nagy szakmai kihívás közérdeklődésre számot tartó céget könyvvizsgálni, sok a követelmény, magas az elvárás. Ezeket a követelményeket azonban nem mi határoztuk meg, azok uniós irányelvi és rendeleti szabályokon, valamint nemzetközi könyvvizsgálati standardokon alapulnak. És az is igaz, hogy a közérdeklődésre számot tartó cégek könyvvizsgálóinál e követelményeket még inkább be kell tartani.

A közérdeklődésre számot tartó cégek kiemelten fontos gazdasági szerepe miatt a jogszabályban előírt könyvvizsgálatot a könyvvizsgálói szakma legfelkészültebb tagjai végezhetik, megfelelve a hivatkozott szigorú szakmai előírásoknak. Ez a világon mindenütt így van, nálunk is. Ennek ellenére, ahogy az elmúlt évek közfelügyeleti minőségellenőrzéseinek eredményei is mutatják, nem ördögtől való e követelményeknek megfelelni. Persze mindig lesz, akinek nem sikerül megfelelő eredményt elérni a minőségellenőrzés során, számukra az elvárt követelmény mindig túlzó marad.

Ha visszatekint az elmúlt évtizedekre, mit tekint a legnagyobb szakmai eredménynek? 

– Amit kiemelnék, az a rendszerváltozáshoz köthető több évig tartó szakmai munka, amelyben a minisztérium munkatársai mellett több tucat egyetemi, főiskolai oktató, gyakorló számviteli szakember vett részt, és amely munka eredményeként készült el az új gazdasági struktúra számvitelét megalapozó első számviteli törvény. Ez a munka lett az alapja a jelenleg hatályos számviteli törvénynek is, és ez szolgált alapul ahhoz is, hogy az uniós csatlakozási tárgyalások során a számviteli terület gyakorlatilag „csont nélkül” megfelelt az uniós követelményeknek.

A pozitívumok mellett mindig vannak, lehetnek kevésbé sikeres ügyek is. Voltak ilyenek, vagy amelyeket ilyenként élt meg?

– Részben ilyennek gondolom az IFRS-ek magyarországi bevezetését az egyedi beszámolókra vonatkozóan. Az előkészítését széleskörű szakmai és társadalmi egyeztetés előzte meg. Nagy volt az igény és a várakozás, mégis az alkalmazók köre még ma is alig haladja meg a törvény által előírt kötelező alkalmazói kört. Bár a piac az IFRS-ek bevezetését egyértelműen pozitív változásként élte meg, szóval a bevezetésre akár sikertörténetként is tekinthetünk, de nekem személy szerint kisebb csalódás az alkalmazók alacsony száma. Persze pozitívnak gondolhatom azt is, hogy akinek nem muszáj, az azért nem tér át az IFRS-ekre, mert megfelelőnek tartja a hazai számviteli törvény szerinti szabályokat.

Szintén negatívan élem meg a fenntarthatósági jelentéssel kapcsolatos történéseket, az uniós cégeknek jelentős versenyhátrányt okozó, és az adminisztrációt lényegesen növelő irányelvi szabályozástól, az éppen most zajló, néha már elvtelennek tűnő, deregulációs indíttatású ötletelésig. Ráadásul, ami most folyik e téren, az azokat a tagállamokat, benne hazánkat is, és azok vállalatait „bünteti”, akik jogkövető módon teljesítették uniós kötelezettségeiket.

Említette a számviteli törvényt, amely 25 éve készült. Bár a törvény számos módosításon átesett, felmerülhet, hogy ideje lenne egy új törvényt alkotni. Mit gondol erről?

– Kétségkívül – különösen az elmúlt években az uniós jogharmonizációs módosítások eredményeként – a törvény eredeti logikai felépítése és szerkezeti összhangja több ponton sérült, emiatt „ráférne” egy újrakodifikálás. E mellet a gyorsan változó világunk okozta új kihívások is indokolnának néhány kérdésben változtatást. Ugyanakkor látni kell, hogy egy ilyen szerteágazó összefüggés rendszert leíró, a gazdasági szereplők mindennapjait befolyásoló törvény újraalkotása nem egyszerű feladat. Nem is beszélve a számviteli törvényhez kapcsolódó sajátos számviteli szabályokat tartalmazó kormányrendeletekről. Egy ekkora joganyaghoz csak akkor szabad hozzányúlni, ha ehhez minden feltétel adott.

Az idei könyvvizsgálói konferencia egyik fő témája a mesterséges intelligencia volt kiemelten a hatása a számviteli, könyvvizsgálói munkára. Egyre többször hallani, hogy a mesterséges intelligencia számos szakmában kiváltja az ember személyes közreműködését, elvéve annak munkáját. Mit gondol erről?

– Erre a kérdésre a tudományos és szakszerű válaszokat egyre több helyről megkapjuk. Azt el kell ismernünk, hogy a mesterséges intelligencia a mi szakmánkban is nagyon sok tekintetben olyan megoldásokra képes, amelyek növelik a hatékonyságot, a megoldási lehetőségeket, ugyanakkor akár töredékére csökkentik a feladatok elvégzéséhez szükséges időt és a végrehajtás során felmerülő kockázatot. Ezzel valóban kiválthatnak bizonyos mértékű hagyományos emberi közreműködést. Amíg erre ésszerű korlátok között kerül sor, addig ezzel szerintem nincsen probléma. Legfeljebb a jogalkotóknak okoz fejtörést, hogyan pótolják majd a kieső élőmunkát terhelő adókat.

Én mégis ehhez a kérdéshez inkább érzelmileg viszonyulok. A mesterséges intelligencia jelenleg csak egy un. alkalmazás (számítástechnikai ismeretek és módszerek összessége), amelynek határt az emberi elme kell, hogy szabjon. És ameddig ez így van, addig az ember dönt és irányít, aki ebbéli szerepében nem helyettesíthető. Ha ezt a képességét elveszíti, akkor lesz baj. Az ember felelőssége, hogy ne teremtsen olyan világot, ahol Ő maga feleslegessé és kiszolgáltatottá válik. Ha ez mégis megtörténne, azt már nem mesterséges intelligenciának hívnák, de abban a világban én nem szeretnék élni.   

Akkor bízhatunk abban, hogy még sokáig szükség lesz a számviteli szakemberek munkájára, tudására és szakértelmére?

– Én határozottan úgy gondolom, hogy igen. Sőt, a folyamatosan változó jogszabályi környezetben egyre nagyobb a szükség a számviteli szakemberek iránt, és az elvárás a számviteli szakemberekkel szemben.

Ők azok, akik rendet teremtenek a számok világában, segítik a döntéshozókat a megalapozott döntések meghozatalában. A számviteli szakemberek szakértelme és elhivatottsága nélkül a modern gazdaság működése elképzelhetetlen lenne. A munkájukra joggal lehetnek büszkék, és talán azt is várják, hogy mások is elismerjék mindezt.

Éppen ezért tartjuk fontosnak és támogatandónak a szakmai szervezetek azon kezdeményezését, hogy november 10-ét nyilvánítsuk hivatalosan is a számviteli és a szorosan kapcsolódó adózási szakemberek napjává. November 10-e a számvitel, a számviteli szakemberek világnapja, amely nemzetközileg is elfogadott, számos országban ünneplik. A november 10-e apropója az, hogy 1494-ben, ezen a napon jelent Luca Pacioli itáliai matematikus, ferences szerzetes egyik legfőbb munkája a kettős könyvvitel alapelveiről, amely máig időtálló.

E nap megünneplése hozzájárulhat ahhoz, hogy a számviteli és adózási szakemberek hivatása megkapja a kellő társadalmi elismerést, és erősítse a szakma tekintélyét a jövő generációi számára.

Névjegy

• 1985-ben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Pénzügy szakán szerzett közgazdász diplomát.
• 1989-ben mérlegképes könyvelői, 1992-ben okleveles könyvvizsgálói képesítést szerzett.
• 1985-től a Pénzyügyminisztériumban, illetve annak jogutódjában, a Nemzetgazdasági Minisztériumban dolgozik, közel 25 éve a számviteli terület vezetőjeként.
• Főosztályvezetőként irányítja a Könyvvizsgálói Közfelügyeleti Hatóságot, valamint vezeti az uniós jogharmonizációs feladatokat ellátó EKTB 42 Számviteli Munkacsoportot.
• Megalakulása óta tagja az Országos Számviteli Bizottságnak, a Magyar Számviteli Standard Testületnek és a Standard Előkészítő Testületnek.
• 1997-től szüneteltető tagja a Magyar Könyvvizsgálói Kamarának.
• 2003. január 1-jétől a Számvitel- Adó-Könyvvizsgálat című folyóirat főszerkesztője.