Közös álláspontot keresünk - INTERJÚ DR. PÁL TIBORRAL

– Két lezárt év van ön mögött mint elnök. Hogyan értékeli az elmúlt két és fél évet?

– A megkezdett munka kellős közepén járunk. Jó eredményeket értünk el a kom­munikáció területén, új alapokra helyeztük a kamara kapcsolatait. Képviseltük a könyv­vizsgálók érdekeit a PÁK-kal (Pénzügyi Ága­zati Közfelügyelet), az auditreformmal kap­csolatos megbeszéléseken, de említhetném akár a behajtási költségátalánnyal összefüg­gő kérdéseket is. Átvett hatósági feladatain­kat is rendben látjuk el. Kollégáimmal együtt igyekszem a kapcsolódó szervezetek min­ket érintő szakmai vezetőivel rendszere­sen találkozni. Értem ezalatt elsősorban a Nemzetgazdasági Minisztériumot, ezen be­lül a Közfelügyeletet, valamint a Nemze­ti Adó- és Vámhivatalt. A pénzügyi minősí­tések tekintetében rendszeres az egyeztetés az MNB-vel. Az elmúlt év vége óta az Ál­lami Számvevőszékkel is a közös álláspont kialakításán dolgozunk számos, a könyv­vizsgálókat érintő kérdésben. Jó kapcsola­tokat ápolunk nemzetközi szervezetekkel, társkamarákkal, különösen a környező or­szágok könyvvizsgálóival. A szakmai szín­vonal növelése érdekében kezdeményezé­seket fogalmazunk meg a könyvvizsgálók munkájához is kapcsolódó szakmai terüle­teken. Lehetőséget látunk például önkéntes minősítési rendszer kialakítására a könyvvi­teli szolgáltatók területén, az ehhez kapcso­lódó munkaanyag alapján a program kiala­kításáról különböző fórumokon egyezteté­seket folytattunk.

– Az Állami Számvevőszékkel milyen té­mában egyeztetnek?

– A két szervezet szemlélete és mód­szertana részben eltérő, így amikor az ÁSZ olyan szervezetnél végez ellenőrzést, ahol könyvvizsgáló is tevékenykedik, akkor elő­fordulhat véleményeltérés a könyvvizsgálói munka megítélésében. Mi úgy gondoljuk, hogy nekünk a könyvvizsgálati módszer­tant kell használnunk, és amikor az ÁSZ sza­bálytalanságnak értékel a mi szempontunk­ból lényegtelen eltérést, akkor ki kell állnunk a könyvvizsgálóinkért. Ebben a témában is egyeztettünk, közös álláspontot keresünk, úgy gondolom, hogy mindkét fél korrekten áll hozzá a kérdésekhez.

– A kamara saját tagjainak ellenőrzésé­ben milyenek a tapasztalataik?

– Ennek eredményei javulnak, de vannak hibák is. A kamarai minőség-ellenőrzés min­den könyvvizsgálót legalább hatévente el­lenőriz. Tapasztaljuk, hogy vannak olyanok, akik abban a pillanatban visszaadják a mű­ködési engedélyüket és egyben a tagságukat is megszüntetik, amint az ellenőrzésről szó­ló értesítést megkapják. Nem örülünk en­nek, keressük a módját, hogyan lehet még segítőkészebbé tenni az ellenőrzést, igyek­szünk javítani a minőségellenőrök munká­ját, szakmai színvonalát is. A minőségbizto­sítás erősítése az egyik fontos célkitűzésünk, mert tudjuk: vannak hiányosságok, javítási lehetőségek a rendszerben.

– Megválasztásakor azt mondta: a ka­marai tagok érdekében meg kell keresni azokat a hibákat, amelyek kijavításával a szervezet a megbízók és a tisztességesen dolgozó tagok érdekeit egyaránt szolgálja. Hogyan állnak ennek a megvalósításával?

– Az ötéves programunk végrehajtása fo­lyamatban van. A könyvvizsgálatra kötele­zett vállalkozások köre Magyarországon az összes vállalkozáshoz képest nem magas, a relatíve alacsony árbevételei határ ellené­re sem. Remélhetőleg a gazdaság bővülé­se számunkra is több lehetőséget ad, de az esélyt azoknak kell megkapni, akik tisztes­ségesen, magas színvonalon végzik a mun­kájukat. Ezért a folyamatosan növekvő el­várások mellett a tisztulási folyamat már el­indult és halad előre. Egyre inkább indokolt magunkat szakmailag képezni, a standardo­kat betartani és egyre kevésbé lesz érdemes a minőség-ellenőrzés hiányosságaira számí­tani.

– Milyen mutatók mentén mérik a kama­ra sikerességét? Mit tudnak tenni konkré­tan a minőségbiztosítás érdekében?

– Ez nehéz kérdés, bár sokféle – jelenté­sekre, minősítésekre, bevételekre vonatko­zó – adatunk van. A taglétszám változását ugyanakkor nem tekinthetjük egy az ered­ményességet vagy a sikerességet befolyáso­ló faktornak, mivel a demográfiai tendenci­ák miatt a mi szakmánk is egyre tapasztal­tabbá válik. Most 4450 körüli a taglétszám, amelynek valamivel több mint a fele az ak­tív tag. Például a tagozati munka színvona­lának, a szakmai minősítések számának nö­velése mindenképpen támogatandó kez­deményezésünk. A minőségbiztosítás a kamarai szabályzatok naprakésszé tételé­ben és folyamatos fejlesztésében valósul­hat meg, úgy, hogy világos, teljesíthető, ösz­tönző előírásokat fogalmazunk meg és tar­tunk fenn.

– Kiemelne néhány olyan területet, ahol úgy érzi, sikerült előbbre lépni?

– Nagyon sok, a munkát segítő szakmai anyagot, mintákat, példákat, állásfoglaláso­kat teszünk közzé honlapunkon, amely ko­moly megújulás előtt áll. A kamarai szer­vezet tovább karcsúsodott, most a főtitkári hivatalban 19-en vannak, Budapesten 4, vi­déken összesen 23 dolgozónk van. Szakmai főmunkatársakat foglalkoztatunk, abszolút piaci alapon, ami szintén a minőségi szolgál­tatások nyújtása érdekében elengedhetetlen volt. Régóta foglalkoztatja az elnökséget és a tagságot is a szenior kollégák helyzete, akik már nyugdíjba mentek, vagy mennének, a szakmai közegből azonban nem szeretné­nek kikerülni. Számukra szeretnénk beve­zetni a szenior könyvvizsgálói státuszt.

– Mitől európai egy könyvvizsgálói ka­mara?

– Demokratikus, átláthatóan működik, független és tagjaik közül választják a tiszt­ségviselőiket. Úgy látják el – akár hatósá­gi – feladataikat is, hogy meghallgatják és tisztelik mások véleményét. A hazai kama­ra története a múlt század elejétől indult, a jelenlegi formában húsz éve működünk. Például a skót kamara immár 163 éves, at­tól még messze vagyunk. Különös szeren­csénk is van, mert a V4-es országokkal húsz éve tartjuk azt a hagyományt, hogy évente a könyvvizsgálói kamarák vezetői találkoz­nak és egyeztetnek a könyvvizsgálati stan­dardokról, az eltelt időszak ügyeiről.

– Volt a kamara oktatási és továbbkép­zési alelnöke is. Mekkore a rálátása most a részterületekre?

– Természetesen mindenre igyekszem rá­látni, bár az operatív teendők már nem an­nyira érintenek. Mindig vannak olyan kér­dések, amelyekkel kell és érdemes is foglal­kozni. Például ezen a területen kiemelném, hogy az online képzések egy-két év alatt olyan népszerűvé váltak, hogy ma nem azt kérdezik, mi az a minimális kreditpontnyi képzés, amit teljesíteni kell, hanem azt te­szik szóvá, vajon miért csak 4 kreditpont­nyi online képzés ingyenes. Az első időszak ellenkezését mára nagy érdeklődés váltotta fel, ezért az idén még több online képzési anyag készül el és az ingyenesen elérhető kreditpontok száma is duplázódik. Ez per­sze sok pénzbe kerül, de nagymértékben tudunk támaszkodni a – sikeres – Oktatá­si Központunk munkájára mind szakmailag, mind a finanszírozásban.

– Milyen feladatok állnak még ön és a kamara előtt?

– Sok feladatunk van a tagok számá­ra nyújtott szolgáltatások és a szervezet te­kintetében is. A létszámcsökkenés a kisebb megyéknél új kérdéseket vet fel. Folyama­tosan jelennek meg új elvárások az infor­matika területén, érdemes talán felhívni a fi­gyelmet, hogy a kamara köztestület, így lé­nyegében közfeladatokat látunk el: én sem tehetem meg, hogy valamely feladatra azt mondom, most nem érek rá. Egyébként pe­dig több, még nem teljesen kidolgozott el­képzelésem, javaslatom is van, amelyek a szakma számára kedvezők lehetnek.

Ilyen a könyvvizsgálók társaságokba, kö­zösségekbe szerveződésének kérdése. Az indokoltsággal mindenki egyetért. Tudjuk, hogy átlagosan 1,5 könyvvizsgáló jut egy társaságra, tehát többségben vannak az egy­személyes cégek, amelyek sok nehézséggel küzdenek. Lehetne ezeket a kollégákat se­gíteni, például egy többszemélyes társaság, iroda, társulás számára kidolgozott mód­szertani anyagokkal, szervezési, működé­si, nyereségfelosztási sémákkal, asszisztensi rendszerekkel és más támogatással.

– Most volt a küldöttgyűlés. Mennyire voltak eredményesek?

– Az elnökség, valamint az egyes testü­letek beszámolóját, az éves beszámolót és a jövő évi terveket egyhangúlag fogadta el a küldöttgyűlés. Az alapszabály, illetve más szabályzatokra vonatkozóan – ideértve a szenior könyvvizsgálók státuszát is – nagy volt az egyetértés. A pártoló személyekre és szervezetekre vonatkozó előterjesztést a küldöttek többsége támogatta, de az alap­szabály-változtatáshoz szükséges kétharma­dos arány nem volt meg, mert több küldött ez esetben először a kamarai törvény változ­tatását, illetve a részletek kidolgozását tartja indokoltnak.