„A számvitel az üzlet nyelve” - INTERJÚ DR. PÁL TIBORRAL

• Idén jubileumot ül a számviteli és könyvvizsgálói szakma, valamint a ka­mara elnöksége is. A lap hasábjain bő­ven olvashatunk az elmúlt 20 évről, így inkább a hátunk mögött hagyott év érté­kelésére kérem. Mit sikerült elérni, hol van még tennivaló?

  Az elmúlt év eredményességének leg­főbb értékmérője az lehet, hogy mind há­zon belül, mind a külső együttműködő partnerek körében egyértelműen javult a kamara megítélése. Az új elnökség nagy­szabású tervekkel lépett színre, a cél a XXI. század gyorsan változó kihívásaira adekvát és pontos válaszokat adni képes könyvvizsgálói közösség kiépítése volt. Ennek a kihívásnak az egyik legfőbb ele­me a digitalizáció, amelynek meghonosí­tásában komoly lépéseket tettünk az ok­tatási rendszer reformjától kezdve a belső ügykezelésen keresztül a kamara új digi­tális stratégiájának megalkotásáig. Ma a kamara hatékonyabb munkát tud végez­ni, az ügyviteli feladatok vitelét ma már új főtitkár új szemlélettel irányítja, így min­den adott a pontosabb, tagjaink igénye­it még inkább kiszolgáló munkafolyama­tok kialakítására. Ahol talán kevesebbet tudtunk tenni, az az utánpótlás kérdé­se: egyre komolyabb gondként jelentke­zik a könyvvizsgálói szakma elöregedése, a korösszetétel messze van az ideálistól.

• Ezen nem igazán segít, hogy az IFRS-standardok átvétele miatt a pályakezdő számviteli szakemberek előtt szélesre tá­rulnak a kapuk.

  A fő gondot nem ebben látom. Ma­gyarországon az IFRS-áttérést néhány száz cég lépi majd meg, így a hazai szám­viteli tudás jó ideig még nem fog kikop­ni. Másrészt viszont ebben rejlik az egyik fő probléma is: könnyen kikophat a tudás, ha ma már nyugodtan kaphat közgazdász diplomát az, aki mindössze egy szemesz­tert foglalkozott számvitellel. Hittel val­lom, hogy a számvitel az üzlet nyelve – minden ebből következik majd. Lehet bár­milyen változás a világban, erre a tudásra szükség lesz.

• Márpedig alapvető változások zajla­nak. Az elmúlt napokban Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter is arról be­szélt, hogy középtávon a vállalkozások áfa-bevallását is a NAV fogja készíteni a rendelkezésre álló adatok alapján. A könyvelők számára ez komoly érvágást jelenthet – és a könyvvizsgálóknak?

  A könyvvizsgálat sokkal komplexebb feladat, a könyvvizsgáló inkább támasz­kodhat az adóbevallásokra annak a fel­adatának ellátása során, amelynek célja, hogy valósághűen tekintse át egy adott vállalkozás gazdálkodását. E tekintetben tehát egyfajta többletbiztosítékot is jelent­het, ha az adóhatóságtól érkeznek ezek az adatok. Az majd a jövő zenéje, hogy milyen cégen belüli eljárásrend alakul ki akkor, ha a könyvvizsgáló nem lesz azo­nos véleményen a NAV megállapításaival. Ami a könyvelőket illeti: a szakmát való­ban felelősen, komoly szakértelemmel végző könyvelő szakemberek munkája is széleskörűbb, mint hogy adószámvitelikimutatások elkészítésében kimerülhet­ne. Az esetleges központosított adókimu­tatás valószínűleg katalizálja majd azt a folyamatot, amelyet a kamara is fontosnak tart: olyan szakemberek maradnak a pia­con, akik tevékenysége támogatja, segíti a cégek életét. Nem titok, a kamarában már megfogalmazódtak olyan elképzelé­sek, amely szerint házon belül egy – szi­gorúan önkéntes elven szerveződő – mi­nőség-ellenőrzési rendszert vezetnénk be a könyveléssel is foglalkozó könyvvizsgá­lók között: akik a kritériumoknak megfe­lelnek, azok a kamara által ajánlott köny­velők lehetnek.

• A változások nyomán azért az nem tagadható, hogy átalakul a könyvvizsgá­lói munka is. Fel vannak erre készülve?

  Természetesen! Régóta mondjuk, vall­juk, hogy a könyvvizsgálói lehetőségek nincsenek kihasználva. Sokan úgy gon­dolják, hogy pusztán egyfajta hitelesítői feladatot látunk el, holott a felhalmozott szakmai tudás ennél sokkal többre pre­desztinálja a könyvvizsgálókat. Az eddig is látható volt, hogy ott kevesebb probléma, ahol a könyvvizsgáló és a cég között az év folyamán folyamatos a kapcsolat. A könyv­vizsgáló feladatkörével nem ellentétes, va­lamint számára is hasznos, hogy a szabá­lyok keretein belül tanácsot is adjon – akár a számviteli politika kialakításában, akár egyes tételek lekönyvelésében. Ha megfe­lelően kihasználnák a kollégáim tudását, a kisebb cégek jó részénél nem lenne szük­ség arra, hogy komoly, profi szakembere­ket alkalmazzanak, hiszen csak ritkán ta­lálkoznak sajátos problémákkal. (Jó részük nem is tudja megfizetni őket). A könyv­vizsgálóval való aktívabb – szerződésben is rögzített – együttműködés kialakításával a napi feladatok ellátása mellett felmerü­lő egyedi kérdéseket összegyűjtve időről-időre ki lehetne kérni a könyvvizsgáló ta­nácsát, s iránymutatása szerint eljárni. De ha már változásokról beszélünk, egy sor további ötletünk is van, amivel meggyőző­désem szerint nemcsak a cégek, hanem a nemzetgazdasági is sokat nyerne.

• Mire gondol?

  Az Országos Számviteli Bizottságban már felvetettük, hogy most, amikor egyre több adat és bevallás már elektronikus for­mában áll rendelkezésre – hiszen rövidesen az online számlázás is elindul –, érdemes volna megfontolni a beszámolási határidő előbbre hozását. Sőt, akár „könyvvizsgálati időszak” meghatározását. A mai informa­tikai lehetőségek mellett már semmi nem indokolja az öt hónapos „csendet”, hiszen hosszú heteken keresztül a cégek zömé­ben már nem történik semmilyen aktív lé­pés – viszont a határidők „bűvöletében” sajnos nagyon sokan nem tesznek érdemi lépéseket a korábbi üzleti időszak lezárá­sáért. Ezzel a könyvvizsgálók feladatainak ellátását is nehezítik. Ennek már csak azért sincs különösebb értelme, mert az auditált zárás hiányában a tárgyévi adatok sem ke­zelhetőek. Tudom, hogy nem mindenki­nek tetsző, sok további kérdést indukáló felvetések ezek, de beszélni kellene róluk. Ráadásul az évzáráshoz közelebb vitt zá­rás okán már nem állna fenn akkora szaka­dék a zárás és a cégek befizetései között, így a kormányzat nem kényszerülne a – hungarikumnak számító, ráadásul megle­hetősen komoly többletmunkát igénylő – előzetes feltöltés fenntartására.

• Ha már többletmunka. Sokan komo­lyan tartottak attól, hogy az új könyv­vizsgálói jelentés szabályozása túl nagy falat lesz a szakmának. Hogy értékeli az elmúlt hónapokat?

  Ma már azok is, akik előzetesen fé­lelemmel tekintettek az új szabályozásra, megnyugodhattak: összességében nem növekedtek a könyvvizsgálói kötelezett­ségek, csupán a feladatok végrehajtásá­ban hozott újat a szabályozás. Itt kell kö­szönetet mondani a Nemzetgazdasági Minisztériumnak, amely végig proaktívan segítette az új szabályozás tető alá hozá­sát és partner volt a felmerült problémák orvoslásában. Azt gondolom, ez a szabá­lyozás is jó példája lehet annak az újfajta kooperációnak, amely irányba a kamara új vezetése elindult: nem „vakon” akarjuk a tagságot megvédeni, hanem olyan lehe­tőségek megteremtésében vagyunk érde­keltek, amelyek rövid-közép-hosszú távon megkönnyítik a könyvvizsgálói munka el­végzését s egyben emelik a szakma meg­becsülését.

NÉVJEGY

DR. PÁL TIBOR

A Pénzügyi és Számviteli Főiskolán, majd a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerzett diploma után már a Budapesti Közgaz­daságtudományi Egyetemen doktorált 1991-ben. 1993-ban könyvvizsgálói vizsgát tett, azóta lát el könyvvizsgálói feladatokat. 1997-ben a Magyar Tudományos Akadémia a közgazdaságtudomány kandidátusává avatta, majd a Miskolci Egyete­men PhD fokozatott szerzett, 2014-ben habilitált.

Pályafutását a Pénzügyminisztérium főrevizo­raként kezdte. 1981 és 1988 között a Pénzügyi és Számviteli Főiskola Salgótarjáni Intézetének tanársegéde volt. Azóta a Miskolci Egyetem oktatója, 10 éven keresztül a számvitel statiszti­ka tanszék adjunktusa, 1997 óta a gazdaságtu­dományi kar docense, 2006-tól intézetigazgató, tanszékvezető, 2016-tól egyetemi tanár.

2002 óta tagja az Országos Számviteli Bizott­ságnak, 2006–2009 között a Felsőoktatási Tudományos Tanács tagja, 2008–2011 között az Okleveles Könyvvizsgálókat Képesítő Bizott­ság tagja volt.

1997 és 2007, majd 2011 és 2016 között a Magyar Könyvvizsgálói Kamara oktatási alelnöke volt, 2016 óta a kamara elnöki posztját tölti be.