A kamarában a vita nem cél, hanem a megoldás eszköze - Interjú Dr. Pál Tiborral

A Magyar Könyvvizsgálói Kamara immár harmincegyedik alkalommal rendezte meg az Országos Könyvvizsgálói Konferenciát. Milyen a tapasztalatai vannak?

– Számomra mindig nagy öröm egy sikeres kamarai rendezvény, különösen az éves konferencia megrendezése, amely szakmai súlyát és a résztvevők számát tekintve is a kamarai élet legfontosabb eseménye. Azért fogalmazok így, mert korábban lehetőségem volt részt venni az eredeti koncepció kialakításában és 15 alkalommal feladatként kaptam a megvalósítás irányítását is, így pontosan tudom, hogy milyen hosszú - közel féléves - időszakot és milyen sok munkát igényel a szervezés, valamint a lebonyolítás egyaránt. Az utóbbi években Hegedűs Mihály alelnök úr vállát nyomja ez a teher, őt komoly, napjainkra már professzionálisnak tekinthető kamarai csapat segíti. Munkájuk eredményeként évről évre egyre jobbak a visszajelzések. Nagyon sok résztvevővel volt módom az idei konferenciáról beszélni, erre alapozva állítom, hogy – rendkívül magas részvétel mellett – az eddigi egyik legsikeresebb konferenciánkat rendeztük meg.

Az öt éves programunk végrehajtása még folyamatban van, mit gondol a teljesüléssel kapcsolatban?

– A mintának tekintett előző időszakhoz hasonlóan a jelenlegi ötéves program összeállításakor is igyekeztünk nagyot markolni, de azért a realitás talaján maradni. Azokon a területeken, ahol nincsen hiányérzetem, úgy gondolom arányosan jól állunk, Ezek közé tartozik a képviselet, a kapcsolatrendszer fejlesztése, a kamara működtetése, az informatikai fejlesztések, a könyvvizsgálóknak nyújtott szolgáltatások bővítése, a kamarai gazdálkodás eredményessége. Viszont továbbra is egyhelyben topogunk a szakmai követelmények teljesítését jobban elősegítő, több könyvvizsgálót foglalkoztató társaságokba, szakmai, üzleti közösségekbe szerveződések, integrációk kérdéseiben, az irodagondnok intézményének bevezetésében, valamint nem lehetünk elégedettek a kamara hiteles bemutatását célzó külső és a kamarai információáramlást javítandó belső kommunikációs tervek megvalósításának állásával.

Mely területeken vannak a legnagyobb előrelépések?

– Komoly erőforrásokat biztosítottunk és folyamatosan rendelkezésre bocsátunk továbbra is az informatikai fejlesztésekre. Ezek egy része a kamara működtetéséhez, elsősorban a tagokkal összefüggő, illetve hatóságokkal és más, külső kapcsolatainak keretében megjelenő feladatok ellátásához kötődik. Most már az ügyek intézése, az információk elérése biztonságos, zárt rendszereken keresztül a tagok számára gyors és kényelemes megoldásokkal történik, legyen az a kamarai szervezettel, az oktatással, vagy a minőségellenőrzéssel összefüggő hatósági vagy más eljárás. Jellemzőek az online képzések, szakmai továbbképzések, de taggyűléseket, elnökségi és kabinet üléseket, valamint küldöttgyűlést és választást is tartottunk már elektronikus formában.

Az online térben történő kamarai működésben más kamarákhoz képest is nagyot léptünk előre. A másik említhető terület – a kapcsolatépítés – kevésbé látványos, de nagyon fontos és jelentős. Megítélésem szerint a kamara jelenlegi – hatóságokkal, intézményekkel, társszervezetekkel – kialakított kapcsolatai összességében a könyvvizsgálók, a szakma és a kamara számára is előnyöket biztosítanak.

Mit gondol milyen feladatok állnak még Ön és a Kamara előtt?

– A kamara testületei – küldöttgyűlés, elnökség, bizottságok, területi szervezetek – évente többszáz határozatot hoznak, ezek a kamara működésével, illetve adott külső hatásokra történő reakciókkal vagy belső elvárásokkal kapcsolatban fogalmazódnak meg. Ezek önmagukban is folyamatosan jelentenek feladatokat. Látható, hogy nagyobb horderejű és átfogó kérdésként jelenik meg a kamara demográfiai helyzetéből, a szakmai követelmények szigorúbb ellenőrzéséből. valamint esetlegesen bekövetkező egyéb változásokból várhatóan következő hatások kezelésének módja. Azt gondolom, hogy ebben a vonatkozásban nehéz döntések előtt állunk. Más jellegű, de az előzőkkel összefüggő feladat a könyvvizsgálat helyzetének, lehetőségeinek és korlátainak a vállalati vezetők, a döntéshozók és a közvélemény számára érthető és kezelhető kommunikálása, amellyel még adósak vagyunk. Továbbra is folyamatosan kell foglalkoznunk olyan – következményeit tekintve nem pontosan szabályozott – problémákkal, mint például a könyvvizsgáló választásának kötelezettségét elmulasztó társaságok, illetve a kamarából kizárt tagok által kiadott jelentések kérdései.

Fotó: Vémi Zoltán

Hogyan épül fel a munkája, hogy tudja összeegyeztetni az egyetemen végzett feladataival?

– Hosszú évek óta alapvetően három területtel foglalkozom párhuzamosan, időrendi sorrendben egyetemi oktató vagyok, könyvvizsgálóként dolgozom, illetve kamarai tisztséget töltök be. Mivel mindenhol azonos a kiindulási pont és hasonló a célrendszer is, azt tudom mondani, hogy szakmailag a három terület egymást jelentős mértékben erősíti. Hasonlóképpen a jogi, az orvosi, illetve több más területhez a könyvvizsgálói szakma gyakorlatban történő végzése és egyetemi oktatása egymást feltételezi és nagyban segíti. Más a helyzet az időbeosztással, itt - különösen elnökké választásomkor - komoly kompromisszumokra kényszerültem. A könyvvizsgáló cégemben hátrább léptem, valamint – összhangban az egyetemi szabályokkal is – az egyetemen sem töltök már be korábban vállalt vezetői pozíciókat. Szerencsére a cégemben és a tanszéken is többségében ugyanazok a felkészült kollégák segítik munkámat. Személyes megjegyzésként szeretném elmondani, hogy az elmúlt években kamarai munkatársaimban nagyon jó szakembereket, igazi kollégákat ismertem meg és a kölcsönös tisztelet mellett komoly bizalom is kialakult közöttünk. Programunkban is úgy fogalmaztunk, hogy a kamarában a vita nem cél, hanem a megoldás eszköze, én így szeretek dolgozni.

Milyen a szakmai utánpótlás egyetemi tanári, illetve kamarai elnökként nézve?

– Az elmúlt két évtizedben s felsőoktatásban nagyobbra nyitották a kapukat, miközben a fiatal generációk attitűdje is komoly változásokon ment át. Véleményem szerint ezek eredményeként – gyakorlatilag minden szakon, így a pénzügyi-számviteli képzések esetében is – megváltozott a hallgatók terhelhetősége, a követelmények tekintetében pedig a legnevesebb intézményeknek is engedniük kellett a korábban megfogalmazott elvárásaikból. Természetesen az igazán jóképességű belépők számossága nem, csak arányuk változott meg, tehát nehezebb a mi szakterületünkre irányítani őket. Ez összefüggésbe hozható a könyvvizsgálat általános megítéléséből fakadó vonzásképességével, amelynek nem használtak az elmúlt évtizedek válságai, a cégbotrányok, valamint a mesterséges intelligencia várható előtérbe kerülésével foglalkozó egyes felületes vélemények megjelenése sem. A könyvvizsgáló képzésnél annyiban más a helyzet, hogy a kamara oktatási cégéhez könyvvizsgáló oktatatásra jelentkezők már sokkal céltudatosabbak, több ismerettel, konkrét elképzelésekkel rendelkeznek, jobban tájékozottak, legtöbbjük a végzést követően, a mentori rendszer teljesítése után a kamara tagja kíván lenni. Évente 9-10 alkalommal rendezünk eskütételt, amely a kamara szép hagyománya, itt lehetőségem van beszélgetni belépő a kollégáinkkal – esetenként hozzátartozóikkal is – és nagyon jó tapasztalataim, pozitív várakozásaim vannak a könyvvizsgálók – bár még alacsony arányt képviselő, de perspektivikus – új generációjával kapcsolatosan.

Milyen változások történtek a Kamara életében és mik a legnagyobb sikereik?

– A korábbiakban, így például 2016–17-es években voltak olyan történések, amelyek meghatározó, akár a kamara adott formában történő működésével, létével összefüggő kérdéseket is felvetettek, ezek rendkívüli, de végül sikeresen megoldott feladatként tornyosultak a kamara előtt. Gondolok itt a Pénzügyi Ágazati Közfelügyelet végül is elvetett tervére, vagy arra, hogy – bár a szakmában a Könyvvizsgálói Közfelügyelet lehet csak a végső hatóság –, sikerült elérni, hogy a kamara jogszabályban rögzítve vegye át az általa korábban is végzett feladatokat. A járvány kitörésekor – támaszkodva a korábban megkezdett informatikai fejlesztésekre – a kamara két hét alatt állt át az online működésre úgy, hogy minden feladatát hiánytalanul el tudta látni. Azt is sikernek tekintem, hogy – mint ahogyan már említettem – nagyon jó kapcsolatokat ápolunk a számunkra legfontosabb intézményekkel, hatóságokkal. Ez sokat segített abban, hogy a könyvvizsgálók, illetve a kamara számára negatív hatásokkal járó külső kezdeményezéseket összességében jól tudtuk kezelni.

Elnökként összességében hogyan látja a könyvvizsgálat és a kamara jövőjét?

– A könyvvizsgálatot olyan igény hívta életre, amely a gazdasági szereplők valós érdekeiből következően, az üzleti információk valóságtartalmának megítélésére irányult. Ezért a mi szakmánk szerepe a gazdaság működésével hozható összefüggésbe, így rövid és középtávon nem kérdéses, hogy nem csupán megmaradásra, hanem fejlődésre is van ítélve. Annak megítélése, hogy hogy hosszabb távon ez a fejlődés mennyire eredményez új helyzeteket a mesterséges intelligencia térnyerésének ütemétől és irányától függ. Az információ-technológia fejlődése mindig pozitív hatással volt a számvitelre és a könyvvizsgálatra, sőt a pénzügyi és számviteli rendszerek az egyik legnagyobb haszonélvezőivé váltak ennek a folyamatnak. Azt gondolom, hogy hazánkban a könyvvizsgálók számának 2006-tól kezdődően megindult csökkenése a demográfiai helyzetből fakadóan, illetve a szakmai követelmények növekedéséből következően folytatódni, illetve gyorsulni fog, az említett hatásokat még ehhez kell hozzárendelni. Közép és hosszabb távon összességében jelentősen kevesebb létszámú, kisebb-nagyobb társaságokban, hálózatokban asszisztensek és informatikai rendszerek támogatásával az ország minden pontján egyenlő feltételek mellett dolgozó könyvvizsgálóké a jövő, akiket egy karcsúbb és vélhetően központosítottabb kamara segít és képvisel majd. Ezt az állapotot egy olyan folyamatban lehet elérni, amelynek során minden kamarai tag számára – döntésüktől függően – biztosítani kell a feltételeket és a lehetőségeket a követelmények teljesítésére, vagy szakmai pályafutásuk méltó módon történő befejezésére.

NÉVJEGY

1978-ban a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán okleveles üzemgazdász, 1984-ben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen okleveles közgazdász-tanár diplomát szerzett

1991- ben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen egyetemi doktori címet kapott

1993-tól okleveles könyvvizsgáló, PM Számviteli Képesítő Bizottság

1997-ben az Magyar Tudományos Akadémián kandidátusi, a Miskolci Egyetemen Ph,D címet vehetett át

2011-ben habilitált, 2016-tól egyetemi tanár

1978-1981 Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatóság, főrevizor

1981-1988 között a Pénzügyi és Számviteli főiskola tanársegédje

1988-tól Miskolci Egyetem adjunktusa, 1997-től tanszékvezető, egyetemi docens, 2006-tól intézetigazgató és az egyetemi szenátus tagja, 2016-től egyetemi tanár,

2010-től Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kara Doktori iskolájának törzstagja

2002-től az Országos Számviteli Bizottság tagja, 2011-től alelnöke

2004-től a Magyar Számviteli Standard Testület és a Számviteli Standard Előkészítő Testület, majd 2014-től az Értelmező Testület tagja 

1993-tól 2021-ig egyéni vállalkozó könyvvizsgáló, 2000-től saját cégének könyvvizsgálója

1997–2007, valamint 2011–2015 között a Magyar Könyvvizsgálói Kamara oktatási és továbbképzési alelnöke, 1997–2011 között az Okleveles Könyvvizsgálókat Képesítő Testület tagja

2015 decemberétől az MKVK elnöke

2023-ban  „A Magyar Gazdaságért Díjat” kapott Varga Mihály pénzügyminisztertől