Szemléletváltást igényel az IFRS-ekre történő áttérés - INTERJÚ RAKÓ ÁGNESSEL

/ 2018. szeptemberi lapszám
Szemléletváltást igényel az IFRS-ekre történő áttérés - INTERJÚ RAKÓ ÁGNESSEL

A társaságok partnerei számára fontos, hogy értelmezni tudják egy cég adatait. A nemzetközi partnerek számára ezt könnyíti meg az IFRS-ekre történő áttérés. Egy ilyen projekt és az azt követő napi operáció azonban az egész cég működési szemléletét megváltoztatja – mondja a KPMG partnere.

– Több terület is önhöz tartozik a KPMG-nél. Melyek ezek?

– Három nagy területet vezetek, így közvetve mintegy száz fő munkájáért fe­lelek. A számviteli tanácsadói csoportban átlagosan 40 fővel dolgozunk, emellett öt-hat éve foglalkozom a könyvelési és a bér­számfejtési terület irányításával. Az elmúlt években pedig elindultunk a szoftverro­botika és az automatizációs megoldások fejlesztése felé, ami ma nagyon újszerű­nek számít, de számos lehetőséget teremt a back office és az üzleti folyamatok ha­tékonyságának javítására. Hét év auditon töltött időt követően volt alkalmam Lon­donban dolgozni egy évet, itt ástam ma­gam bele leginkább az IFRS tanácsadásba – elsősorban a pénzügyi szektor számára specifikus kérdésekbe.

– A hónap témája itt a SZAKma ma­gazinban az IFRS-ek szerinti beszámo­lók. Hozzávetőlegesen ma Magyarorszá­gon a vállalkozások hány százaléka vá­lasztja ezt a beszámolási módot? Mely cégeknek kötelező?

– Számszerűen minimális, nagyjából 200 cégről beszélhetünk egyelőre, de az érdeklődés töretlenül növekszik. Folya­matosan vannak olyan cégek, amelyek az áttérés mellett döntenek. Az áttérési döntés mögött többféle motivációval le­het találkozni. Abban az esetben, ha az anyavállalat egyébként is IFRS alapú je­lentéseket vár el a társaságtól, az áttérés lehetővé teszi, hogy ne kelljen kétféle be­számolási rendszerben gondolkodnia a pénzügyi és számviteli területen dolgo­zóknak, és a rendszerekben sem szüksé­ges eltérő szemléletű könyveket vezetni. Gyakori nehézség, hogy a leányvállalat szeretné prezentálni a külföldi tulajdonos­nak az eredményeket, de nem egy szám­viteli nyelvet beszélnek. Bár ugyanarról az időszakról van szó, mégsem ugyan­azok az eredmények.

Az áttéréssel eggyel kevesebb ripor­tot kell elkészíteni, azaz a mostanában egyébként is szűkös erőforrás fókuszál­tabban tud foglalkozni a számviteli prob­lémákkal. A másik fő mozgatórugó, ha az adott cég ki szeretne lépni a nemzet­közi piacra, terjeszkedne, vagy forráso­kat vonna be, és a partnerei szeretnék át­látni a cég adatait, eredményeit. Ilyen ese­tekben a nemzetközi partnerek számára fontos, hogy megfelelően értelmezni tud­ják egy cég számait – erre tökéletes meg­oldást tud nyújtani az áttérés, hiszen az IFRS egyben a számvitel egyfajta nem­zetközi nyelvét is jelenti.

– Alapjaiban miben ragadható meg a két beszámolási forma közti különb­ség? Például szemléletben, vagy az adó mértékében?

– A legfontosabb különbség valóban a szemlélet. Míg a magyar számviteli törvény alapján elvégzett könyvelés és könyvvezetés alapvetően szabályalapú, addig az IFRS-ek szerinti beszámoló inkább a gazdasági események gazda­sági tartalma szerint igyekszik tükrözni a tranzakciókat a könyvekben, elvekre, és nem szabályokra épülő rendszer. Míg előbbinél kisebb szükség van a vezetők bevonására, hiszen a számviteli politiká­ban nagyon sokszor különböző számvi­teli szabályokra hivatkozással határoz­nak meg könyvelési, könyvvezetési el­veket, az IFRS-ek szerinti könyvvitel­ben a pénzügyi vezetőnek és a cég ve­zetőinek sokkal több döntést kell hoz­niuk az IFRS-ek által megadott elve­ken belül. Alapvetően nekik kell eldön­teni, hogy milyen típusú számviteli nyil­vántartás, könyvelés tükrözi legjobban a tranzakció gazdasági tartalmát. Valami­vel nagyobb tehát a szabadság, de ezáltal hangsúlyosabb is a döntéshozók felelős­sége. Többek között emiatt is jóval rész­letesebbek a beszámolóhoz tartozó ki­egészítő megjegyzések, hiszen ezeket a döntéseket, kockázatokat szükséges be­mutatni. Magukból az IFRS-ek alapján készülő beszámolókból is több minden kiolvasható, terjedelemben tipikusan 50 oldal alatt nehéz az összes közzétételi el­várást teljesíteni. Az első években a köny­velőknek nehezebb is elkészíteniük ezt a típusú beszámolót, mint a magyar szám­viteli alapelvek alapján. Összességében azonban pozitívum, hogy azoknak, akik nem számviteli háttérrel értelmezik vagy elemzik a beszámolókat, könnyebb azo­nosulni az IFRS-ek szemléletével. Ez a megközelítés jobban épít az alapvető üz­leti szemléletre és szempontokra.

Adózási tekintetben pedig a jogszabá­lyok átgondolt kialakítása következtében hosszabb távon nincs valós különbség.

– Kiemelne néhány kardinális pon­tot, amelyekben jobb ez a megközelítés/szemlélet, és amelyekben inkább a ha­zai számviteli elvek tekinthetők jobb­nak vagy a cégek számára kedvezőbbek?

– Nem lehet ilyet kiemelni, hiszen mindkét számviteli rendszer megfelelő. Inkább azt említeném meg, hogy azon cé­gek számára, amelyek már egyébként is készítenek IFRS-ek szerinti beszámolót a magyar számviteli törvényeknek megfe­lelően vezetett könyvekből, sokkal kön­nyebb lesz, hogy a könyvvezetés is ezen elvek szerint készül. Amikor egész év­ben máshogyan könyvelnek, sokkal ne­hezebb előállítani, visszavezetni, vissza­fejteni a gazdasági eseményeket. Érdemes úgy gondolni az IFRS-ek szerinti könyv­vitelre, mint ami az egész cég szemléletét megváltoztatja. Másképp gondolkodunk és több információt kell megosztanunk a pénzügyi, számviteli kollégákkal, mint eddig. Az egész cég szemléletformálá­sára van szükség, amikor az IFRS-ekre áttérnek, hogy az egyes gazdasági ese­mények bekövetkeztekor a legtöbb szük­séges információt megadják a könyvelés­sel foglalkozó kollégáknak.

– Milyen terheket ró egy vállalkozásra, ha úgy dönt, hogy áttér az IFRS-ek sze­rinti beszámolásra? Mennyi időbe telik a felkészülés?

– Tapasztalataink alapján a cégeknek minimum egy évet kellene szánniuk az átállásra való felkészülésre, de a nagy­vállatoknál többéves a felkészülési idő­szak. A szervezet, a termékkör, a tevé­kenység és az IT-rendszerek bonyolult­ságától függ a felkészüléshez szükséges időtartam. Nagyon sokat számít, hogy az informatikai rendszerekben milyen mértékben kell módosításokat eszkö­zölni, vagy netán teljesen újra kell azo­kat építeni. Az átállást követően – a ta­pasztalatok azt mutatják –, két-három évbe telik az egész szervezet számára, mire rutinszerűen tudják működtetni az új folyamatokat és megszokottá válik az IFRS-ek szerinti beszámolás.

– Miben tudják ebben a tekintetben segíteni a cégeket?

– Alapvetően tanácsadással, tájékozta­tással segítünk, és persze az egész felké­szülési folyamatban is támogatjuk őket. Nemcsak a gazdasági társaságokat segít­jük, hanem a pénzügyi elemzőket is: ne­kik olyan tréningeket tartunk, amelyek­ből érthetővé válik számukra, hogy miben tér el egy IFRS-ek szerinti beszámoló és melyik tételt hogyan érdemes értelmezni. Előfordult azonban olyan eset is, ahol a cé­get lebeszéltük az áttérésről. Egyes kisebb vállalkozásoknak felesleges az IFRS-ek szerinti beszámolási kötelezettség. Min­den esetben mérlegelni kell tehát, hogy az áttéréssel kapcsolatos terhek arány­ban vannak-e azokkal az előnyökkel és hasznokkal, amit egy IFRS-ek szerinti könyvvezetés és beszámolókészítés je­lent a cégek számára.

– Régóta dolgozik a KPMG-nél. Mi­vel szeret leginkább foglalkozni, nem gondolkozott még váltásban?

– Az egyetem után itt kezdtem és itt is folytattam a karrieremet. Mivel fo­lyamatosan bővült a munkaköröm, és válthattam is a területek között, ezért a szakmai fejlődésem folyamatos volt és a munka is változatos. Nincs hiány­érzetem, sőt azt gondolom, hogy a leg­jobb helyen vagyok. Ha a számviteli te­rületek közül egyet kiemelnék, akkor az leginkább a pénzügyi instrumentu­mok elszámolása lenne. Ezenkívül pe­dig mostanában sokat foglalkozunk az automatizáció és a szoftverrobotizáció kérdéskörével, az erre létrehozott cso­portunk, amelyet szintén én irányítok, folyamatosan bővül.

– Mit gondol, milyen feladatok vár­nak még az IFRS-felkészülésben a ha­zai cégekre, vagy egyáltalán, a számvi­teli fegyelem tekintetében milyen irány­ban kellene fejlődni?

– Korábban jelentős hiány volt IFRS-szakértőkből, és ez még ma sem teljesen megoldott probléma. A képzések elvég­zése és folytatása, valamint a gyakorlati tapasztalatok megszerzése lesz az elkö­vetkező évek feladata a számviteli szak­emberek számára.