A társaságok partnerei számára fontos, hogy értelmezni tudják egy cég adatait. A nemzetközi partnerek számára ezt könnyíti meg az IFRS-ekre történő áttérés. Egy ilyen projekt és az azt követő napi operáció azonban az egész cég működési szemléletét megváltoztatja – mondja a KPMG partnere.
– Több terület is önhöz tartozik a KPMG-nél. Melyek ezek?
– Három nagy területet vezetek, így közvetve mintegy száz fő munkájáért felelek. A számviteli tanácsadói csoportban átlagosan 40 fővel dolgozunk, emellett öt-hat éve foglalkozom a könyvelési és a bérszámfejtési terület irányításával. Az elmúlt években pedig elindultunk a szoftverrobotika és az automatizációs megoldások fejlesztése felé, ami ma nagyon újszerűnek számít, de számos lehetőséget teremt a back office és az üzleti folyamatok hatékonyságának javítására. Hét év auditon töltött időt követően volt alkalmam Londonban dolgozni egy évet, itt ástam magam bele leginkább az IFRS tanácsadásba – elsősorban a pénzügyi szektor számára specifikus kérdésekbe.
– A hónap témája itt a SZAKma magazinban az IFRS-ek szerinti beszámolók. Hozzávetőlegesen ma Magyarországon a vállalkozások hány százaléka választja ezt a beszámolási módot? Mely cégeknek kötelező?
– Számszerűen minimális, nagyjából 200 cégről beszélhetünk egyelőre, de az érdeklődés töretlenül növekszik. Folyamatosan vannak olyan cégek, amelyek az áttérés mellett döntenek. Az áttérési döntés mögött többféle motivációval lehet találkozni. Abban az esetben, ha az anyavállalat egyébként is IFRS alapú jelentéseket vár el a társaságtól, az áttérés lehetővé teszi, hogy ne kelljen kétféle beszámolási rendszerben gondolkodnia a pénzügyi és számviteli területen dolgozóknak, és a rendszerekben sem szükséges eltérő szemléletű könyveket vezetni. Gyakori nehézség, hogy a leányvállalat szeretné prezentálni a külföldi tulajdonosnak az eredményeket, de nem egy számviteli nyelvet beszélnek. Bár ugyanarról az időszakról van szó, mégsem ugyanazok az eredmények.
Az áttéréssel eggyel kevesebb riportot kell elkészíteni, azaz a mostanában egyébként is szűkös erőforrás fókuszáltabban tud foglalkozni a számviteli problémákkal. A másik fő mozgatórugó, ha az adott cég ki szeretne lépni a nemzetközi piacra, terjeszkedne, vagy forrásokat vonna be, és a partnerei szeretnék átlátni a cég adatait, eredményeit. Ilyen esetekben a nemzetközi partnerek számára fontos, hogy megfelelően értelmezni tudják egy cég számait – erre tökéletes megoldást tud nyújtani az áttérés, hiszen az IFRS egyben a számvitel egyfajta nemzetközi nyelvét is jelenti.
– Alapjaiban miben ragadható meg a két beszámolási forma közti különbség? Például szemléletben, vagy az adó mértékében?
– A legfontosabb különbség valóban a szemlélet. Míg a magyar számviteli törvény alapján elvégzett könyvelés és könyvvezetés alapvetően szabályalapú, addig az IFRS-ek szerinti beszámoló inkább a gazdasági események gazdasági tartalma szerint igyekszik tükrözni a tranzakciókat a könyvekben, elvekre, és nem szabályokra épülő rendszer. Míg előbbinél kisebb szükség van a vezetők bevonására, hiszen a számviteli politikában nagyon sokszor különböző számviteli szabályokra hivatkozással határoznak meg könyvelési, könyvvezetési elveket, az IFRS-ek szerinti könyvvitelben a pénzügyi vezetőnek és a cég vezetőinek sokkal több döntést kell hozniuk az IFRS-ek által megadott elveken belül. Alapvetően nekik kell eldönteni, hogy milyen típusú számviteli nyilvántartás, könyvelés tükrözi legjobban a tranzakció gazdasági tartalmát. Valamivel nagyobb tehát a szabadság, de ezáltal hangsúlyosabb is a döntéshozók felelőssége. Többek között emiatt is jóval részletesebbek a beszámolóhoz tartozó kiegészítő megjegyzések, hiszen ezeket a döntéseket, kockázatokat szükséges bemutatni. Magukból az IFRS-ek alapján készülő beszámolókból is több minden kiolvasható, terjedelemben tipikusan 50 oldal alatt nehéz az összes közzétételi elvárást teljesíteni. Az első években a könyvelőknek nehezebb is elkészíteniük ezt a típusú beszámolót, mint a magyar számviteli alapelvek alapján. Összességében azonban pozitívum, hogy azoknak, akik nem számviteli háttérrel értelmezik vagy elemzik a beszámolókat, könnyebb azonosulni az IFRS-ek szemléletével. Ez a megközelítés jobban épít az alapvető üzleti szemléletre és szempontokra.
Adózási tekintetben pedig a jogszabályok átgondolt kialakítása következtében hosszabb távon nincs valós különbség.
– Kiemelne néhány kardinális pontot, amelyekben jobb ez a megközelítés/szemlélet, és amelyekben inkább a hazai számviteli elvek tekinthetők jobbnak vagy a cégek számára kedvezőbbek?
– Nem lehet ilyet kiemelni, hiszen mindkét számviteli rendszer megfelelő. Inkább azt említeném meg, hogy azon cégek számára, amelyek már egyébként is készítenek IFRS-ek szerinti beszámolót a magyar számviteli törvényeknek megfelelően vezetett könyvekből, sokkal könnyebb lesz, hogy a könyvvezetés is ezen elvek szerint készül. Amikor egész évben máshogyan könyvelnek, sokkal nehezebb előállítani, visszavezetni, visszafejteni a gazdasági eseményeket. Érdemes úgy gondolni az IFRS-ek szerinti könyvvitelre, mint ami az egész cég szemléletét megváltoztatja. Másképp gondolkodunk és több információt kell megosztanunk a pénzügyi, számviteli kollégákkal, mint eddig. Az egész cég szemléletformálására van szükség, amikor az IFRS-ekre áttérnek, hogy az egyes gazdasági események bekövetkeztekor a legtöbb szükséges információt megadják a könyveléssel foglalkozó kollégáknak.
– Milyen terheket ró egy vállalkozásra, ha úgy dönt, hogy áttér az IFRS-ek szerinti beszámolásra? Mennyi időbe telik a felkészülés?
– Tapasztalataink alapján a cégeknek minimum egy évet kellene szánniuk az átállásra való felkészülésre, de a nagyvállatoknál többéves a felkészülési időszak. A szervezet, a termékkör, a tevékenység és az IT-rendszerek bonyolultságától függ a felkészüléshez szükséges időtartam. Nagyon sokat számít, hogy az informatikai rendszerekben milyen mértékben kell módosításokat eszközölni, vagy netán teljesen újra kell azokat építeni. Az átállást követően – a tapasztalatok azt mutatják –, két-három évbe telik az egész szervezet számára, mire rutinszerűen tudják működtetni az új folyamatokat és megszokottá válik az IFRS-ek szerinti beszámolás.
– Miben tudják ebben a tekintetben segíteni a cégeket?
– Alapvetően tanácsadással, tájékoztatással segítünk, és persze az egész felkészülési folyamatban is támogatjuk őket. Nemcsak a gazdasági társaságokat segítjük, hanem a pénzügyi elemzőket is: nekik olyan tréningeket tartunk, amelyekből érthetővé válik számukra, hogy miben tér el egy IFRS-ek szerinti beszámoló és melyik tételt hogyan érdemes értelmezni. Előfordult azonban olyan eset is, ahol a céget lebeszéltük az áttérésről. Egyes kisebb vállalkozásoknak felesleges az IFRS-ek szerinti beszámolási kötelezettség. Minden esetben mérlegelni kell tehát, hogy az áttéréssel kapcsolatos terhek arányban vannak-e azokkal az előnyökkel és hasznokkal, amit egy IFRS-ek szerinti könyvvezetés és beszámolókészítés jelent a cégek számára.
– Régóta dolgozik a KPMG-nél. Mivel szeret leginkább foglalkozni, nem gondolkozott még váltásban?
– Az egyetem után itt kezdtem és itt is folytattam a karrieremet. Mivel folyamatosan bővült a munkaköröm, és válthattam is a területek között, ezért a szakmai fejlődésem folyamatos volt és a munka is változatos. Nincs hiányérzetem, sőt azt gondolom, hogy a legjobb helyen vagyok. Ha a számviteli területek közül egyet kiemelnék, akkor az leginkább a pénzügyi instrumentumok elszámolása lenne. Ezenkívül pedig mostanában sokat foglalkozunk az automatizáció és a szoftverrobotizáció kérdéskörével, az erre létrehozott csoportunk, amelyet szintén én irányítok, folyamatosan bővül.
– Mit gondol, milyen feladatok várnak még az IFRS-felkészülésben a hazai cégekre, vagy egyáltalán, a számviteli fegyelem tekintetében milyen irányban kellene fejlődni?
– Korábban jelentős hiány volt IFRS-szakértőkből, és ez még ma sem teljesen megoldott probléma. A képzések elvégzése és folytatása, valamint a gyakorlati tapasztalatok megszerzése lesz az elkövetkező évek feladata a számviteli szakemberek számára.