Fiktív előlegszámlára alapozott visszaigénylés feltárása kiutalás előtti ellenőrzés során

Nehéz felmérni az ellenőr­zés során, hogy milyen tények befolyásolták a gazdálkodás valódi ter­mészetét. E körben az adóhatóság nem elégszik meg az adózó által az ellenőrzés rendelkezésére bocsá­tott bizonylatokkal és egyéb dokumentu­mokkal. Folyamatosan figyelemmel kíséri azon gazdasági társaságok tevékenységét, amelyek olyan partnerekkel állnak kap­csolatban, akik alig vagy egyáltalán nem vallanak bevételt, vagy elmulasztják be­vallási kötelezettségük teljesítését is, vagy már „adóhatósági múlttal rendelkeznek”.

Az ismertetésre kerülő ügyben az adózó 2012. szeptember hónapra benyújtott be­vallásában mindösszesen 27 millió forint összeg kiutalását kérte. A visszaigénylés alapja egy bt. – amelynél több adóvizsgá­lat folyt adózó közreműködése nélkül – ál­tal gépvásárlási előlegről kiállított számlák voltak. Adózó 2012. május 10-én megbí­zási szerződést kötött a bt.-vel, melyben megbízta 1 db nehézipari mobil olló és bálázógép beszerzésével maximum 150 millió forint beszerzési áron. A teljesítési határidőt az év utolsó napjában (12. 31.) határozták meg. A szerződésben rögzítés­re került, hogy kizárólag felújított és vizs­gáztatott állapotban veszi át a megbízó a gépet, és a vásárlást megelőzően a megbí­zott szóbeli, írásbeli és fényképes tájékoz­tatást ad részére. 2012. június 22. napján kiállításra került egy teljesítési igazolás a megbízási szerződéshez kapcsolódóan, melyben rögzítették, hogy a megbízott által bemutatott berendezés megfelel az adózó által elvárt műszaki paraméterek­nek, melynek következtében a bt. rész-számlát bocsáthat ki 40 millió forint + áfa összegről. Adózó befogadta továbbá a bt. által kibocsátott nettó 55 millió forint ér­tékű és a 10 millió forint + áfa összegű előlegszámlát is.

A bt. a gépet szlovák partnertől vásárol­ta volna meg. Adózó megelőző és adott évi árbevételéhez képest jelentős összegű volt a gép beszerzési ára, amelyet egy ma­gánszemélytől kapott kölcsönből kívánt megfinanszírozni. A jegyzőkönyv lezárá­sáig a szóban forgó nehézipari ollózó-bá­lázó gép nem került adózó tulajdonába.

Az adóhatóság lényegesen körültekin­tőbben vizsgálta meg az adóalany által benyújtott bevallásban feltüntetett ada­tokat alátámasztó számlákat, bizonylato­kat. Az ellenőrzés a vitatott számla sze­rinti gazdasági esemény körülményeinek tisztázása érdekében széles körű bizonyí­tást végzett. A valóság feltárása érdeké­ben a számlákon szereplő gazdasági ese­ményekhez kapcsolódóan nyilatkoztatta adózó képviselőjét, a bt. képviselőjét, a – szlovák céginformációs rendszer adatai alapján – szlovák társaság tagjait, kapcso­lódó vizsgálatot folytatott le a kölcsönt nyújtó magánszemélynél, felhasználta a rendelkezésre álló adóhatósági adatokat.

Gyakran előfordul, hogy az adózók olyan beszerzés utáni előzetesen felszá­mított áfát helyeznek levonásba vagy igé­nyelnek vissza, ahol a beszerzéssel kap­csolatos tevékenységből árbevételük még nem származott.

Jelen esetben még a gépbeszerzés is csak egy jövőbeni időpontra vonatkozott, melynek megvalósulását előre szinte lehe­tetlen kontrollálni.

Az általunk vizsgált adóalany tudatában volt annak, hogy az előlegszámlát az el­lenőrzés csak a kiegyenlítés oldaláról tud­ja „megdönteni”.

Az első- és másodfokú adóhatóság, majd később a bíróság is megállapította, hogy a gazdasági kapcsolatban ténylege­sen csak papírok jelennek meg, a doku­mentumok azonban több ponton is ellent­mondásosak voltak.

• A teljesítési igazolásban az adózó és a bt. a gép megismerését elismerték, azonban csak hónapokkal később ad­ták át a beszerezni kívánt gépről készült fényképfelvételeket.

• A szlovák társaság üzleti profiljába nem illeszkedett a szóban forgó gép értékesí­tése, a magyar tagok és képviselő nyilat­kozata szerint tárgyi eszközzel nem ren­delkeznek, és sem adózót, sem pedig a bt. képviselőjét nem ismerik, velük soha nem találkoztak.

• Nem nyert igazolást, hogy az adózó képviselője vagy a bt. képviselője a kül­földi cégnél megjelent volna, továbbá a szlovák társaság képviselői tagadták a gazdasági kapcsolat létrejöttét.

• A befogadott számla kiegyenlítésének egy részeként adózó kölcsönszerző­désre hivatkozott, mely alapján a reví­zió kapcsolódó vizsgálatot folytatott le a kölcsönt nyújtó magánszemélynél;

• a személy beazonosítását jelentősen megnehezítette az a tény, hogy a sze­mélyes adatai elírásra kerültek a köl­csönszerződésen,

• a magánszemély kölcsön forrásaként lezárt adóvizsgálatok által is feltárásra került sikkasztást jelölt meg, melyről dokumentációt nem tudott bemutat­ni, az adóhatósági rendszerben pedig nem volt ennek nyoma. A magánsze­mély nem adott a revízió rendelkezé­sére olyan bizonylatot (pl. bankszám­lakivonat, értékpapír, tőzsde stb.) mely hitelesen igazolta volna a kölcsön nyúj­tását, továbbá a benyújtott személyi jö­vedelemadó bevallásaiban sem szere­peltetett ekkora összegű jövedelmet,

• életszerűtlennek ítélte a revízió, hogy ilyen nagy összegű kölcsönszerződés nem kerül közokiratba foglalásra vagy közjegyző által hitelesítésre. A ma­gánszemély nyilatkozatában előadta, hogy „megvannak az eszközei, hogy visszaszerezze a pénzét”, emiatt nem volt szükség a kölcsönszerződés hite­lesítésére,

• a felek eltérő tartalmú nyilatkozatot tettek a kölcsön visszafizetését ille­tően.

• A számlák ellenértékének kiegyenlíté­sére adózó saját váltót is bocsátott ki, melyet azonban az adóhatóság szintén nem fogadott el, hiszen az nem valósí­tott meg pénzhelyettesítő eszközzel tör­ténő fizetést, továbbá semmi nem utalt arra, hogy a kibocsátott váltónak lenne fedezete. Mindezek alapján a kiegyenlí­tés nem nyert igazolást.

A tényállás teljes körű tisztázása a felek tényleges szándékának feltárásával tör­ténhet, így a részt vevő felek nyilatkoza­tai alapján juthatunk el arra a konklúzióra, hogy például a váltó jogosultja mikor és hogyan kívánt volna a termékértékesíté­sért vagy szolgáltatásnyújtásért járó ellen­értékhez hozzájutni.

A vizsgálat során fontos kitérni arra a körülményre is, hogy egy vállalkozás rendszeresen egyenlíti ki tartozásait vál­tóval vagy kifejezetten és folyamatosan csak egy vagy néhány partnerével kap­csolatosan merül fel ezen fizetési mód, ez az üzleti kapcsolatok valószerűségéről so­kat elárulhat.

Összegezve megállapítható, hogy adó­zó egy meglehetősen rövid, részletes tel­jesítési feltételeket nélkülöző, nagy össze­gű megbízási szerződést kötött a bt.-vel egy használt berendezés beszerzésére. A hivatkozott szerződés a pénzügyi tel­jesítés tekintetében semmilyen követel­ményt nem rögzített, kizárólag a vételár maximuma került meghatározásra. A be­rendezésen adózó soha nem szerzett tu­lajdonjogot, mivel a birtokba adás nem történt meg, az ügylet meghiúsult. Mind­ezek alapján megállapítható, hogy adózó nyilvánvalóan tudott arról, hogy adókiját­szási folyamat részese, mivel az ügylet­kötés során tevőlegesen közreműködött, továbbá a forrásként megjelölt kölcsön­re ő hivatkozott, mely nem valósulhatott meg. Arról is nyilvánvalóan tudomással bírt, hogy a pénzügyi teljesítés sem tör­tént meg és a beszerzés meghiúsult.

Mindent egybevetve az adózó által vis­szaigényelni kívánt összeg nem került ki­utalásra.