„A gazdaságban továbbra is van potenciál a foglalkoztatás növelésére, például a rugalmasabb foglalkoztatási formák vagy a távmunka erősítésével, amelyek remélhetőleg elfogadottabbakká válnak a válság hatására” – mondta a McKinsey & Company budapesti irodavezető partnere.
– Hogyan alkalmazkodott a budapesti McKinsey és annak vezetője a Covid–19 okozta helyzethez?
– Mindenképpen különleges időszakban volt részünk, ami sok szempontból megváltoztatta azt, ahogyan addig éltünk és dolgoztunk. Egy-két nap alatt kellett átállnunk a teljesen virtuális munkavégzésre, projektjeink legtöbbjét online csatornákon folytattuk. Ami sokat segített, hogy már jóval a járvány előtt kiépítettük a virtuális munkavégzés alapjait, rendelkezésre álltak a különböző platformok, és már a járvány előtt is szereztünk tapasztalatokat a virtuális/online munkavégzés területén mind a cégen belül, mind sok ügyfelünknél is. Mindazonáltal ezek nem mindig tudják pótolni a személyes kapcsolatokat. Sok kollégám szembesült ráadásul azzal, hogy az otthoni környezet nem mindig ideális a munkavégzésre. Nekem személyesen is érdekes időszak volt az iskola- és óvodabezárások miatt otthon maradó négy gyereket és a munkát összeegyeztetni.
– Hogyan érintette a magyar vállalatokat a koronavírus-járvány?
– Azt láttuk, hogy az iparági hovatartozás mellett a fő befolyásoló tényező az volt, hogy mennyire voltak digitálisan fejlettek a különböző cégek a Covid–19 előtt: láttunk olyanokat, ahol gyakorlatilag órák alatt álltak át, és nem okozott különösebb fennakadást, másoknál viszont még jelenleg is vannak olyan irodai alkalmazottak, akik otthonról nem férnek hozzá a munkavégzéshez szükséges minden szoftverhez vagy adatbázishoz. Talán még ennél is fontosabbá vált, hogy mennyire érik el az ügyfeleiket digitálisan. Nemrég fejeztünk be egy nagymintás kutatást, amely rávilágított, hogy a Covid–19 rendkívüli módon felgyorsította a digitális szolgáltatások elterjedését: alig pár hónap alatt 54- ről 75 százalékra ugrott az ezeket használók aránya, a szolgáltatások számában pedig közel háromszoros volt a bővülés (1,3 iparági területről, 3,8 iparági területre bővült). Az erre felkészült cégek hatalmas versenyelőnyre tettek szert.
– Mennyiben tértek el a hatások szektoronként?
– Legtöbbet a bankok és a telekommunikációs cégek tudtak javítani a digitális aktivitásukon, nem utolsósorban azért, mert már a válság előtt is az élvonalba tartoztak itthon. Tőlük nagyjából harmadával lemaradt az állami szektor, a kiskereskedelem (a ruházati cikkek, illetve az élelmiszerek értékesítése egyaránt), valamint a biztosítási szektor. Abban is jelentős eltérések voltak, hogy mennyire sújtotta a Covid–19 az egyes ágazatokat: miközben néhány telekommunikációs cégnél még nőtt is a forgalom, a vendéglátásban vagy a nemzetközi turizmusban, olajiparban drasztikus volt a visszaesés. Mindez a legtöbb befektetőt nagyon váratlanul érte: például a gyakorlatilag teljes leállás a vendéglátóiparban messze túlmutatott azon, amit egy-egy gazdasági válságban láthattunk.
– Itthon egyre alacsonyabb az új fertőzöttek száma. Mit jelent ez a vállalatok számára?
– Egyrészt reményt. Nemzetközi összehasonlításban itthon alacsony az esetszám, ami azt jelenti, hogy a krízismenedzsment mellett a cégeknek több erőforrásuk jut arra, hogy a kilábalásra fókuszáljanak: miképp alakítsák át az üzletmenetet lehetőleg úgy, hogy megerősödve zárják le ezt az időszakot. Másrészt tudomásul kell vennünk, hogy a kilábalás fokozatos lesz. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy valamilyen formában fennmarad a korlátozó intézkedések nagy része. Szerencsére már látunk jó példákat itthoni cégeknél is: sok helyen elkezdték tesztelni az alkalmazottakat, máshol úgy szervezték át a műszakokat, hogy egy esetleges fertőzésnél vagy második hullámnál ne mindenkit kelljen elkülöníteni.
– Mennyire fogunk máshogy dolgozni, ha végleg lecseng a vírus?
– A vírus lecsengése utáni új világ más lesz, mint amihez hozzászoktunk. A McKinsey Global Institute kérdőívében a vállalatvezetők 86 százaléka szerint a világgazdaságra a koronavírus jelenti a legnagyobb veszélyt. A járványhelyzet enyhülésével ez a szám csökkenni fog, néhány jelentős változás azonban tartósan velünk marad. Egyfelől megszokottabbá válik a jelenleg még sokaknak kényszerű távmunka, a videokonferenciák pedig sok üzleti utat váltanak fel. Másfelől az elmúlt időszak hatékonyságfókusza mellett sokkal inkább előtérbe kerül a megbízhatóság: az utolsó forintra optimalizálás helyett az válik egyre fontosabbá, hogy az ellátási láncok ellenállóbbak legyenek a hasonló sokkokkal szemben. Ezzel szoros összefüggésben ismét előtérbe kerül a távolság: a vállalatvezetők át fogják gondolni, hogyan tudják rövidíteni az ellátási láncaikat. Végezetül folytatódik az elmúlt hónapok trendje, azaz tovább gyorsul a digitalizáció.
– Mit tehetnek a magyar vállalatok, hogy megőrizzék, növeljék versenyképességüket az elkövetkező hónapokban? Mennyiben hátráltatja Magyarország fejlődését a járvány?
– A koronavírus-járvány, ha kicsit távolabbi összefüggésben tekintünk rá, akkor akár még fontos lehetőséget is jelenthet a kelet-közép-európai térség és ezen belül Magyarország számára is az Európa nyugati feléhez való felzárkózás során. Az egyik legfontosabb kihívás továbbra is a digitalizáció lesz, amit a válság jelentősen felgyorsított. Mindez a magyar társadalom, vállalatok – különösen a kkv-k számára, amelyek komoly digitális lemaradásból indultak – akár középtávon jelentősen gyorsított felzárkózási lehetőséget is jelenthet: a visegrádi országok között nálunk a legalacsonyabb azon cégek aránya, amelyek értékesítésre is használják az internetet vagy akár van ERP- (Enterprise Resource Planning) rendszerük. Fontos, hogy éljünk a lehetőségekkel, és ne felejtsük el az elmúlt hónapok digitális tapasztalatait még akkor sem, ha esetleg nálunk gyorsabban lecsengett a vírus, hanem építsük be ezeket a digitális tapasztalatokat minden szinten a mindennapi működésbe. A hatékonyság mellett ez egyre fontosabbá válik a nemzetközi piacok eléréséhez is. A digitalizáció a gazdaság egészére nézve is hatalmas lehetőséget hordoz: egy 2018-as riportunkban azt becsültük, hogy 2025-re akar 3000 milliárd forintnál is több érkezhet a magyar GDP-be a digitális gazdaságból.
A digitalizációs lemaradásunk hatékonyabb csökkentése mellett a koronavírus-járványban rejlő másik lehetőség számunkra, hogy a status quo felülvizsgálatára ad lehetőséget nálunk fejlettebb országokban is: külföldi üzletemberekkel, befektetőkkel beszélgetve például azt tapasztalom, hogy könnyebben megszülethetnek olyan gazdasági döntések, melyek „békeidőben” nem vagy csak sokkal nagyobb nehézségek árán történhetnének meg: például egyes üzemek anyaországban történő leállításáról és áthelyezéséről. Ha ezekre a lehetőségekre időben és jól reagálunk, akár még a relatív nyertesek közé is kerülhetünk. Végezetül, a járvány eddig nemzetközi összehasonlításban kedvező hazai lefutása is tovább növelheti a lehetőségeinket, amikor a nagy nemzetközi cégcsoportok ellátási láncaik megtervezését végzik.
– Hogyan látja a Covid–19 utáni időszakot? Merre tart a magyar gazdaság?
– Az elmúlt évtizedben a javuló foglalkoztatás hajtotta a magyar gazdaságot, azonban ez jelentős részben alacsonyabb hozzáadott értékű területeket érintett, például a feldolgozó- vagy az építőipart. A gazdaságban továbbra is van potenciál a foglalkoztatás növelésére, például a rugalmasabb foglalkoztatási formák vagy a távmunka erősítésével, amelyek remélhetőleg elfogadottabbakká válnak a válság hatására. Mindazonáltal a fő kérdés egyre inkább az, hogy miképpen tudjuk növelni a termelékenységet és elmozdítani a gazdaságot a magasabb hozzáadott értéket előállító területek irányába. Kézenfekvő a magyarországi üzleti szolgáltató központok (SSC-k) példája, amelyek az utóbbi években egyértelműen egyre komplexebb és magasabb értéket képviselő területek felé tolták el a tevékenységüket.
– Hogyan lehet növelni a termelékenységet?
– A már többször említett digitalizáción túl négy további területet látok ehhez. Az egyik az automatizáció, amelyet a cégeknek egyre jobban figyelembe kell venniük: becsléseink szerint 2030- ra a jelenlegi munkahelyek 49 százaléka válik (részben) automatizálhatóvá, sőt, a feldolgozóiparban ez akár 60 százalék feletti érték is lehet, ami hatalmas termelékenységi potenciált rejt. Ez azonban rögtön felveti a kérdést, hogy miképp tudjuk magasabb hozzáadott értékű területek felé elmozdítani a munkahelyeket, ami átvezet a második területhez: a képzettségi szint javításához. Magyar cégvezetőkkel beszélgetve szinte mindenkitől azt hallom, mekkora szükség lenne nyelveket beszélő, a digitális eszközöket jól használó, önálló gondolkodású munkaerőre. Harmadrészt, a magyar gazdaság továbbra sem mondhat le a külföldi befektetésekről: ezek nem pusztán gyárakat, hanem know-how-t is hoznak, egész szektorok fejlődéséhez járulnak hozzá. Végül hatalmas kihívás a fenntarthatóság és az átállás egy karbonsemleges gazdaságra, ezekből azonban versenyelőny is kovácsolható, ráadásul új iparágak megszületéséhez is hozzájárulhatnak.