Stratégia a pénzügyi kultúráért - INTERJÚ HORNUNG ÁGNESSEL

– Tavaly a negyedik negyedévben euró­pai összehasonlításban is kiugró, 4,4 szá­zalékos növekedést könyvelhetett el a ma­gyar gazdaság. Azt nyilatkozta nemré­giben, hogy minden iparág jól teljesített. Mégis minek tulajdonítható ez a növeke­dési ütem?

– A GDP-adatokkal kapcsolatban a ki­ugró teljesítmény mellett az a legfonto­sabb üzenet, hogy a magyar gazdaság nö­vekedése kiegyensúlyozott és széles bázi­son nyugszik. Ezt azért emelem ki minden alkalommal, mert ez az alapja a követke­ző évek bővülésének, amely a gazdaság­politika stabilitását adja. A növekedéssel összefüggésben 2017-ben azt láthatjuk, hogy – a kedvezőtlen időjárási körülmé­nyeknek kitett mezőgazdaságot leszámít­va – az összes ágazat jól teljesített a ter­melési oldalon, ezzel párhuzamosan a keresleti oldal minden szegmense is támo­gatta a növekedést. Ha belenézünk a rész­letekbe, többek között azt látjuk, hogy az ipar és az építőipar is számottevő mérték­ben gyorsult, köszönhetően a kormányzat lakásépítést támogató intézkedéseinek, az uniós források felhasználásának, a kapa­citásbővítéseknek és a külső konjunktúra élénkülésének. Emellett a szolgáltatások is tovább gyorsultak, ami alapvetően a 2016 végén kötött adó- és bérmegállapodás eredménye. A keresleti oldalon pedig két dolgot emelnék ki: egyrészt a beruházá­sok rekordmértékben nőttek tavaly, a vál­lalati oldalon ugyanúgy, mint a kormány­zati szegmensben; emellett a fogyasztás a 2016-os magas bázis ellenére ismét kiug­ró értéket mutatott, szintén az adó- és bér­megállapodásnak köszönhetően.

– Milyen intézkedések állnak a hát­térben?

– Ahogy azt az előbb is említettem, az eredményekben kiemelt szerepe volt a nemzetgazdasági tárcánál kidolgozott hatéves adó- és bérmegállapodásnak. A munkavállalók és a munkaadók érdek­védelmi szervezetei és a kormány által 2016 novemberében aláírt dokumentum­ban rögzítettük a minimálbér és a garan­tált bérminimum jelentős emelését, ezzel párhuzamosan a munkáltatói adóterhek csökkentését. A tavaly tavasszal bemuta­tott Konvergencia Programban úgy szá­moltunk, hogy a megállapodás 1 száza­lékpontot is hozzátehet a növekedéshez. Az eredmények pedig – legnagyobb örö­münkre – visszaigazolták várakozásainkat.

– Miért tartják fontosnak támogatni a pénzügyi tudatosság oktatását? A devi­zahitel-válság megelőzhető lett volna, ha az emberek tisztában vannak a kockáza­tokkal?

– A pénzügyi rendszer által kínált ter­mékek egyszerre rejtenek magukban koc­kázatokat és lehetőségeket. Fontos, hogy a lakosság minél inkább képessé váljon a lehetőségeket okosan és megfontoltan ki­használni, a kockázatokat pedig képes le­gyen időben felismerni és elkerülni. Más szóval olyan tudás kell, amely a fogyasz­tókat magabiztossá teszi ebben a szövevé­nyes pénzügyi világban. Úgy gondolom, hogy a pénzügyi tudatosság átfogó erő­sítése a következő szintje a fogyasztóvé­delemnek, hiszen a tömeges, pénzügyi­leg tudatos hozzáállás ki fogja kényszerí­teni a bankoktól, biztosítóktól, befektetési vállalkozásoktól, hogy átláthatóbb és ol­csóbb termékeket, szolgáltatásokat kínál­janak. Tavaly ezért hirdettük meg a pénz­ügyi tudatosság fejlesztését célzó nemze­ti stratégiát.

– A készpénzmentesítés miért része a pénzügyi tudatosságnak?

– A készpénz egyrészt drága, tehát a ki­sebb készpénzforgalom alacsonyabb költ­séggel jár. Több példát tudunk erre mon­dani: magánemberként például a banki pénztárakban találkozhatunk a készpénz­forgalom költségeivel, de nemzetgazdasá­gi szinten is százmilliárdos kiadást jelent a magas készpénzállomány és -forgalom. A bankjegyeket és érméket ugyanis le kell gyártani, szállítani, őrizni kell, illetve cse­rélni az elhasználódott bankókat. Másrészt a készpénz sokszor nehezebben kezelhető, mint a bankkártya: gondolhatunk itt a kész­pénzhez kötődő bűncselekményekre, vagy olyan hétköznapi esetekre, amikor példá­ul elhagyjuk a pénztárcánkat. A bankkár­tyánkat ez esetben le lehet tiltani, de ha nincs egy becsületes megtaláló, a kész­pénz örökre elveszett. Mindezek mellett nem csak a nemzetgazdaságnak előnyős a kevesebb készpénz, egyben kényelmes is kártyával vagy akár telefonnal fizetni. Egy­értelmű volt tehát, hogy az elektronikus fi­zetés ösztönzése mögé kell állnunk és erre a tapasztalatok szerint van is fogadókész­ség: a bankkártya-elfogadó terminálok te­lepítését támogató programunk iránt hatal­mas az érdeklődés. Több mint 60 ezer új POS-terminált helyeznek ki az NGM kez­deményezésének keretében.

– Milyen stratégiai döntés előzte meg a programok elindítását? A hétéves straté­gia megvalósítása tavaly elindult. Milyen eredményekről tudnak beszámolni?

– Az elkészült stratégia 7 évet ölel fel 2017-től 2023-ig, kétéves cselekvési ter­vekre bontva annak gyakorlati megvalósí­tását. A stratégia támaszkodik az eddig el­ért eredményekre, programokra és azokra építve alakítja ki saját célkitűzéseit. A do­kumentum emellett evolutív, azaz lehető­séget ad arra, hogy a tapasztalatok levo­nását követően az egyes lépéseket hozzá tudjuk igazítani a gyorsan változó pénz­ügyi-technológiai környezethez. A 2008-as pénzügyi válság óta az OECD és a Világ­bank is ráirányította a figyelmet a pénzügyi tudatosság fejlesztésének fontosságára. A kapcsolódó stratégia elkészítéséhez az OECD módszertani támogatást is nyújtott.

– Hogyan alakították ki a stratégiát?

– A nemzeti stratégia a nemzetközi trendeket követve került kialakításra, il­letve a nemzetközi és hazai szervezetek és szakmai szövetségek aktív bevonásával valósul meg, mivel csak így hozhattunk létre egy hatékony, a lakosság minden szegmensét elérő programot. A pénzügyi tudatosság fejlesztésére jelentős erőforrá­sokat fordít a kormány, de a stratégia meg­valósításában számos partnerünk van, többek között az EMMI, az MNB, a Pénz­iránytű Alapítvány és a Bankszövetség.

– Mik a stratégia főbb elemei?

– A főbb elemek a pénzügyi eduká­ció mellett a tudatos pénzügyi magatar­tás elsajátításának, a tudatos fogyasz­tói magatartás kialakításának népszerű­sítése, az öngondoskodás kiterjesztése, vagy amiről már korábban beszéltünk, a készpénzmentesítés. Alapvetően nem a spanyolviaszt találjuk fel, hanem egy sor már korábban is működő programot kap­csolunk össze a hatékonyság és az ered­ményesség érdekében. A teljes társadal­mat szeretnénk megszólítani, de a fiata­loknál és a gyerekeknél a legfontosabb időben elkezdeni a pénzügyi edukációt. Mellettük még külön fókuszálunk olyan társadalmi csoportokra, amelyek kevésbé használják a pénzügyi szolgáltatásokat, mint például az idősekre vagy a kistele­püléseken élőkre. Az egyik legfontosabb eleme a programnak, hogy megtanítsuk: úgy vegyünk fel hitelt, hogy azt vissza is tudjuk fizetni, ne kerüljünk kamatspirál­ba és kerüljük el az impulzív szerződés­kötéseket.

– A Pénz7 program is a stratégia kereté­ben valósul meg?

– Megfordítanám: a Pénz7 programot is beillesztettük a stratégia keretei közé, felhasználjuk a pozitív szinergiákat. A stratégia készítésekor felmértünk min­den, a pénzügyi kultúrát fejlesztő kez­deményezést. Azt láttuk, hogy ezek kö­zül kiemelkedik a nemzetközi alapokon nyugvó Pénz7, hiszen ezen a tematikus héten diákok százezrei ismerkedhetnek meg a pénzügyekkel. Idén az együttmű­ködő szakmai partnerek már negyedszer­re valósították meg Magyarországon ezt a programot. A Pénz7 rendhagyó tanórá­in a tanárok az egyes korosztályok sajá­tosságait figyelembe véve, élményszerű­en adják át és járják körbe a felelős dön­téshez szükséges ismereteket. Az idei témahét egyik fókusztémája az „Okosan a hitelekről”. Emellett a Pénz7 számos érdekes eseménnyel bővül: idén példá­ul erre a hétre időzítették a Fintelligence konferenciát is a Miskolci Egyetemen, ahol én is előadtam. A rendezvényen ad­tuk át a Fintelligence Pénzügyi Oktatási Centrumot. Ez egy minden szempontból 21. századi modern tér, ahol pénzügyi képzéseket és kapcsolódó rendezvénye­ket fognak tartani a régió diákjainak. Re­mélem, hamarosan az ország több pont­ján is létesül majd ilyen központ.