CÉLOM A BANKSZEKTOR JÓ HÍRÉNEK VISSZASZERZÉSE” - Interjú Jelasity Radovánnal

– A SZAKma októberi hónap témája az alkalmazkodóképesség 2.0, azaz a járványhelyzettel való megküzdés má­sodik hullámának gazdasági vonatko­zásai, avagy olyan megoldások hasz­nálata, amivel a jelen helyzetben is to­vább működhet a gazdaság – lényegé­ben zavartalanul. Ön hogyan látja, a kormány eddigi intézkedései mennyire voltak hatásosak?

A márciusban bevezetett moratórium a kormány egyik leghatékonyabb gaz­daságvédelmi eszköze, az intézkedés mintegy 16 000 milliárd forint tőke és kamat esedékességének felfüggesztését jelenti. A magyar bankszektor működé­sét és stabilitását jól mutatja, hogy a mo­ratóriumot 24 óra alatt bevezette és nem volt szüksége extra tőkejuttatásra sem. Holott ez az ügyfelek számára rendkí­vül kedvező, ám a bankok számára az egyik legnehezebb konstrukció a régióban: nálunk a részvétel automatikus, a moratórium ideje pedig a leghosszabbak közé tartozik az első kör kilenc hónap­jával, amely meghatározott társadalmi csoportok esetében januártól további hat hónappal egészül ki. Az intézkedés nagy segítséget jelent az ügyfelek széles köre számára, hozzájárul fizetőképes­ségük fenntartásához. Komoly kereslet mutatkozik a kormányzati munkahely­megtartó támogatások és a támogatott hitelek iránt is. Utóbbi esetében egy­előre a bevételpótló, likviditást erősítő hitelcél az erősebb, de mind több vál­lalkozás igényel forrást beruházáshoz, fejlesztéshez vagy épp piacszerzéshez.

– Mit lát a környező országok intéz­kedéseiből vagy akár az európai orszá­gokéiból? Mennyire kreatív a magyar hozzáállás, valódi segítséget tudott-e a kormány nyújtani a bajba jutott vál­lalkozásoknak?

A járvány első hullámában meghozott intézkedések a legtöbb fejlett államban a gazdaságok leállását eredményezték, nem volt ez másként Magyarországon sem. A kedvezőtlen második negyedévi mutatók után ugyanakkor a nyári hóna­pok már némi optimizmusra adnak okot, hazánkban elindult a remélt felívelés, a gazdasági kilátások összességében job­bak, mint amilyennek azokat március­ban látni lehetett. A nyár végén, ősz ele­jén kezdődő második hullámot a leg­több országban láthatóan már másként próbálják kezelni a kormányok minden­hol, így Magyarországon is igyekeznek elkerülni, hogy a gazdaság ismét telje­sen leálljon. Sok múlik azon, hogy ezt mennyire sikerül megvalósítani, de leg­alább ennyire fontos a gazdasági szerep­lők hozzáállása: hogy egy önbeteljesítő pesszimizmus ne húzza vissza a teljesít­ményt. Szó szerint életbe vágó az egész­ségügyi előírások és ajánlások betartása, de emellett bíznunk is kell abban, hogy a gazdaság talpra áll, mert a tartósan ala­csony fogyasztás visszafogja a növeke­dést. A kormány hitelezési programjai jelentős támogatást nyújtottak a gazda­ságnak, s a bankok is segítették és segí­tik ezek minél szélesebb körű terjeszté­sét. Az MNB hitelezési programjától, az NHP Hajrától kezdve az Eximbankig, a Garantiqa garanciáin és az MFB hitelein keresztül a Széchenyi-kártya programig szinte minden vállalkozó megtalálhatja a neki megfelelő programot, amellyel ol­csóbb és hosszabb lejáratú, egyszerűbb hitelhez juthat.

– Önöket hogyan érinti a válság mint szervezetet, és hogyan mint egy bankot?

A bankok helyzete speciális, nélkülöz­hetetlen szerepet töltenek be a gazdasági vérkeringés fenntartásában. A pénzinté­zetek napi működése a tavaszi első hul­lám idején is zavartalan volt: amikor a fél ország leállt, a bankfiókok 95 száza­léka akkor is ugyanúgy kiszolgálta az ügyfeleket, mint azelőtt. A magyaror­szági hitelintézetek számos intézkedést hoztak dolgozóik és ügyfeleik egészsége védelmében: egyebek mellett a kollégá­kat maszkokkal látták el, a fiókokban plexi védőfalakat építettek be az ügyin­tézők elé, az irodai, back-office terüle­teken pedig a korábbinál jóval nagyobb szerepet kapott az otthoni munkavég­zés. Ami a bankok teljesítményét illeti: minden bankszektor annyira erős, mint a gazdaság, amelynek része. A második negyedévben volt némi lassulás a válla­lati hitelezésben, a lakossági hitelállo­mány ugyanakkor a fél év végén 20 szá­zalékkal haladta meg az egy évvel koráb­bit. Nem indult el csődhullám, és a tör­lesztési moratórium miatt egyelőre a hi­telállomány sem romlik. A moratórium­mal kapcsolatos költségeken túl a bank­szektor kockázati költségei is jelentősen megugrottak. A bankok a várható vesz­teségekre felelős tartalékképzéssel ké­szülnek, amelynek addig csak az elejét láttuk, de már így is éves szinten 80 szá­zalékkal csökkent a bankszektor profitja az első 6 hónapban.

– A hiteltörlesztési moratórium im­már március közepe óta tart és nem­régiben a kormány bejelentette: újabb hat hónapra meghosszabbítja ezt az időszakot. Milyen részletszabályokra érdemes figyelemmel lenni?

Az ördög itt is a részletekben van, és mivel a jogszabály most, az interjú ké­szítésének időpontjában még nem jelent meg, nem látjuk pontosan, hogy mennyi feladata lesz a bankrendszernek a meg­hosszabbított moratóriummal, illetve mi­lyen hatással lesz az a szektorra. Minél előbb születik meg a jogszabály, annál jobb, több idő marad a bevezetéssel kap­csolatos részletek kidolgozására, mivel minden ilyen intézkedés rengeteg fel­adatot jelent mindenki számára, bele­értve az ügyfeleket is. A Magyar Bank­szövetség hónapok óta sürgeti ennek a jogszabálynak a megalkotását – ebben a kérdésben nagyon proaktívak voltunk. A hiteltörlesztési moratóriumtól függet­lenül a bankoknak is lesznek hasonló egyéni programjaik, elsősorban azok­nak az ügyfeleknek, akiket a törvény nem emel ki külön, viszont anyagi kö­rülményeik miatt segítségre szorulnak. Most kell minden banknak bizonyítania, hogy nem áll az a Mark Twainnek tulaj­donított mondás, mely szerint „a ban­kár kölcsönadja az esernyőt, de vissza­kéri, amikor elered az eső”.

– A bankszövetség mivel tudja se­gíteni a bajba jutott vállalkozásokat, vannak-e nehéz helyzetbe került pénz­ügyi szervezetek, és hogyan tudnak se­gíteni nekik?

A bankok között természetesen van különbség hatékonyságban, eredmény­termelő és hitelezőképességben, illetve a tekintetben, hogy mennyire tudnak alkalmazkodni a megváltozott körül­ményekhez, ugyanakkor a hazai ban­kok mind stabilak és likvidek. Valljuk be őszintén, az utóbbi 3-4 évben nem volt annyira nehéz sikeres bankárnak lenni. Az előttünk álló időszakban fog kiderülni, ki a legény a gáton! Viszont a hitelintézetek most teljesen más álla­potban vannak, mint a 2008-as pénz­ügyi válság idején: akkor a hitel/betét mutató 152 százalék volt, ez 2019-ben 75 százalékon állt. Vagyis a teljes ma­gyar hitelétvágy kiszolgálására rendel­kezésre áll a hazai betétállomány, amely az idén ráadásul jelentősen tovább nőtt a moratórium miatt nem törlesztett ös­szegek számlán maradásának és a vál­ságok idején felerősödő megtakarítási kedv eredményeként. Fontos különbség a korábbi válsághoz képest az is, hogy mára az összes lakossági devizaalapú hitelt forintra váltottuk, jelentősen ja­vult a fizetési fegyelem, és drasztikusan csökkent a nem teljesítő hitelek aránya.

– Ön hogyan látja, mire lehet számí­tani a következő időszakban? Hogyan érdemes alkalmazkodni, mi lehet egy jó megküzdési stratégia?

Az optimista előrejelzések szerint is még legalább fél, háromnegyed évet kell együtt élnünk ezzel a kihívással és hatá­saival, miközben az életünk már most is drasztikusan megváltozott. Még akkor is, ha meglesz a tökéletes vakcina, ma már nem az a kérdés, hogy lesz-e hatása a vírusnak a mindennapi életünkre, ha­nem hogy mekkora! A pandémiás hely­zet teljesen átírta életünk minden moz­zanatát, vagyis azt, hogyan dolgozunk, utazunk, barátkozunk, vásárolunk. A leginkább kitett szektorokban, például a turizmusban, vendéglátásban, az iroda­piac területén működő cégek vagy éppen a rendezvényszervezéssel foglalkozó vál­lalkozások jövője teljesen bizonytalan. A cégek egy része ugyanakkor előnybe tud kerülni a krízisben, mert az átlagnál versenyképesebb, például olyan digitá­lis megoldása van, amelyre van kereslet, vagy képes az interneten hatékonyan ér­tékesíteni a termékeit. Megint más vál­lalkozások megérzik ugyan a válságot, de van elég tartalékuk ahhoz, hogy a fi­zetési moratóriummal és az egyéb kor­mányzati intézkedésekkel menedzseljék a helyzetüket. Ami biztos, hogy a digi­tális megoldások és a home office, il­letve a távmunka szélesebb körű alkal­mazása segít az alkalmazkodásban. A hazai bankszektorban például az utóbbi hónapokban 2-3 évet ugrottunk előre a digitalizációban.

– Nemrégiben, éppen a karantén alatt lett a bankszövetség elnöke. Mi­lyen kihívásokkal nézett akkor szembe, és miket lát most megoldandó feladat­ként. Új elnökként milyen célokat tűz ki a szervezet elé?

Most az a legfontosabb, hogy a nem­zetgazdaság jó állapotba kerüljön. Eb­ben kell először partnerként segítenünk, többek között a moratórium hatékony alkalmazásán keresztül is. Emellett el­indult egy jelentős digitalizációs prog­ram, amire a járvány csak rágyorsított. Célom továbbá a bankszektor jó hírének visszaszerzése és emellett természetesen a pénzintézetek terheinek enyhítése is, hiszen a szektor 2020-ban 12-féle adót fizet, ami a nemzetközi versenyhelyze­tünkre is számottevő hatással van.