ALKALMAZKODNI KELL A VILÁGHOZ, EZ A TÚLÉLÉS ZÁLOGA - Interjú ifj. Chikán Attilával, az ALTEO vezérigazgatójával

– Az ön a vezetésével indult el 2008- ban az ALTEO, és mára Magyarország egyik meghatározó energetikai válla­lata lett. Az elmúlt évek nem várt ese­ményei után a most kialakult helyzet­ben milyen lehetőségeik vannak? Mi okozza jelenleg a legnagyobb kihívást az ön munkájában?

A tennivalóinkat rangsorolni kell, hiszen az elmúlt két év arra hívta fel a figyelmünket, hogy hatalmas szükség van a szolgáltatásainkra: a kereslet hir­telen megnövekedett, de mindent nem lehet egyszerre teljesíteni. Van ötéves stratégiánk, benne a fő prioritásokkal, ezeket kell lebontani, és jó döntéseket hozni, ráadásul jó időben. Az erőművi portfóliónk fejlesztése, építése például kiemelt fontosságú. A Mavir tenderei révén jelentős szerepet kapunk a keres­let-kínálat összehangolásában, miköz­ben folyamatosan fejlesztünk. A célunk az, hogy szakmailag és időben is meg­felelően reagáljunk az adott helyzetre. Elméletben könnyű azt belátni, hogy az iparvállalatoknak szükségük van ener­giastratégiára, hogy termelni tudjanak és közben csökkenthessék a karbonki­bocsátásukat. A gyakorlatban azonban nehéz eljutniuk addig a döntésig, hogy 20 évre szóló szerződést kössenek egy partnerrel. Amikor bejön ide egy vál­lalat, akkor az a cél, hogy össze tud­junk állítani számára egy testreszabott csomagot. Abból a szempontból kom­petencia-központként működünk, hogy megtaláljuk az optimális stratégiát. Van konkrét tervekkel érkező cég, és akad olyan is, amellyel közösen kell kigon­dolni a stratégiát. Rendkívül fontos a folyamat, hogy lépésről lépésre látható legyen a haladás a kitűzött célok irá­nyába. Most elég nagy kihívás az is, hogy fenntartsam a munkatársaim lel­kesültségét és motivációját egy olyan helyzetben, amikor a külvilág nem túl barátságos arcát mutatta az elmúlt két évben. Ezzel együtt a céges szintű mik­rovilágunkban nincs okunk panaszra: sok pozitív folyamatot látunk, jól telje­sítünk, és ezt valamilyen módon meg kell tanulnunk élvezni, ezt kell erősí­tenem a kollégáimban is. Fontos, hogy jól meg tudjam határozni, hogy mi le­gyen a fókusz, és hogy hétről hétre min­denki megtalálja az örömet és a kihí­vást a munkájában.

– A koronavírus hogyan hatott az energiafogyasztásra mind lakossági, mind ipari vonatkozásban?

Intézményi szinten volt egy jelentős rövid távú hatás, egyfelől az általános bezárások miatt, másfelől azért, mert számos cég szinte azonnal átszervezte a működését. Az összvolumen tekinteté­ben azonban nem volt jelentős a vissza­esés, csak átszerveződött a lakossági fo­gyasztás irányába, ráadásul mára nagy­jából visszatértünk az eredeti állapo­tokhoz. Az elmúlt két év történései ta­lán a nagyobb cégek figyelmét is felhív­ták az energiastratégia jelentőségére, és arra is, hogy ennek kialakítása mindig a fogyasztásoptimalizálással kezdődik.

Ha különvesszük a villamos energiát, akkor elektrifikálást tapasztalhatunk, leginkább a közlekedésben, de például a fűtésben is. Ez hosszabb távra szóló dolog, miközben ez az egyetlen reális alternatívája annak, hogy rövid távon nagy mennyiségű földgázt váltsunk ki. A villamosenergia-fogyasztási igény­ben trendszerű bővülés várható, mi­közben a nagy kérdés az, hogy ezt mi­ből állítjuk elő.

– Bár most mindannyiunk életét megváltoztatja a háború, azért az idei beszámolási időszak feladatainak is eleget kell tenni. Ön szerint milyen szabályokra érdemes az idén legin­kább odafigyelni?

A kialakult helyzet miatt sokkal na­gyobb figyelmet fordítunk a gazdálko­dási folyamatok tervezésére, majd szer­vezésére. Vizsgáljuk a reál- és a pénz­ügyi folyamatok változásait, az össze­tett és a beépített kockázatok felméré­sére, azonosítására pedig önálló és új tevékenységként tekintünk. A pénz­ügyi beszámolóban szerepeltetett koc­kázatokat az értékláncban felmért fo­lyamatok és a résztvevők helyzetének változására vonatkozóan vizsgáljuk. Természetesen külön odafigyelést igé­nyelnek a háborúval érintett területek vagy az azokkal összefüggő tőkemoz­gásokat igénybe vevő gazdasági érték­láncok. A szokásosnál is kíváncsibbak vagyunk a partnerek előrejelzéseire, in­tenzív egyeztetést végzünk a pénzügyi és reálfolyamatok üzemeltetésének ki­vitelezéséről, reagálunk a banki ese­ményekre. A háborúval értintett pénz­ügyi intézményekkel a korábban meg­szokottnál sokkal élénkebb egyeztetést folytatunk. Nagy falat az egyes „tartós és jelentős” hatással bíró gazdasági vál­tozók beazonosítása a gazdálkodó ál­tal kibocsátott eszköz- és forrásadatok alapján, hiszen ezekből készülünk fel a változókra vonatkozó becslések elvég­zésére. Kitüntetett figyelemmel moni­torozzuk a szerződéses vállalások tel­jesítésében bekövetkező vagy vélhetően bekövetkező számottevő változásokat. A beszámolóra is hatással lévő „terhes szerződések” jelzésével például kiemel­ten szükséges foglalkozni minden be­számolókészítési időszakban.

– Befolyásolja a beszámolókészítés folyamatát a mostani helyzet? Milyen előnyökkel jár az, hogy az ALTEO tőzs­dei cégként az IFRS-ek szerint készíti el a beszámolóját?

Az alapfolyamatokban nincs változás, a súlypontokban és a beszámoló elké­szítésére fordított időben viszont van: több időt kell fordítanunk a kockázatok azonosítására és a becslések változói­nak mérlegelésére. Szintén nagy körül­tekintést igényel a beszámolóra hatással lévő becslések meghatározása. A mos­tani helyzetben nem kizárt, hogy a ko­rábbiakhoz képest több humán és pénz­ügyi erőforrás bevonása válik szüksé­gessé, aminek deklarálásával megerő­sítjük a beszámolóban közölt informá­ciók megbízhatóságát.

Külön ügy az IFRS szerinti beszá­moló, amely a mérlegelési módszerek és az előremutató – nem szigorúan hát­ratekintő – hatások bemutatását igényli. Az eszközök értékelésénél például pre­ferálni kell a befektetések értékelésére hatást gyakorló feladatokat azokban az üzletágakban, ahol esetleg tőkeveszte­séget jeleznek előre a háborús körül­mények. Ezen nemzetközi módszertan szerint a jelentős követeléseket, befek­tetéseket, projekteket értékelő vállala­tok megtérülési számításaikat a fegy­veres konfliktus következményeként mérlegelik, és – amennyiben indokolt – módosítják a felhasznált változókat. A harcokban érintett régiókkal szorosan együttműködő vagy az adott térségben tevékenykedő vállalatoknak korlátoz­hatják a gazdálkodását a háborús ese­mények, ráadásul a gazdálkodókra vo­natkozó adatgyűjtés lehetőségét is elle­hetetleníthetik.

Saját tevékenységeinket nem érinti az ukrajnai válság, szolgáltatóként sem va­gyunk jelen a háborúban érintett terü­leteken, ugyanakkor azt vélelmezzük, hogy lehetnek fennakadások mind a reál, mind a pénzügyi szolgáltatási szektorok adatáramlásaiban. A szakértői munka­ellátás ellehetetlenülése miatt jelentési rendszerek eshetnek ki, amelyek pót­lása további közzétételi feladatokat tá­maszt az IFRS szerint jelentő vállalatok­nak. Összességében az az összkép ala­kult ki bennünk, hogy a gazdálkodók­nak rendkívül óvatosnak kell lenniük a meglévő tudáson alapuló jelentéstételi folyamatokban. Akkor járnak el helye­sen, ha – a rutinokra támaszkodva – a szokásosnál lényegesen szélesebb kör­ben tájékozódnak, hamarabb vonnak be szakértőket, továbbá felkészülnek a vé­tózások miatt keletkező újabb jelenté­sek hatékony és gyors lebonyolítására.

– Ebben a bizonytalan helyzetben hogyan tudnak tervezni? Ezzel kap­csolatban 2022-ben van-e olyan fon­tos változás, amely az energiaszek­tort érinti?

Először is nagyon gyors kockázatelemzésre volt szükség, változatos szce­náriókkal, már az első napokban. Értel­meztük és modelleztük a lehető legros­szabb kimeneteleket is, hogy felmérjük, mit jelentenek a vállalatunkra nézve az egyes helyzetek. Igen komoly nehézsé­gek is jöhetnek, és ilyenkor nagyon jól jön az a diverzifikált struktúra, amely­ben mi vagyunk. Tetemes „válságálló” nap- és szélerőmű-kapacitásunk van, utóbbi téren meghatározó szereplők va­gyunk Magyarországon. A kiskereske­delemben át kellett állni egy jóval kon­zervatívabb üzletpolitikára ez alatt az időszak alatt. Ott most nem az ügyfélak­vizíció vagy a növekedés a fő cél, hanem a működés fenntartása, a pénzügyi hely­zet stabilizálása, akár olyan helyzetek­ben is, amelyeket stressztesztekkel szi­muláltunk. A legfontosabb, hogy fenn­tartsuk a normális hétköznapi ritmust, nem lehet folyamatosan vészhelyzetben élni, hónapokig egész biztosan nem.

– Európa nagy része függ az orosz gáztól. Lehet-e gondolkodni alterna­tív gázútvonalakban? Milyen lehető­ségek vannak még?

Valamilyen módon Európa meg fogja oldani a kérdést. Az oroszoktól vett gáz­mennyiséget belátható időn belül meg lehet felezni, de a teljes kiiktatását je­len pillanatban nem gondolnám reális­nak. Előfordulhat persze olyan radikális lépés, amelyik ezt felülírhatja, ugyan­akkor már a nagymértékű csökkentés­sel is drasztikusan visszavágható az egyértelmű függőség az orosz gáztól. Valószínű, hogy hosszú távon is lesz orosz gáz, amelyet rövid távon – főleg az amerikaiaktól érkező – cseppfolyó­sított földgázzal (LNG) lehetne kivál­tani. Erről egyébként már korábban is volt szó, mostanra azonban eldőlni lát­szik, hogy az energiaárak mindenképp magasabb szinten fognak stabilizálódni, mint a pandémia előtt. Ez amúgy a fenntarthatóság szempontjából nem feltétle­nül baj, sőt. A túlélés záloga nem az el­lenállás, hanem az, ha alkalmazkodni tudunk a világhoz. Elképzelhetőnek tartok néhány atomerőmű „nem leállí­tást”, újranyitást viszont nem valószínű­sítek. Rövid távon (ami az energetiká­ban maximum öt év) nem lehet kizáró­lag megújuló forrásokon keresztül meg­oldani egy ország energiaellátását. Ma ott tartunk, hogy ami nem megújuló és reálisan szóba jöhet, az a földgáz és a nukleáris energia. Majd eljön az a vi­lág, amikor csak fenntarthatók lesznek, de most úgy néz ki, hogy 2040-re kezd el kivezetődni a földgáz.

Magyarországon például akkor le­hetne radikálisan elérni valamit a föld­gázkitettség csökkentésében, ha kezdünk valamit a lakossági fűtéssel. Meggyő­ződésem, hogy tíz éven belül ki lehetne vezetni a hazai fűtési célú földgáz jó­kora részét. Hiszek benne, hogy értel­mezhető időtávon belül el fog terjedni az elektrifikáció, ami lakossági szinten sokszor napelemet és az ahhoz kapcso­lódó fűtési rendszert jelent. Az erőművi földgáz viszont nagyon sokáig megma­rad Magyarországon. Nagy potenciál van a fogyasztáscsökkenésben, ebben azon­ban a lakosságnak, a kormányzatnak és a vállalatoknak egyaránt partnernek kell lenniük. Én például hiszek a közösségi megoldásokban és azok elterjedésében, de tisztában vagyok vele, hogy egy re­latíve olcsóbb és kedvező megtérülésű közösségi naperőműhöz radikális kul­túraváltásra volna szükség. Ígéretes le­hetőségek vannak a napelemek számá­nak növelésében, és fontos lenne további szélerőművek építése is.

– Mit gondol, mikortól lehetséges kizárólag megújuló energiákkal mű­ködni Európában? Magyarországon mikorra lehet ezt eléri?

Amíg eljutnánk a teljes megújulókig, a határköltsége exponenciálisan emel­kedne. Nem az a feladat, hogy a jelen­legi 10 százalék megújulóról hogyan jus­sunk el 100 százalékra Magyarországon: először érjük el a 30 százalékot, majd az 50-et, közben pedig az egyre fejlet­tebb technológia egyre olcsóbb is lesz. Gyakorlatilag éves szinten érdemes új­raszámolni a költségeket, hogy kide­rüljön, kell-e, érdemes-e gyorsítani az ütemen. Most jól látható egy befektetési boom, és az várható, hogy ez a jövőben folytatódni fog. Azon sem csodálkoz­nék, ha az energetika a jelenleginél jó­val magasabb szintű gazdaságpolitikai képviselethez jutna országos szinten.

– A szél-, a napenergia-termelés hogy tudna igazán versenyképes lenni? Ha­tékonyság, hatásfok és tárolás tekin­tetében mikorra lehet jelentős fejlő­désre számítani?

Ha az élettartamköltségeket vesszük alapul, akkor ma a szél- és a napener­gia számít a legolcsóbbnak a világon. Ezek viszont elég hektikusan termel­hetők meg, ami egy komoly problémát vet fel: ez pedig a tárolás. Úgy 5-10 év alatt juthatunk el odáig, hogy az ottho­nokban van egy napcella, egy elektro­mos kazán, valamint egy tároló, és az egészet egy intelligens menedzsmentre képes eszköz kapcsolja egy rendszerbe. Ez a többelemű konstrukció ma már lé­tezik, elérhető, és egy átlagos adottságú épületbe be is lehet építeni.

–Milyen folyamatok várhatók a fenn­tarthatóság területén?

Ezen a téren elsősorban partnerséggel lehet előrelépni. Nagyjából 20 évvel ez­előtt jutottunk el oda, hogy a vállalatok – amelyek a kormányzatok mellett a leg­befolyásosabb alakítói az életünknek – készek lettek tenni a fenntarthatóságért. Ma már szerencsére ott tartunk, hogy a fogyasztók mérlegelnek egy-egy termék beszerzésénél. Azzal foglalkoznak pél­dául egy kávé esetében, hogy az meg­felel-e „fair trade” elvárásoknak, vagy gondosan megnézik, használtak-e va­lamilyen adalékokat az előállításához. Vannak országok, ahol már nagyon erő­sen ott vannak ezek a szempontok a fo­gyasztók döntéseiben, másutt még in­kább csak a piaci ár számít. A fenntart­hatóságra vagy a zöldpolitikára egyre fo­gékonyabb fogyasztók azonban rákény­szerítik a vállalatokat, hogy ők is felve­gyék ezeket az aspektusokat a prioritá­saik közé, hogy aktívan foglalkozzanak a fenntarthatósággal, az alkalmazottak­kal. A sok szempontból vészterhes és letaglózó pandémia egyik előnye, hogy ösztönzőleg hatott a környezettudatos­ságra, amelynek jelentőségére a világ is nap mint nap emlékeztet minket.

NÉVJEGY

49 éves, kétgyermekes családapa.
A Külkereskedelmi Főiskola külgazdasági szakán végzett tőzs­de-pénzintézet specializáción 1996-ban, majd 1998-ban a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem gazdálkodási szakán, ahol főszak­iránya a vezetés-szervezés, mellékszakiránya a vállalatértékelés volt.
1998 és 2001 között üzletfejlesztéssel és vállalati stratégiával foglalko­zott a Zwack Unicum Nyrt.-nél.
2001-től 2007-ig az EETEK Holdingnál dolgozott, az első évben ve­zető pénzügyi elemzőként, később mint befektetési igazgató.
A 2008-as alapítás óta az ALTEO Energiaszolgáltató Nyrt. vezérigaz­gatója.
2016 óta a BCSDH (Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fej­lődésért Szervezet) elnöke.
Az AutoWallis Nyrt. felügyelőbizottságának elnöke, az UNICEF Ma­gyarország felügyelőbizottságának és a Kék Bolygó Klímavédelmi Be­fektetési Zrt. felügyelőbizottságának tagja.
Tagja a Magyar Tudományos Akadémia Fenntartható Fejlődés El­nöki Bizottságának, továbbá a Magyar Közgazdasági Társaság Fenn­tarthatósági Szakosztály elnökségének.