„Az egészségügyi helyzet normalizálódásával, a gazdaság újbóli erősödésével párhuzamosan fontos, hogy felvázoljunk egy olyan középtávú gazdasági pályát, mely bemutatja, hogy az idei kivételes év után hogyan térünk vissza az adósságráta újbóli csökkentésére” – fogalmazott a Pénzügyminisztérium államháztartásért felelős államtitkára.
– Az idén nagyban meghatározta a gazdasági életet a pandémia és az ahhoz való alkalmazkodás. Mit emelne ki, milyen intézkedések voltak ön szerint igazán jelentősek, és ezeknek milyen hatása volt az államháztartásra?
– A járvány második hullámának közepén kijelenthetjük, hogy a koronavírus miatti gazdasági visszaesés a világgazdaság egészét tekintve jelentősebb, mint a 2008-as válság idején volt. A magyarországi hatások és a válsághelyzetre adott reakció tekintetében viszont van egy nagyon fontos különbség. Míg 2008-ban a rosszabb reálgazdasági és államháztartási helyzet miatt az akkori kormányzat kiadáscsökkentéssel és adóemeléssel reagált, most ennek éppen az ellenkezője történik: adócsökkentésekkel és munkahelyteremtő támogatásokkal adunk támaszt a gazdasági szereplőknek. Államháztartási szempontból a gazdasági visszaesés a GDP 2–2,5 százalékát közelítő hiánynövekedést eredményezett. Ezen túl az adózási könnyítések, mint a kata fizetésének felfüggesztése vagy a szociális hozzájárulási adó kulcsának előre hozott csökkentése több forrást hagytak a vállalkozásoknál, ezzel és a tetemes pluszkiadásokkal növelve a költségvetési hiányt. Mindezek miatt magas, a GDP 8–9 százalékát kitevő, de európai szinten „csak átlagos” hiány várható. A meghozott intézkedések azonban egyfajta befektetésként is értelmezhetők, hiszen általuk remélhetőleg gyorsabban növekedési pályára áll majd a magyar gazdaság.
– Államháztartásért felelős államtitkárként mit gondol, az előbb említett hatások közül melyek jelentették a legnagyobb kihívást?
– A járvány kitörésekor a legelső jelentős feladat az egészségügyi védekezéshez szükséges eszközök beszerzése volt. Szerencsére az elmúlt évek gazdasági eredményeinek köszönhetően volt olyan állapotban a költségvetés, hogy az ehhez szükséges forrásokat biztosítani tudtuk. A költségvetésben elkülönített Országvédelmi Alap néven futó 378 milliárd forintos tartalék jelentette az elsődleges fedezetet. Pontosan emlékszem, az első tétel egy azonnali, 50 milliárd forintos egészségügyi eszközbeszerzés volt, még március elején. Aztán az egészségügyi védekezés és a gazdaság védelme érdekében az idei költségvetést is jelentősen átszabtuk. Különleges év van. Az említett célok elérése érdekében az idén nem lehetett és – kijelentem – nem is volt költségvetési akadály.
– A SZAKma olvasói számára hogyan foglalná össze a szerepét a törvényhozási folyamatban? Az államháztartás egyensúlyának melyek a legfőbb összetevői, és a gazdaság szereplőinek erre milyen behatásuk van?
– Az egyik legfőbb feladatom a költségvetési törvényjavaslat előkészítése. Ezt követően a parlamenti tárgyalás során számos alkalommal képviselem a Pénzügyminisztériumot. A költségvetés kialakításában sok szempont játszik közre. Ezek közül a legjelentősebbnek a reálgazdasági helyzetet és azon belül a munkaerőpiaci folyamatokat tartom. A foglalkoztatottak számának és bérének alakulása nemcsak az egyének, családok helyzetét határozza meg, hanem szinte azonnal tükröződik az államháztartási szintű adatokban, így a jövedelmi és a fogyasztási adóbevételekben. Éppen ezért a gazdaságpolitikai döntéseknek az egyéneket és az egyes vállalkozásokat ösztönző, viselkedésbefolyásoló jellegűeknek kell lenniük. Hogy csak egy-két példát mondjak: a nyugdíjasok munkavállalására vonatkozó rendkívül kedvező adószabályok számos idősebb honfitársunkat tartotta a munkaerőpiacon, de az online kasszák rendszere, a közvetlen NAV-kapcsolat is fegyelmezettebb számlaadást eredményezett a vállalkozások részéről. Ennek is köszönhetően tudtuk a csökkenő adókulcsok mellett is megőrizni a költségvetés stabilitását.
– Az elmúlt években mire volt a legbüszkébb, amit az államháztartási kérdések területén elért a kormányzat?
– Nehéz egy dolgot kiemelni, de ha mégis ki kell, akkor a 2010 utáni költségvetési konszolidációt és az adósságráta folyamatos csökkentését említeném. Ezen eredmények ugyanis túlmutatnak a számokon. Nem pusztán azt értük el, hogy teljesítettük a különböző jogszabályi követelményeket és kedvező statisztikákat tudtunk felmutatni, hanem a pénzügyi és reálgazdasági befektetők bizalma visszatért Magyarország iránt. Miért mondom ezt? Huszonkét éve dolgozom a Pénzügyminisztériumban. Jól emlékszem azokra az időkre, amikor az országot leginkább az uniós országok között kiugró költségvetési hiány és növekvő adósságráta jellemezte, és azt is tudom, hogy a 2010 utáni gazdaságpolitikai fordulatot követően is évek kellettek, míg előbb a befektetőket, majd a különböző nemzetközi szervezeteket meggyőzték a tényszámok. A bizalmat nehéz felépíteni, de könnyű elveszíteni. Az egészségügyi helyzet normalizálódásával, a gazdaság újbóli erősödésével párhuzamosan ezért is fontos, hogy felvázoljunk egy olyan középtávú gazdasági pályát, mely bemutatja, hogy az idei kivételes év után hogyan térünk vissza az adósságráta újbóli csökkentésére. Varga Mihály miniszter úr irányításával most ezen dolgozunk. Egy hiteles és reális középtávú pályával biztosíthatjuk, hogy a jövőben is csökkenjenek a mindnyájunk által finanszírozott adósság terhei. A jó hír az, hogy a bizalom most is megvan irántunk. Ezt tükrözi, hogy a Moody’s épp néhány hete javított a magyar államadósság megítélésén.
– A jövő évi adócsomagban részben a korábbi évek adópolitikája érvényesül, részben pedig reflektál azokra az intézkedésekre, amelyek az elmúlt hónapokat jellemezték. Mit emelne ki ezek közül: mit tart a legfontosabb változásnak? Hogyan hatnak ezek az intézkedések az államkasszára?
– Az elmúlt évek adópolitikájának négy fő vonalát emelném ki. Az első a gyermek-és családsegítő adópolitika. Ez tükröződik például a családi adókedvezményekben. A második a foglalkoztatást, beruházásokat támogató irány, melyet jól szimbolizál a foglalkoztatáshoz kapcsolódó adóterhek folyamatos csökkenése vagy a társaságiadó-kulcs alacsony szintje. A harmadik sarkalatos pont a gazdaságfehérítés – itt elég, ha az európai szinten legjelentősebb áfaréscsökkenést említem; a negyedik pedig az adó adminisztráció mérséklése. Minden adóügyi változtatás ezekhez az irányokhoz illeszkedik. A most ősszel az Országgyűlésnek beterjesztett intézkedésekben is az adminisztráció egyszerűsítése dominál. Az a véleményem, hogy Izer Norbert államtitkár úr vezetésével szakmailag alaposan előkészített, jól átgondolt intézkedések történnek, amelyek jelentősen javítják a vállalkozások versenyképességét. Az államtitkár úr a korábbi vállalati tapasztalatai alapján is pontosan tudja, milyen változtatások segítik a vállalkozások életét, javaslatai ugyanakkor figyelemmel vannak a költségvetés stabilitásának szempontjára is.
– Milyen releváns vonatkozásai vannak a makroadatoknak, eredményeknek a könyvelők, könyvvizsgálók számára?
– Az elmúlt időszak reálgazdasági számai azt mutatják, hogy az egyes cégek fejlődni tudtak, tehát a könyvelők és könyvvizsgálók nem maradtak munka nélkül. Egy tartósan zsugorodó vagy „vegetáló” gazdaságban a talpon maradó cégek, vállalkozások száma is csökkenne, sokan elveszíthetnék a munkájukat. Bízom abban, hogy belátható időn belül a könyvelőknek, könyvvizsgálóknak az egyre bővülő cégek beszámolóit kell majd ismét kézben tartanunk.
– Mit gondol, mik lesznek a következő évek adópolitikai kihívásai itthon, Európában és a világban? A törvénykezés hogyan tudja ezeket megelőzni vagy helyre tenni?
– A digitalizáció és az online működési formák terjedése eddig is jellemezte az elmúlt éveket, a koronavírus-járvány ezt a folyamatot csak erősítette. Ahogy korábban már említettem, az adórendszer a viselkedési formákat is befolyásolja, mi pedig hoztunk olyan szabályokat, amelyekkel például az elektronikus fizetést, az online megoldások alkalmazását könnyítettük, ösztönöztük. Az adórendszernek ugyanakkor „le is kell követnie” a változásokat: világszintű kihívás például a techcégek adóztatása, az adóelkerülés meggátolása. A digitalizáció tehát nemcsak az ipari szektort (lásd ipar 4.0), a szolgáltatásokat (lásd online vásárlások és fizetések) vagy akár a mezőgazdaságot (lásd adatvezérelt precíziós gazdálkodás) befolyásolja, hanem az adórendszer elé is kihívásokat állít. Úgy látom, az elmúlt években a már említett megoldásokon túl a személyi jövedelemadó e-bevallási rendszerével, vagy az eÁFA-javaslattal a kormányzat nemcsak követte, hanem „diktálta is” a digitalizáció sebességét. Feladatunk tehát van bőven, de remélem, az eddigi tapasztalatokra, eredményekre támaszkodva erőnk is lesz azok elvégzéséhez.
NÉVJEGY
46 éves, nős, két gyermek édesapja
A Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen 1998-ban végzett közgazdászként, majd 2001-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett jogi szakokleveles közgazdászdiplomát
Első munkahelyén, a Pénzügyminisztériumban, majd a Nemzetgazdasági Minisztériumban (NGM) és azóta ismét a Pénzügyminisztériumban dolgozik 1998 óta. Előbb fogalmazóként, majd a költségvetési és pénzügypolitikai főosztály osztályvezetőjeként, főosztályvezető-helyetteseként, később az EU Költségvetési Kapcsolatok Főosztály megbízott vezetőjeként végezte munkáját. A Nemzetgazdasági Minisztérium költségvetésért felelős helyettes államtitkára 2010-ben lett
Az államháztartásért felelős államtitkár 2014 óta az NGM-ben, 2018 májusától pedig a Pénzügyminisztériumban