9/2024/3
Saját tulajdonú irodákat adunk bérbe. Új bérlő esetén gyakori, hogy a bérlő az általa bérlendő irodahelyiség saját igényeinek megfelelő átalakítását kéri. Az új bérlőnek történő átalakítások során új burkolatok, új gipszkarton falak, új ajtók és vizesblokkok készülnek, villanyszerelési, festési, burkolási munkálatokat, stb. végzünk a bérlő által kiválasztott anyagokkal. A bérlő igényeinek megfelelő átalakítás költségeit nem terheljük át közvetlenül a bérlőre, hanem felmerüléskor költségként számoljuk el, az ingatlan értékét nem növeljük meg, mivel ezek a költségek a bérleti díjban meg fognak térülni, másrészt az ingatlan használati ideje ezen munkák által nem nő meg. Helyes-e a számviteli elszámolásunk? A bérleti díjban megtérülő és az ingatlanra nem aktivált átalakítási költségeket, mint alvállalkozók által elvégzett munkákat elszámolhatjuk-e közvetített szolgáltatásként?
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 3. §-a (4) bekezdése 7. pontjának az előírása szerint beruházásnak minősül a tárgyi eszköz beszerzése, létesítése, saját vállalkozásban történő előállítása, a beszerzett tárgyi eszköz üzembe helyezése, rendeltetésszerű használatbavétele érdekében az üzembe helyezésig, a rendeltetésszerű használatbavételig végzett tevékenység (szállítás, vámkezelés, közvetítés, alapozás, üzembe helyezés, továbbá mindaz a tevékenység, amely a tárgyi eszköz beszerzéséhez hozzákapcsolható, ideértve a tervezést, az előkészítést, a lebonyolítást, a hiteligénybevételt, a biztosítást is). Beruházás a meglévő tárgyi eszköz bővítését, rendeltetésének megváltoztatását, átalakítását, élettartamának, teljesítőképességének közvetlen növelését eredményező tevékenység is, az előbbiekben felsorolt, e tevékenységhez hozzákapcsolható egyéb tevékenységekkel együtt. Ez utóbbival kapcsolatosan ki kell emelni, hogyha a felsorolt feltételek közül bármelyik egy teljesül, akkor az elvégzett munkákat beruházásként kell elszámolni. Így például, ha az elvégzett munkával kapcsolatosan a tárgyi eszköz kapacitása bővül, de az élettartama a tárgyi eszköznek nem változik, vagy a tárgyi eszközt átalakítják, de az élettartama a tárgyi eszköznek szintén nem változik, akkor is az elvégzett munkákat beruházásként kell elszámolni.
A számviteli törvény 48. §-a (1) bekezdésének előírása szerint tárgyi eszköznél értéket növelő bekerülési (beszerzési) értékként kell figyelembe venni a meglevő tárgyi eszköz bővítésével, rendeltetésének megváltoztatásával, átalakításával, élettartamának növelésével összefüggő munka, továbbá az elhasználódott tárgyi eszköz eredeti állaga (kapacitása, pontossága) helyreállítását szolgáló felújítási munka ellenértékét (saját vállalkozásban történt megvalósítása esetén a számviteli törvény 51. §-a szerinti közvetlen önköltség aktivált értékét is).
A meglévő ingatlanok rendeltetésnek megváltoztatásához, átalakításához kapcsolódó tevékenységek már állományban lévő ingatlanokhoz kapcsolódnak, így jellemzően nem járnak mennyiségi növekedéssel.
Az előbb leírtak alapján ingatlanok vonatkozásában beruházásként kell elszámolni a funkcióváltozást is (például iroda helyiségből raktár vagy szociális helyiség kialakítása, raktárból szociális helyiség vagy iroda kialakítása, üzemi épületből vannak egy részéből irodahelyiség kialakítása).
Így a kérdésben hivatkozott munkák, ha a bérlőnek nem kerülnek továbbszámlázásra (új vizesblokkok kialakítása, új gipszkarton falak építése, új burkolatok készítése, villanyszerelés)
és ezen munkák eredményeképpen az ingatlanban funkcióváltozás következik be, vagy az ingatlan új funkcióval bővül, akkor azt beruházásként kell elszámolni akkor is, ha az ingatlan hasznos élettartama nem nő ezen munkák eredményeképpen.
A bérbeadó által elvégeztetett munkákat nem lehet számviteli elszámolásban közvetített szolgáltatásként elszámolni csak azért, mert azok a bérleti díjban a jövőben megtérülnek.
A számviteli törvény 3. §-a (4) bekezdésének 1. pontja tartalmazza a közvetített szolgáltatás fogalmát. A számviteli törvény hivatkozott előírása szerint közvetített szolgáltatásnak minősül a gazdálkodó által saját nevében vásárolt és a harmadik személlyel (a megrendelővel) kötött szerződés alapján, a szerződésben rögzített módon részben vagy egészben, de változatlan formában továbbértékesített (továbbszámlázott) szolgáltatás.
Közvetített szolgáltatásnál a gazdálkodó vevője és nyújtója is a szolgáltatásnak, a gazdálkodó a vásárolt szolgáltatást részben vagy egészben közvetíti úgy, hogy a megrendelővel kötött szerződésből a közvetítés lehetősége, a számlából a közvetítés ténye, vagyis az, hogy a gazdálkodó nemcsak a saját, hanem az általa vásárolt szolgáltatást is értékesíti változatlan formában, de nem feltétlenül változatlan áron, egyértelműen megállapítható.
Mindezek alapján a közvetített szolgáltatás akkor felel meg a számviteli törvény előírásainak, ha azt a vállalkozó
saját nevében, a megrendelővel kötött szerződés alapján, a szerződésben rögzített módon részben vagy egészben, változatlan formában továbbértékesíti. Ezek alapján megállapítható, hogy közvetített szolgáltatásról akkor beszélhetünk, ha:
- az a saját nyújtott szolgáltatástól elválasztható, azaz önálló szolgáltatásról van szó,
- a megrendelővel kötött szerződésből egyértelműen következnie kell a közvetítés lehetőségének (a szerződésben szerepelnie kell, hogy a szolgáltatás nyújtója a közvetített szolgáltatás tekintetében más vállalkozást vesz/vehet igénybe, de a más vállalkozást nevesíteni a szerződésben nem szükséges),
- a számlából egyértelműen ki kell tűnnie a közvetítés tényének. Ez a követelmény azt jelenti, ha a vállalkozás saját teljesítménye mellett többfajta közvetített szolgáltatást is nyújt, akkor a számlában a saját és az egyes közvetített szolgáltatásokat külön-külön sorban a szolgáltatás megnevezésével és annak továbbszámlázott ellenértékével szükséges feltüntetni. (Amennyiben csak közvetített szolgáltatást számláz a vállalkozó, akkor elégséges a számlában a „közvetített szolgáltatás” megnevezést feltüntetni.) Ha ugyanazon szolgáltatást saját teljesítményként és közvetített szolgáltatásként is értékesíti a vállalkozó, akkor szintén külön-külön indokolt feltüntetni a kimenő számlán, hogy melyik az a szolgáltatás, amelyik közvetítésre kerül. Nem elegendő, ha a számlán csak az szerepel, hogy a számla közvetített szolgáltatást tartalmaz. Ugyanakkor a számlának a közvetített szolgáltatás bekerülési értékét nem kell tartalmaznia.
Ebből következően nem minősül egy szolgáltatás közvetített szolgáltatásnak, ha a vállalkozó a szolgáltatást nem változatlan formában értékesíti tovább a megrendelője felé, ha a szolgáltatás egy új termék vagy a vállalkozó által nyújtott szolgáltatás részét képezi, mert ekkor az igénybe vett szolgáltatás értéke beépül a vállalkozó saját teljesítményébe (ebben az esetben a számviteli törvény előírása alapján a szolgáltatást igénybe vett szolgáltatásként kell elszámolni).
A számviteli törvény előírása alapján közvetített szolgáltatás lehet az alvállalkozói teljesítések értéke is, ha azok a törvény előírásait teljesítik. A fogalomból következik, hogy alvállalkozói teljesítmény csak akkor lehet – többek között – közvetített szolgáltatás, ha a vállalkozó a megrendelő felé szolgáltatásnyújtást vállalt. Amennyiben a vállalkozó termékértékesítést vállalt a megrendelő felé, akkor számviteli szempontból nem beszélhetünk közvetített szolgáltatásról, az alvállalkozó által végzett munkát a vállalkozás a saját teljesítményéhez veszi igénybe, annak értéke beépül az előállított termék közvetlen önköltségébe, így nem tud teljesülni a változatlan formában történő továbbértékesítés sem, ezért az alvállalkozó által így számlázott szolgáltatást a vállalkozásnál igénybe vett szolgáltatásként kell elszámolni.
[A számviteli törvény 3. §-a (4) bekezdésének 1. és 7. pontja]