„Tanácsadóvá válik a könyvelő” - INTERJÚ KILLIK LÁSZLÓVAL

Erőteljes az igény a gazdasági kormány­zatban a cégek adózási és adatszolgálta­tási kötelezettségeinek elektronikus plat­formra helyezése mellett. Mennyire segíti ez a cégek és könyvelőik, könyvvizsgálóik munkáját?

– A technológiai megoldások akkor segí­tik a könyvelők, könyvvizsgálók munkáját, ha egy-egy folyamat egyszerűbb, gyorsabb vagy biztonságosabb lesz. Az elektronikus platformra terelt adatszolgáltatásokkal egy időben bővült az információszolgáltatás köre és mennyisége is. Talán éppen ezért az előnye szinte észrevehetetlen. Inkább az érződik, hogy évről évre egyre több ada­tot kell szolgáltatni. A több adatszolgálta­tás pedig több adminisztrációval jár, ami a könyvelő, a könyvvizsgáló cégek költsé­geit növeli, és ezt az adminisztrációnöve­kedést nehéz az ügyfelekkel elfogadtatni. Ha egy új adatszolgáltatási kötelezettség jelenik meg, annak teljesítése „természe­tesen” azonnal a könyvelő feladatává vá­lik. Régebben az adatrögzítés volt a legna­gyobb költségelem a könyvelői munkában, mára már egyértelműen az adatszolgálta­tások (hatóságnak, ügyfélnek, könyvvizs­gálónak, tulajdonosnak stb.) elkészítése a legnagyobb kihívás.

Tapasztalatai szerint mennyire jel­lemző az „utolsó pillanatos” beszámoló-elfogadás a cégeknél? Javul-e ezen a téren a statisztika?

– A mi ügyfélkörünk nem szereti az utol­só pillanatra hagyni a beszámoló elfogadá­sát. De sajnos mindig előfordul olyan eset, hogy valamilyen információ vagy doku­mentum hiánya, vagy éppen az üzlet ter­mészetéből adódóan májusra csúszik egy-egy beszámoló. Az ügyfeleink a lehető leggyorsabban szeretnék látni az előző évi eredményeiket, különösen a külföldi tulajdonú társaságok, ezért nálunk a leg­nagyobb terhelés a februári-márciusi idő­szakban van. Aki megcsúszik, azok a fent már említett okok miatt önhibájukon kívül kénytelenek rendszerint az utolsó pillana­tokig várni a beszámoló elkészítésével.

 Mennyire tekintik nyűgnek a vállalko­zók az éves beszámoló készítését?

– Azoknál a kisebb cégeknél, ahol a tu­lajdonos és az ügyvezetés egybeesik, ott az éves beszámoló nem ad sok többletin­formációt a tulajdonos/ügyvezető számára. Ezeknél a cégeknél az éves beszámoló ha­sonlatos egy adóbevallási kötelezettséggel. Minél inkább komplexebb egy vállalkozás, annál inkább fontos szerepe van az éves beszámolónak, és annál többre is értékelik.

A céginformációs szolgálat elvben már évek óta csak elektronikus formában fogadja a beszámolókat, ennek ellenére sok volt a papír alapú bevallásról készí­tett kép. Hihető-e, hogy az idei évtől az OBR bevezetése nyomán kikopnak végre a nem megfelelő beszámolók?

– Hogy biztosan így lesz-e, azt nem tud­hatom. De a nem megfelelő beszámo­lók leginkább a hatóságoknak okozhat­tak problémát, akik nem tudtak megfele­lő adatszűréseket végrehajtani. Nálunk, a BPO-nál nem emlékszem, hogy jelentett-e problémát, ha egy beszámolót csak képfor­mátumban tudtunk megnézni.

Az ígéretek szerint hibás, hiányos ada­tokat tartalmazó beszámolókat a rend­szer nem enged majd feltölteni. Mennyi­ben javíthatja ez a beszámolók megbíz­hatóságát?

– A kérdés, hogy kinek a szempontjából. A beszámolót elfogadó tulajdonosoknak nem nagyon hiszem. Nagyobb gondot lá­tok abban, hogy a jelenleg feltöltendő ada­tok alapján az a téves feltételezés fog ki­alakulni, hogy a mérleg- és eredményki­mutatás-adatok elegendőek arra, hogy egy cégről bármilyen következtetést le lehessen vonni. A magyar számviteli rendszerben is a kiegészítő mellékletben bemutatott infor­mációk kulcsfontosságúak. Az abban sze­replő kritikus információkat nem lehet adat­ként feltölteni az OBR-be sem. A mérleg- és eredménykimutatás-adatok bizonyos kere­tek között viszont a hatóságok adatszűrését biztosan segíteni fogják.

Hogy látják, kaptak-e kellően alapos tájékoztatást az OBR-ről a vállalkozások és a könyvelőik? Elég volt-e az idő a felké­szülésre? Ésszerű-e az a várakozás, hogy az elmúlt év során az „éles tesztben” min­denki megismerkedett már a programmal?

– Azt gondolom, hogy nem volt elegen­dő idő. Azért nem, mert nem csak ez az egy változás volt az elmúlt évben az adatszol­gáltatások tekintetében. Rengeteg különbö­ző vállalkozás működik Magyarországon. Feltehetően egy olyan cégnél, ahol egy be­számolót adnak le egy évben, ez nem je­lent különösebb problémát. Mi közel 160 beszámolót fogunk idén benyújtani. Fél­reértés ne essék, nem a beszámolóadatok feltöltése okoz problémát, hanem az, hogy a korábban kialakított beszámolókészítési folyamatainkat kell átalakítanunk. Ezt nem lehet tesztüzemben lepróbálni: a 160 cé­günk 160 különböző problémával szembe­sül. Most szembesültünk azzal, hogy egy beszámoló feltöltése átlagosan 20 percet vesz igénybe (minél nagyobb egy társaság, annál több adatot kell megadni), korábban egy beszámolót kb. 5 perc alatt töltöttünk fel. Ez nagyságrendileg négyszeres időt je­lent. A beszámoló feltöltését nálunk eddig csak magasabb beosztású kolléga tehette meg, hiszen ez csak ügyfélkapus regiszt­rációval történhet. Most azzal szembesül­tünk, hogy a szabályozás szerint neki kell feltöltenie az adatokat is, mert nem lehet megosztani a rendszerben a feltöltési és a beküldési jogosultságokat. Ez nálunk azt jelenti, hogy egy magasan képzett kollé­ga a beszámolókészítési szezon közepén 7 munkanapon keresztül csak beszámolókat tölt fel. Célszerűbb lett volna egy átmeneti évet adni, ahol a hibák felszínre kerülhet­tek volna. Ekkor lett volna arra is lehetőség, hogy a cégeket érdekeltté tegyék az új be­számoló elkészítésére – például az OBR-en keresztül benyújtott beszámolókat később lehetett volna benyújtani.

Újságíróként mondom, hogy nem örülnénk, ha május 31. után nem láthat­nánk a céges beszámolókat a hivatalos közzétételi helyeken...

– Jó, elfogadom. Akkor az OBR-en kívü­li beszámolókészítés időpontját hozhatta volna előrébb a jogalkotó az átmeneti idő­szakban. Így a cégeknek is fontosabb lenne a gyors átállás, és a rendszerhibák is job­ban kiszűrhetőek volnának.

Okozhat-e gondot, hogy az IFRS alap­ján jelentőkre nem vonatkoznak ezek a szabályok? Mennyire tartanák indokolt­nak, hogy az IFRS szerint jelentő cégek számának várt bővülése miatt mihama­rabb itt is változás legyen?

– Úgy gondolom, hogy így lenne igaz­ságos. Most az a furcsa helyzet állt elő, hogy a nagy, IFRS-ben jelentő cégek egy­fajta előnyt élveznek a kis magyar cégek­kel szemben. Az IFRS-re történő áttérés méreteivel kapcsolatban ráadásul kételye­im vannak. Rengeteg cégnek készítjük el az IFRS szerinti riportjait év végével, de hiába kérdeztük őket, egyelőre nem sze­retnének átállni IFRS alapú könyvelés­re és beszámolókészítésre. Ahol eddig is IFRS-ekszerint jelentettek, mellette minden esetben elkészült a magyar jelentés is. Ez egy bejáratott formula volt – nem hiszem, hogy változás lenne ebben. Miközben véle­ményem szerint – ha visszatérünk az adat­szolgáltatás minőségére – jól látszik az is, hogy az IFRS-alapú beszámolók sokkal in­formatívabbak, sokkal több üzleti döntést láttatnak, mint a hazai szabályozás szerin­ti beszámoló.

Mennyiben alakul át a tanácsadói szakma az új eljárások, szabályok és a digitalizáció nyomán?

– Az átalakulás már most érezhetően el­kezdődött. Egyre nagyobb a technológiai ki­tettsége a pénzügyi-számviteli szakmának. Ahogy említettem, egy jó könyvelő manap­ság már nem attól lesz jó, hogy gyorsan be tud könyvelni egy számlát, hanem akkor, ha használni tudja a technológiát. De eh­hez nagyobb tranzakciószámok is kellenek: öt számla miatt nem éri meg integrálni egy számlázórendszert egy pénzügyi-számvite­li rendszerrel. Ebből adódóan a kisebb cé­gek adminisztratív költségei exponenciálisan növekednek a nagyobb társaikhoz viszonyít­va. Miután a jövőben – például az online számlázás révén – az adatrögzítés már au­tomatizált lesz, a könyvelők szerepe kettévá­lik majd: lesznek a gazdaságinformatikusok, akik a klasszikus könyvelési feladatokat és a beadványok, adatszolgáltatások határidős elkészítését végzik, míg a könyvelők másik csoportja valódi tanácsadóvá válik, s pénz­ügyi támogató szerepe növekedik majd meg. Ez a funkció ma is megvan a könyvelőknél, könyvelőirodáknál, de azt gondolom, a jö­vőben sokkal hangsúlyosabb lesz. Azzal ugyanakkor szembe kell nézni, hogy a ta­nácsadói díjak és a könyvelési díjak így ket­téválnak majd – nekem nagy félelmem, hogy a kisebb cégek számára a jövőben megfizet­hetetlen lesz a tanácsadói segítség. 

***

NÉVJEGY

KILLIK LÁSZLÓ

közgazdász, bejegyzett könyvvizsgáló, igazság­ügyi adó- és könyvszakértő

2001 óta ügyvezető, partner – BPO Audit Tax

2005-től a BPO-n keresztül aktív tagja az MGI Worldwide nemzetközi szevezetnek, mely a függet­len könyvelő-, könyvvizsgáló és tanácsadó cégek hálózata több mint 80 országban

2008 óta kelet-európai regionális koordinátor – MGI Worldwide

2008–2010 európai koordinátorok bizottságá­nak elnöke – MGI Worldwide