„NEM MINDEGY, MILYEN MINŐSÉGŰ BESZÁMOLÓKAT ELLENŐRZÜNK” - INTERJÚ BARSI ÉVÁVAL

/ 2019. májusi lapszám
„NEM MINDEGY, MILYEN MINŐSÉGŰ BESZÁMOLÓKAT ELLENŐRZÜNK”  - INTERJÚ BARSI ÉVÁVAL

„Ha a könyvvizsgálat rutin feladatait átveszik a szoftverrobotok, a munka izgalmas része marad meg nekünk. A cégek által készítendő beszámolókban egyre inkább előtérbe kerülnek a nem pénzügyi témák, például a környezetvédelem, a szociális és foglalkoztatási kérdések, a mindenfajta diszkrimináció és a korrupció elleni küzdelem” – mondja a Magyar Könyvvizsgálói Kamara szakmai alelnöke.

Immár negyedik éve szakmai alelnök. Hogyan épül fel a munkája, hogyan tudja azt összeegyeztetni a PwC-nél be­töltött pozíciójával?

– Mindkét feladatkörömben foglalkozom európai uniós könyvvizsgálati és számviteli szabályozási kérdésekkel, eb­ből adódnak szinergiák. A saját ügyfélkörömben felmerülő napi könyvvizsgálati tapasztalataimat is jól tudom hasznosí­tani akkor, amikor a szakértői bizottságban arról gondolko­dunk, hogyan tudnánk még hatékonyabban segíteni a kollégá­kat – például milyen kérdésekről lenne érdemes közleményt kiadnunk, milyen témaköröket javasoljunk az éves kötelező oktatásra vagy a visegrádi konferenciára, vagy melyek legye­nek azok a kiemelt szakmai kérdések, amelyekről a minőség­ellenőrök éves konferenciáján beszélünk.

Ebben a ciklusban került a szakmai alelnök hatáskörébe a kamara nemzetközi kapcsolatainak ápolása, ami szerintem logikus lépés volt, hiszen a kamarákat tömörítő nemzetközi szervezettel és az európai szervezettel való együttműködés a szakmai munka fontos részét képezi. A könyvvizsgálók mun­kájának kereteit meghatározó szakmai standardok változásá­ról, a nagyvilágban a szakmát érintően zajló diskurzus témái­ról, az egyes országokban történt kiemelkedő események hatá­sairól a nemzetközi szervezetek által szervezett eseményeken és a tőlük kapott hírek révén tájékozódunk. Ezek a találko­zók jó alkalmat nyújtanak arra is, hogy elmondjuk a vélemé­nyünket és kapcsolatokat építsünk a többi ország kamaráival.

– Több változás is történt a kamara életében az utóbbi időben.

– Az ötéves stratégiánkban kitűzött célok között kiemelt helyen szerepel a szakmaiság erősítése. Ennek részeként örömmel látnánk a könyvvizsgálók önkéntes társulásának, együttműködésének további elterjedését, hiszen a tapaszta­latok megosztása és a szakmai konzultáció felbecsülhetetlen értéket képvisel. Szerencsére vannak már jól működő példák ilyen társulásokra.

Fontos előrelépés, hogy a kamara tudatos gazdálkodásának köszönhetően aktív státuszú tagjaink számára ingyenes jog­tár-előfizetést adhatunk már ettől az évtől. Dolgozunk azon, hogy a napi gyakorlatban felmerülő problémákra megoldá­sokat találjunk, így például a könyvvizsgálói jelentés elekt­ronikus hitelesítésének előírásán, vagy azon, hogy a könyv­vizsgálatra kötelezett, de könyvvizsgálót valamiért mégsem alkalmazó cégeket beazonosítsuk és rávegyük őket az elő­írások betartására.

Idei újdonság a „Magyar Könyvvizsgálói Kamara által mi­nősített könyvviteli szolgáltató” intézményének a bevezetése. A könyvvizsgálóknak ugyanis nagyon nem mindegy, hogy milyen minőségű beszámolót vizsgálnak. Évek óta tapasz­taljuk, hogy nagyon széles skálán mozog a könyvelők tu­dása, a munkájuk minősége. A kamara alapszabályába be­került pártoló tagság intézménye révén megteremtettük a le­hetőségét annak, hogy egy könyvelő vagy könyvelőcég részt vehessen a kamara által működtetett önkéntes minőségbiz­tosítási rendszerben, és ha megfelel a feltételeknek, akkor a kamara által minősített könyvviteli szolgáltatóvá válhasson. Azt persze majd a piac dönti el, hogy mennyiben lesz elő­nyös mindez egy könyvelőnek. Mi mindenesetre azt remél­jük, hogy a minőségi munkát végző könyvelők jobb érvénye­sülését fogja elősegíteni.

– Milyen területekre van hatással a szakértői bizottság?

– A szakértői bizottság egyik fontos feladata a könyvvizs­gáló kollégák munkájának gyakorlati segítése. A standardok ugyan megadják az elméleti kereteket, de hogy a minden­napi munkában hogyan kell ezeket alkalmazni, az sokszor nehézségeket okoz. Az adók könyvvizsgálatáról szóló ko­rábbi szakmai útmutatót 2017-ben aktualizáltuk. Az átala­kulások könyvvizsgálatában régóta voltak tisztázatlan kér­dések, amelyeket a 2018-ban készített tájékoztató anyagunk­ban igyekeztünk tisztázni. A következő két évre, 2019-re és 2020-ra egy még nagyobb lélegzetű feladatot tűztünk ki ma­gunk elé: a kis- és középvállalkozások könyvvizsgálatáról ké­szítünk szakmai anyagot. Ez örökzöld téma itthon és világ­szerte is, mert nem egyértelmű, hogyan kell a könyvvizsgá­lati standardokat alkalmazni a különböző méretű és bonyo­lultságú cégekre. Maguk a standardok az „arányos alkalma­zást” írják elő, de hogy ez pontosan mit jelent, azt talán még maguk a standardalkotók sem tudják.

Gyakran érkeznek olyan kérdések a szakértői bizottság ál­tal működtetett konzultációs szolgálathoz, amelyek azt fesze­getik, hogy a könyvvizsgálaton kívül milyen más szolgáltatá­sokat nyújthat egy könyvvizsgáló az ügyfelének, összeférhe­tetlen-e egy tevékenység egy másikkal. Ezekre a kérdésekre részben a könyvvizsgálati standardok, részben a kamara fe­gyelmi és etikai szabályzata, illetve az IESBA etikai kódexe adják meg az iránymutatást. A kamarai szervezetben a szak­értői és a fegyelmi bizottság közötti egyeztetés, vélemény­csere alapján születnek meg a válaszok. Az oktatási bizott­ság felé jelezzük a gyakran visszatérő témákat, és javasoljuk azok felvételét a kötelező oktatásba, így például az etikai elő­írások a tavalyi és az idei kötelező oktatásban is megjelennek.

Az elmúlt időszakban két tapasztalt könyvvizsgálóval bő­vítettük a szakértői bizottságot támogató stábot. Ők kama­rai alkalmazottként a fegyelmi, a minőség-ellenőrzési és az oktatási bizottság munkáját is segítik szakmai kérdésekben.

– Szakmai alelnökként összességében hogyan látja a könyvvizsgálat jövőjét?

– Nehéz ma megjósolni, hogy miből áll majd ez a munka húsz év múlva, mit fogunk egyáltalán vizsgálni, és milyen eszközökkel. Az már most látszik, hogy a cégek által készí­tendő beszámolókban egyre inkább előtérbe kerülnek a nem pénzügyi témák, például a környezetvédelem, a szociális és foglalkoztatási kérdések, a mindenfajta diszkrimináció és a korrupció elleni küzdelem, tehát ezekről is mondania kell majd valamit a könyvvizsgálónak. Változni fog a beszámo­lás időzítése is. A mai világban azt várjuk, hogy minden in­formáció azonnal rendelkezésre álljon, tehát az, hogy hóna­pokig tartson egy auditált beszámoló előállítása és közzété­tele, biztos nem tartható hosszú távon.

– A digitalizáció miatt szükség lesz egyáltalán olyan sok könyvelőre, könyvvizsgálóra, mint ma?

– Lehet, hogy ennyire nem lesz szükség, de a valódi válto­zást inkább a munka jellegében látom. Valljuk be őszintén, a könyvvizsgálat jelentős része rutinjellegű vizsgálatokból, unalmas adattesztelésből áll, ami nem túl vonzó az Y vagy Z generáció fiataljainak. Ha ezeket a feladatokat átveszik a szoftverrobotok – ahogy ez több SZAKma cikkben is meg­jelent az utóbbi időben –, akkor a munka izgalmas része ma­rad meg nekünk. A kamara tagságának átlagéletkora 62 év, tehát nagyon ránk férne a fiatalodás. Az új technológiák al­kalmazása és a pénzügyi beszámolók könyvvizsgálatán túl­mutató megbízások remélhetőleg meghozzák a fiatalok kedvét is a szakmához. Mivel a könyvvizsgálóvá válás még mindig sok év tanulást és szakmai gyakorlatot igényel, igyekszünk a képzés terén is jobban kihasználni a digitalizációban, pél­dául az e-learningben rejlő lehetőségeket. Nemrég kötöttünk az ACCA-vel egy együttműködési megállapodást, amelynek keretében összehasonlítjuk az általuk oktatott tananyag és a mi könyvvizsgálói képzésünk tartalmát, és megvizsgáljuk annak lehetőségét, hogy elismerhetők-e egyes tárgyak egy­más képzési rendszerében. Ez jó lehetőséget nyújt arra, hogy a saját képzésünkre friss szemmel nézzünk rá és jobban a mai igényekre szabjuk.

– Önnek már felnőtt gyermeke is van. Mit gondol a fia­talokról és valójában az utánpótlásról?

– Évek óta tapasztaljuk, hogy kitolódott a serdülőkor, hos­szabb ideig érnek a gyerekek, és ezáltal később lesznek al­kalmasak az önálló, felelősségvállalással járó munkára. Ez egy olyan tény, amit lehet szeretni vagy nem szeretni, de je­lentős változásokat okoz a munkaerő felvételében, képzésé­ben és megtartásában is.