„Modern szervezetet tervezünk” Interjú Pál Tiborral

Milyen érzésekkel vág neki a kamarai el­nökségnek? Milyen elvárásokat fogalmaz meg önmagával szemben?

A Magyar Könyvvizsgálói Kamara egy köz­testület, amely háromezer aktív tagjának közvetlenül befolyásolja szakmai munká­ját és ezen keresztül életét, további két­ezernek pedig potenciális lehetőséget, tá­mogatást biztosít. Ezért nagy felelősség és természetesen büszkeség is, hogy egy ilyen szervezet vezetője lehetek. Ehhez azonban hozzátartozik az is, hogy a könyvvizsgálat a világban – és Magyarországon is – nem a legfényesebb napjait éli, számtalan kér­dés merül fel, amelyre a közeljövőben vá­laszokat kell adnunk. Megválasztásomhoz sok kolléga gratulált, de szinte senki sem mulasztotta el megjegyezni, hogy rendkí­vül nehéz időszakot élünk át, láttam rajtuk az aggódás jeleit is. De azért vállaltam el a feladatot, hogy eredményeket érjünk el, visszaszerezzük a bizalmat és a könyvvizs­gálók szakmai rangjuknak megfelelő elis­merést kapjanak munkájukért.

Magamtól azt várom, hogy folytassam a „kamarában gondolkodást”, ami számomra azt jelenti, hogy olyan döntéseket tudjak előkészíteni és kollégáimmal együtt meg­hozni, amelyek objektíven a kamara egé­szének az érdekeit szolgálják, úgy, mint a könyvvizsgáló, aki akkor képviseli jól megbízóját, ha nem az egyes tulajdono­sok egyedi szempontjainak, hanem a cég összegzett céljainak felel meg. A kamara léte biztosítja munkánk kereteit, legyen szó nagyvállalatról vagy egyéni könyvvizsgá­lóról. Amennyiben a kamara jól működik, az a tagok számára teremti meg a lehető­ségeket. Erre pedig most nagy szükség van.

Melyek azok a területek, ahol véleménye szerint jól teljesít a szervezet, illetve mi­lyen területeken szeretné jobb teljesít­ményre ösztönözni a kamarát?

Sokrétű hatósági és szakmai feladatokat látunk el határidőkhöz kötve, jogszabályi és szakmai keretek között dolgozva a nyil­vántartások vezetésétől, a könyvvizsgálói képzésen át egészen a minőség-ellenőrzé­si tevékenységig. Összességében a kama­ra alapvetően mindig megfelelt az elvárá­soknak, ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs szükség előrelépésre. A jobbítás ér­dekében minden területen lehet és kell is változtatni. Ebből a szempontból nézve jó helyzetben vagyunk; az évek során a kamarában jelentős, hatékonyan működ­ni képes szakmai és személyi potenciál halmozódott fel, a kamarán belül, illetve a kamara szoros kapcsolatrendszerében a pénzügyi-számviteli szakterület minden szegmense szervezetten képviselve van, erre lehet építkezni. Ehhez kell biztosítani a feltételeket.

Az általános megközelítésen túl – rövid távú célként – a következő területeket eme­lem ki:

• Javítani szükséges a belső és a külső kommunikációt, a tagok számára sokkal át­láthatóbb döntési mechanizmusú, a tagság­hoz jobban közelítő kamarai vezetésre van szükség, ebben ki kell használni a régiós elnökségi tagok lehetőségeit is.

• A kamara működésének javítása érde­kében át kell tekinteni és – szükség esetén – meg kell változtatni a hatáskörök és fe­lelősségek rendszerét, így teremtve lehe­tőséget a tagság és kamarai vezetés valós közelítésére.

• Kifelé is közvetíteni kell tevékenysé­günket, nem lehet elfogadni, hogy a könyv­vizsgálói munkát csak negatív események­kel összefüggésben említik a különböző fórumok.

• Tovább kell folytatni és ki kell terjesz­teni a kamarában megkezdett informatikai fejlesztéseket a kamarai élet minden – így az oktatás-továbbképzés, a nyilvántartá­sok, a kapcsolattartás (például bizottsági ülések, ügyintézés), de akár a minőség-el­lenőrzés – területén is.

• Meg kell határozni a köztestületi mű­ködés egyes feladataihoz szükséges finan­szírozási elvárásokat és forrásokat is. Nem lehet a kamarai ráfordításokat fűnyíróelven tovább csökkenteni, ezért elő kell készíteni a kamarai kiadások és bevételek teljes kö­rének nulláról induló újratervezését.

Középtávú célként fogalmazható meg, hogy a kamara struktúráját úgy kell átala­kítani, hogy egy modern, önjáró, profes­szionális szakmai szervezet jöjjön létre, vi­szonylag kevés választott tisztségviselővel, akiknek feladata a szakmai irányok, felada­tok kijelölése, valamint – megfelelő szintű, alkalmazásban álló – könyvvizsgáló, jogász, informatikus szakemberekkel, akik képesek a feladatokat magas színvonalon megoldani.

Ösztönözni, támogatni kell a könyvvizs­gálók – több könyvvizsgálót foglalkoztató – társaságokba, szakmai, üzleti közösségek­be szerveződését, valamint keresni kell a tevékenységtől történő visszavonulás ren­dezett és az idősebb kamarai tagok szá­mára is megfelelő olyan módját, amely le­hetővé teszi a kamarai tagság megtartását.

Mennyire tartja fontosnak a kamarai lobbiszerep erősítését?

A könyvvizsgálat olyan intézmény, amely – többé-kevésbé a világon mindenhol – integrálódott a gazdálkodási tevékenységbe, en­nek önmagában is szakmai szerepe, súlya van, erre támaszkodhatunk. Azt gondolom, hogy a jó értelemben vett lobbiszerepet az erősíti a legjobban, ha a kamara és a könyv­vizsgálók jól végzik a munkájukat. Rend­kívül fontosnak tartom a partneri alapon kialakított szakmai kapcsolatrendszert és konstruktív együttműködést a kormányza­ti és más szakmai szervezetekkel, intézmé­nyekkel – Nemzetgazdasági Minisztérium, Állami Számvevőszék, Magyar Nemzeti Bank –, és különösen a Közfelügyelettel mint számunkra kiemelten fontos állami szervezettel. Ennek megvannak az alapjai és – esetenként jól működő – kialakult gya­korlata, de vannak jelentős tartalékok is.

Minden ilyen kapcsolatnál a szakmaisá­got kell előtérbe helyezni, be kell tudnunk mutatni azokat – az egész ország számá­ra fontos és kiaknázható – lehetőségeket, amelyeket a könyvvizsgálói szakma je­lenthet, akár a kis- és középvállalkozások, intézmények szakmai támogatására, akár az ellenőrzési tevékenységre gondolva. El kell érnünk, hogy mindenki, akit érint, ért­se és elfogadja a könyvvizsgálati elvárási rés fogalmát; legyen tisztában azzal, hogy a könyvvizsgálat szakmai és jogszabályok­ban rögzített lehetőségei, valamint a vele szemben megfogalmazott elvárások között – több tényező hatására, tudományosan is igazoltan – jelentős eltérés mutatkozik, oly­kor ellentmondás feszül. Erre, illetve ennek következményeire kellene a jogszabály-előkészítés folyamatában több figyelem­mel lenni, ezt kell nekünk szorgalmazni. Ugyancsak hangsúlyoznunk szükséges az arányos felelősség alkalmazásának szüksé­gességét adott esetekben, amikor vélt vagy valós hibákért elmarasztalják a könyvvizs­gálót. Az is fontos lenne, hogy adott fel­adatra történő kiválasztáskor ne csupán az alacsony vállalási ár legyen a döntés alapja. Ebben látok némi elmozdulást, de fontos lépések vannak még hátra.

Mi az, amit a kamarai tagok tehetnek meg a szakma nagyobb presztízséért, elismert­ségéért?

Ugyanazt tudom a tagok esetében is mon­dani, amit a kamarai vezetésről gondolok; jobban, hatékonyabban kell dolgozni. Per­sze ez még nem garancia a sikerre, de en­nek hiányában sem kamarai, sem egyéni szinten nincs előrelépés. A kamarai műkö­dés és a könyvvizsgálói tevékenység kere­teit viszonylag gyorsan megváltoztatható jogszabályok fogalmazzák meg, de bármi­lyen változás következik be, csak minőségi munka esetén van esély kedvező kimenet­re. Tudom, hogy a piaci feltételek nem fel­tétlenül kedvezőek, de azt is látom, hogy sokszor maguk a könyvvizsgálók rontják azzal, hogy aránytalanul kevéssel is be­érik: jobban kellene ragaszkodni a kamara által korábban közzétett ajánlásban foglal­takhoz. Mára teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy adott összegek alatt nem lehet reáli­san feladatokat ellátni, egyszerűen nem éri meg, mivel nem teljesíthetőek a standar­dokban foglalt előírások, a könyvvizsgáló nem lehet valódi partnere a megbízónak.

Azoktól pedig, akik a legalapvetőbb szakmai követelményeket sem tartják be – erre sajnos voltak és vannak példák –, éppen a tisztességesen dolgozó könyv­vizsgálók érdekében a kamarának meg kell válnia.

A szakma előtt álló szakmai feladatok kö­zül mit tart a legégetőbbnek?

Sok fontos döntést kell viszonylag rövid idő alatt meghoznunk, sok feladatot, ügyet kell kezelnünk a 2016-tól, illetve a következő évektől megnyíló IFRS-átállási lehetősé­gek és kötelezettségek kihívásaitól kezdve a 2016. június 16-ig implementálandó EU-auditreformon át a konkrétan felvetődött szakmai problémákig. Most egyet emelek ki: a kamarai minősítésekhez kapcsolódó minősítő vizsgák szabályozása ősszel meg­változott, ennek következtében sok kollé­gánk került olyan helyzetbe, hogy minő­sítéseinek megtartásához a következő év végéig vizsgáznia kell. A vizsgák lebonyolí­tása érdekében átdolgozzuk, elfogadtatjuk a vonatkozó szabályzatot, annak témakö­röket tartalmazó mellékleteit, megoldjuk a vizsgabizottságok működésével kapcsola­tos feladatokat, ezáltal megteremtjük a – várhatóan több száz – minősítés megszer­zésének lehetőségét.

Pál Tibor

A közgazdaságtudomány kandidá­tusa, 2015-ben a Miskolci Egyete­men habilitált.

1988 óta tanít a Miskolci Egyete­men, a szenátus tagja

1997–2002 között a Gazdaságtudo­mányi Kar dékánhelyettese

1997-től a Gazdaságtudományi Kar Számvitel tanszékének alapító tan­székvezető egyetemi docense

2001-től az Üzleti Információgaz­dálkodási és Módszertani Intézet igazgatóhelyettese, 2006-tól inté­zetigazgatója

2002-től az Országos Számviteli Bizottság tagja, 2011-től alelnöke

2010-től a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság szakértője,

2015-től látogatóbizottsági tagja.